A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-09 / 6. szám

Siejan Vaträl, a nevelők vezetője lelkes tanítványával együtt egy repülő gép-modell vázát tanulmányozza Ica keze megsérült. Olga Vatrálová egészségügyi dolgozd gondosan bekötözi. eljutnak, vagyis kivetik magukbői eddigi csúnya életük fekélyeit, akkor retmény van a teljes javulásra. Az érdekes bevezető beszélgetés után kíváncsian indulunk az igazgató és Stefan Vatrál, a nevelők vezetőjének kíséretében az intézet megtekintésére és a tévútra tért ifjú emberekkel való találkozás elébe. A folyosók falát szép müelmlék tárgyak díszítik, ám a pedagógusok legbüszkébbek az elismerő oklevelekre és trófeákra, amelyek az intézet CSISZ kultúrbrigádjának országos népművészeti versenyeken aratott kiváló győzelmeit dicséri. Kis csapatunk meglehetős feltűnést kelt a folyosókon foglalatoskodó lányok között, összedugják a fejüket, vajon kik lehetünk? Mi is megnézegetjük őket. Jóképű lányok — a fiatalság gyorsan gyógyul — nyoma sincs rajtuk a testi vagy lelki megpróbáltatásoknak. Mégis az egyik kerekarcú, kerekszemű lányka, hirtelen odasiklik az igazgató mellé és belékarolva, még az arcát is a vállához dörgölgetve valamit igen kunyorál. Ugyan mit akar? — Kér, hogy hétfőn vigyem magammal Bratislavába — szól hozzám Nevydal elvtárs. — A kisgyermeke ott nevelkedik, szeretné meglátogatni. Elhűlve nézzük az alig 15 évesnek látszó gyereklányt. De Tonka „már" 17 éves, bár olyan naiv, mintha 15 sem lenne. — A Patronkán. van az én kis Marienkám a gyerekgondozóban — mondja nekünk is. — Már hat hónapos. A mamám megígérte, ha innen hazakerülök, a kisbabát is meg engem is odavesz magához. Ugye, elvisz, igazgató elvtárs? — és két kerek cipógomb szemében könnyek csillognak. A miénkben is. Kinyitogatják előttünk a hálószobákat. Tizenöt-húsz ágy is van egy-egy teremben. Mindenütt katonás rend és tisztaság. A lányok szobáiban függöny és virág. És — a fejpárnákhoz támasztva játékbabák gumiból, kaucsukból. Megható és megdöbbentő egyben ... — A szobákat maguk takarítják — magyarázza Vatrál elvtárs. — A rendszeretetüket pontozzuk. Napközben mindenki a munkahelyén van a beosztása szerint. A fiúk az asztalos-, lakatos- és ViSAovsky oktató keze alatt jó könyvkötő-szakmunkásokká válnak a lányok cipészműhelyekben, a lányok a varrodában, a könyvkötészetben, kertészetben és a konyhán. A tanfolyamokon mindegyik fiatal valamilyen mesterséget tanul — ne legyen oka tekeregni, lezülleni majd ha az intézetet elhagyja. — Csak akkor bocsátjuk el a nevelteket, ha már van biztos munkahelyük — folytatja Vatrál István, ez a komoly fiatal férfi, ö is, a felesége is nagy szeretettel foglalkoznak a sokszor sajnálatra méltó gyerekekkel. A nagyszerűen berendezett orvosi rendelőben a hetenként idejáró orvos, nőorvos és fogász mellett Vatrálné ápolónővéri munkát végez. Azonkívül mint pedagógus is dőlgozik. Most ott tesz-vesz a fogorvosi szék, a röntgengép, a kvarclámpa, a csillogó-villogó műszeresszekrénykék körül. Jó segítsége az egyik neveltjük, á tizennyolc éves Ica. Fülek környéki lány, — magyar beszédünkre felkapja a fejét. — Huszonhét hónapja vagyok itt — mondja. Nem is akarnék elmenni, jő itt nekem. Édesapám rég meghalt, anyám azután kétszer is férjhez ment. Hatan vagyunk testvérek. Annyi gondombajom volt — sokszor elszöktem hazulról három napra is a keresztanyámhoz és nem mentem munkába. Így kerültem ide. — Jó lány az Ica — dicséri őt az igazgató. — Megbízható, ragaszkodó. öt küldjük el sokszor a lányokért, akiket ide kell kísérni az intézetbe. Elindulunk a konyha felé, de Ica nem marad el. Közlékeny, lelkendező csacska lányka — ugyan mi lesz a sorsa majd otthon? Vajon megértik-e, segítik-e majd, hogy komoly és dolgos ember legyen? A konyhán Moschová Ruzena vezérletével két váltásban dolgoznak a beosztott lányok, akik közben, mint a többi növendék, iskolába is járnak. A koszt jő és bőséges. A serdülőkorúaknak jó étvágyuk van. Naponta ötször étkeznek. Az intézetben van mozi, klub, televizor, könyvtár, sakkozó- és repülőgép-modellező helyiség. Mindez azt bizonyítja, hogy az ide került fiatalokat igen emberséges, korszerű pedagógiai eszközökkel igyekeznek átnevelni. — Vigyáznunk kell, hogy ha a nevelésben elértünk egy bizonyos egyénenként változó maximumot, ne feszítsük tovább a húrt, mert könnyen visszaesést idézünk elő — mondja ezzel kapcsolatban Nevydal elvtárs. Mindenesetre jó érzés látni, hogy a gyerekek, akiknek 25 százaléka cigány és mintegy 20 százaléka analfabéta — szabaduláskor a három kereszt helytett >már szépen leírják nevüket. Beszéd közben lemegyünk az udvarra. A fiúk éppen sorakoznak, indulnak a műhelyekbe. Egyesek ügyes szakemberekké nevelődnek. A barna kis Iván szenvedélyes repülőgép-modell tervező lett. — Na Iván, ugye csak egyszer száll fel a modelled, aztán lepottyan? — kötekedik vele Nevydal igazgató. — De bizony kétszer is felszáll, igazgató elvtárs — felel vidáman az okosszern,ű gyerek. Elnézzük őt és a többi erős, jóképű fiút. Milyen kár lenne értük, milyen kár ... jár egyre a fejünkben. Ám ne legyünk borúlátók. Mi lenne, ha a nevelőik, a tanítóik is kishitűek lennének, ök igenis bíznak ezekben a gyerekekben, bíznak abban a jóban, ami minden ember lelke mélyén csírázik. Csak az a kérdés, hogy ha ismét köztünk lesznek, itt az élet sűrűjében, vigyázunk-e majd rájuk, megkapják-e tőlünk is a szükséges jó szót.., GÁLY OLGA