A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-16 / 7. szám

Kátya és Dása (Nővérek) Két jelenet a Calabuch című spanyol filipből Nővérek Calabuch Alekszej Tolsztoj Golgota c. regénytrilógiája az új szovjet irodalom egyik alapköve. Az író nagy művészi erővel festi meg a forradalmak által felébresztett Oroszország szociális átalakulását. De a hatalmas regény nemcsak száraz leírása a történelmi tényeknek. Sokkal több annál. Mesterien megmintázott alakjainak életútjával párhuzamosan felidézi mindazt a borzalmat, éhséget és gyilkosságokat, melyet az orosz népnek át kellett élnie, mlg eljutott szabadságához és egyenlőségéhez. A trilógiát a Moszfilm filmesítette meg és az első részt Nővérek címen hozta forgalomba. Dása Pétervárott él nővére házában, ki Szmorovnyikov ügyvéd felesége. A vidéki lány csodálkozva szemléli a nagyváros zűrzavarát, eljár irodalmi estékre is és itt találkozik először a forradalom eszméjével, egyelőre csak a- művészetek terén. Ebben a környezetben ismerkedik meg Tyelegin mérnökkel, ki az egyetlen értelmes embernek tűnik fel előtte. Testvéréről, Kátyáról kiderül, hogy Besszonovnak, egy dekadens költőnek szeretője volt. Dása megundorodik nővére családi életétől és ráveszi, hogy valljon be mindent idős férjének. Az ügyvéd ebben az irányban sem kényes ember, megbocsát feleségének. Kitör a háború. Tyelegin mérnök is bevonul, elfogják, de sikerül neki megszöknie. Dása ápolónői lesz és ráveszi Kátyát is, hogy dolgozzon. Ez az unatkozó szép asszony mindennel elégedetlen, érzi üres élete kilátástalanságát, míg nem találkozik Roscsin kapitánnyal, kibe beleszeret. Fellángol a forradalom és minden ember saját természete szerint látja a jövőt. Az ügyvéd miniszteri székről álmodozik, agitál a katonák között a háború folytatása mellett. Ezek azonban békét akarnak és megölik őt. Tyelegin is hazakerül, bekapcsolódik az építőmunkába és Dása mellette találja meg helyét. Kátya öngyilkos akar lenni, de Roscsin jelenléte átsegíti őt a válságon. A hatalmas mű filmen — bekell vallanunk, sokban adósunk maradt. Inkább a regény illusztrációjának hat a szép szélesvásznú színes film mindazok dacára, hogy a szereplők majdnem kivétel nélkül kitűnő jellemszínészeknek bizonyultak, így R. Nifontov a — Kátya. N. Veszelovszka — Dása, N. Medvegyev - Tyelegin, V. Sarlahov — az ügyvéd. Reméljük, hogy a film folytatása jobban kidomborítja Alekszej Tolsztoj eszmei mondanivalóját. George Halmilton, amerikai atomtudós egy szép napon fantasztikus rakétájával kilöveti magát az űrbe. Eltűnése nagy pánikot okoz a nyugati államokban, lévén Hamilton az atomkutatás terén legnagyobb szakértőjük. A tudós kalandos utazása után szárazföldre ér Calabuchban, egy tengerparti spanyol városkában. A romantikus emlékektől zsúfolt helyen paradicsomi állapot uralkodik. Tulajdonképpen megvan itt minden, amire a civilizált emberiség oly büszke: telefon, villany, rádió, hadsereg, börtön, de mindez áldás ténylegesen a lakosság üdvére és boldogságára lesz fellíasználva. Harniltont öreg koldusnak vélik, aranyos természete révén mindenki barátja és segítőtársa lesz és egy sokat tapasztalt ember mindent megértő humorával illeszkedik bele ebbe a napsugaras kedélyű társadalomba, hol megtalálta a békét, a jóságot, az igazi életformát. Egy, bikaviadallal egybekötött ünnepé'y alkalmával Hamilton rakétákat készít barátainak, melyekkel olyan tüneményes tűzijátékot produkálnak, hogy a szomszédos kisvárosok elől elnyerik az első díjat. Hamilton fényképe tudta nélkül belekerül a lapokba és rövid időn belül nemzetközi flotta jelenik meg a tengerparton, hogy visszavigyék a tudóst a laboratóriumába. Jorge kiléte kitudódik, barátai el akarják bujtatni a drága öreget, aki maradna is, hisz itt találta meg azt, amit a nagyvilágban hiába keresett, a romlatlan békés embereket, akik szeretik egymást és az életet. De tudja, hogy ezt az ő társadalma nem fogja tűrni. Búcsút vesz barátaitól, lelkükre köti, hogy maradjanak mindig ilyen jók egymáshoz és könnyes mosollyal felül az érte küldött helikopterre. Olasz-spanyol produkció készítette a filmet, mely minden szónál jobban bemutatja a békére született emberiség valódi arcát és azt a nagy igazságot, hogy csak magától az emberiségtől függ, vajon vesztére vagy boldogulására használja-e fel a tudomány és a természet adományait. SIMKÖ MARGIT