A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-02 / 5. szám

mentek le. — Az ősember hasonló, esetleg nagyobb át­mérőjű veremben lakott, melybe télen állatait is magá­val vitte. A verem közepén volt a tűzhely, amelyet oltár­nak is használt. Néhány év­vel ezelőtt a Hortobágyon nagyszabású ily vermes tele­püléseket fedeztek fel. Az ol­tár körül talált csontokból, szerszámokból tanulságos következtetéseket vontak le a tudósok. A vermes építkezések egyik válfaja a borpince. Ez három részből áll: az első rész a guny hó, utána jön a lejtős gádor és végűi a pince. A guny hó a pásztorkuny­hókra és szállásokra, vala­mint az ősi csősz, kerülő kezdetleges hajlékára emlé­keztet. Ezért nevezik, ha na­gyobb, hajlok-nak is. Célja, hogy a gádor és a pin­ce mennél hűvösebb marad­jon. Rendszerint két darab 6—8 cm átmérőjű gömbfá­ból készült ollós láb­ból áll, melyek egy tar éj sze­lement hordanak. A kissé földbe eresztett ollós lábak­hoz vízszintesen 2—3 cm vas­tag gallyakat erősítenek gúzzsal vagy szöggel és erre sűrűn kukoricaszárat, levelet vagy szalmafélét raknák. A gádor elnevezés igen ré­gi. Az ősi f ő dhá z-ak lej­tős bejáratát hívják így. Ez sárba rakott kőfallal készül 35—50 cm vastagon és kővel történik a félkörű átbőltozás is. A kőfalat és a boltozatot aztán földdel szórják be. A földben levő gádor falazása, ha a talaj eléggé kemény, el szül. Rendszerint 4—5 méter széles, 6—7 m hosszú helyi­ség, erős, vasalású eavszár­nyú ajtóval. A felszínre ki­vezető szellőző nyílást nem láttam egyik pincében sem. Valószínűleg elég az a szellő­itt igen gyakori, mert az Ipoly völgye fában szűkölködik. Ta­lálunk elég sűrűn vesszőből vagy ágakból (mogyoró, bo­róka stb.) készült vessző­f on at ot szegényebb gaz­dák házainak oromfalain is. Sövényből készülnek ma a trágyakerítések, ka­puk, ajtók is. Az őskori fal is sövényből készült, mégpedig úgy, hogy két sövény közé földet szórták. Katonai célok­ra különböző módon felhasz­nálták a múltban. A sövény­kürhís is hagyható, miként az egész­séges, kemény agyagban vagy tufában ásott pince falazása és boltozása is elmaradhat. A pince keresztmetszet­ben félkör befejezésű, 3 m széles és 1,90—2,00 magas. Hossza a szőlő nagyságától és az elraktározandó hordók számától függ. Ojabban na­gyobb pincéknél a gunyhó helyén épületet emelnek, amelyből a gádor nyílik. En­nek az épületnek hajlok a neve. Kőből, téglából, agyagból vagy betonból ké­zés, ami a gádor külső ajta­ján keresztül történik. Amíg a abonavermek a szlovák vidékeken igen elter­jedt krumplivermekre emlé­keztetnek, addia a borpincék valószínűleg magyar jellegű építmények. Folytatva az ősi hagyomá­nyok útján még ma is meg­található nyomokat, meg kell emlékeznünk az Alsó-lpoly völgyében mé" gyakran elő­forduló sövény k erít é­sek-ről és f onat ok-ról. A telek bekerítése sövénnyel konyha szoba kerítés poronyvesszó­b ő l (fűzfa) vagy kőris-, gyertyángállyákböl készül. A készítés módja: először be­verjük 30—40 cm távolság­ra az 5—6 cm vastag karó­kat, aztán alulról kezdjük a fonást. Fontos a szegés. F o­nott falat, azaz olyat, melynek váza a vessző-, vagy gallyfonat és kívül-belül sár­ral van megtapasztva, az Al­só-Ipoly völgyben nem talál­tam. BÁRKANY JENŐ Chanson egy jó pedagógusról Tizenhat éves volt és gimnazista, örökké éhes, nyakigláb kamasz, sűrű sörénye nem tűrte a fésűt s terhére volt a tizenhat tavasz. Az Orcán télen is rügyek fakadtak s szerelmes volt szegény igen nagyon, a szemét gyakran ott felejtgette az áttellenes ablakon, az áttellenes ablakon. Az a ki sablak mindig tárva-nyitva, buksi dalocskát hoz onnan a szél, ott — 'zongorázik egy szőke leányka, itt — a tanár úr tangensrci beszél. Figyel a diák merengő szemére — nagy praxisa van lezen a téren — s így szól: Szabó, tudom, hogy maga készült, hát lássuk, folytassa kérem, hát lássuk, folytassa kérem. \ i A diák feláll reszketve, dadogva, míg a tanár úr szavába nem vág: — Engem fiam már nem lehet becsapni, magam is voltam egyszer kisdiák. A büntetést most azonnal kimérem — s a pedellusnak parancsot adott, hogy zárja be Szabót az óra végén és nyissa ki az ablakot, és nyissa ki az ablakot... SIMKŐ MARGIT Öregapám nótája Kunyhólakó cigány vagyok, Szalmán van a fekhelyem. Koldult lisztből hamuban sült Vakaró a kenyerem. Fából van a cipőm talpa, Ritka vászon a feje, Kabát ómnak, nadrágomnak Rongyos háta, eleje. Gatyám nincsen, ingem szennyes, Nyakam rágja a tetű, Vagyonom egy ütött-kopott Toldott húrú hegedű. Meleg nyári éjszakákon FI-eljátszom énekem: „Cigány vagyok nem törődik Az isten sem énvelem ..." HORVÁTH ISTVÁN 21

Next

/
Thumbnails
Contents