A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-02 / 5. szám

Francoise Sagan — harmadszor Két émelygős ízű könyve után, harmadszor jelenik meg a színen Francoise Sagan, a nem minden tehetség nélküli fiatal francia írónő. Ezúttal szószerint a színpadon. Michel Magna balett zenéjére szöveget írt. A „Végzetes találkozás" című balettet. Monacóban adták elő. Állítólag nagy „sikerrel". A balettben a hősnő, egy fiatal francia asszony elhagyja amerikai származású férjét és egy diák szeretője lesz. A találkára azonban későn érkezik és ezalatt a bohó diák megmérgezi magát. Ám mielőtt a méreg elvégezné romboló és gyilkos feladatát, a két szerelmes eljárja a haláltáncot, és könynyekre fakasztják a nézőteret. Az ízléstelen zene és az ízléstelen . jelenetek elbűvölik a közönséget. A Végzetes találkozás monacói előadásán francia, olasz és amerikai milliomosok adtak egymásnak találkát. Valószínűleg helyesebb lett volna, ha a balett „A milliomosok találkája" címet kapja. Ott volt a milliomos görög kalandor, Ovassis, a Rotschild család tagja. René Mayer és sokan mások. A darab kiállítása 60 000 000 frankba került, viszont az is igaz, hogy a legolcsóbb belépőjegynek 2500 frank volt az ára. Francoise Sagan ezúttal minden kertelés nélkül megmutatta, honnan jött, kihez tartozik és hová megy. A szov| et népművelés mintái ára • • • Igen furcsa tünet, ha a kapitalisták az élet bármely szakaszán a Szovjetuniót tartják példaképnek. És mégis annak tartják, főleg az utolsó időkben. így az osztrákok a népnevelést szeretnék szovjet mintára átépíteni. A bécsi Neues Österreich, melyet egyáltalában nem lehet azzal meggyanúsítani, hogy a Szovjetunióval rokonszenvez, a múlt év decemberében egyik szerkesztőségi cikkében a szovjet népnevelés világraszóló sikereivel foglalkozott. A volt cári birodalom írástudatlan tömegeiből az októberi forradalom megteremtette azt a mai szovjet népet, amely szakemberek (technikusok, tanárok, orvosok stb.) hatalmas seregével rendelkezik. A szovjet egyetemeket minden évben rengeteg új, képzett szakember hagyja el és bizony számuk többszörösen meghaladja az amerikai egyetemek abszolvenseinek számát. Az orosz sikerek, folytatja a lap, rámutattak arra a sajnálatos tényre, hogy a Nyugatnak nincsen elegendő számú magas képzettségű szakembere és tudományos kutatásokat végző dolgozója, és hogy véghez kell vinni a népnevelés reformját, mégpedig szovjet mintára! „Ki állíthatja tiszta lelkiismerettel, — írja a lap, — hogy nálunk a művelődés terén nem léteznek privilégiumok? Ki állíthatja, hogy tehetséges fiataljaink számára megfelelő mennyiségben léteznek ösztöndíjak?" A nyugati diákok, szovjet kollégáikkal ellentétben, igen nehéz körülmények közt élnek. Gyakran még az előadások vagy a vizsgák időtartama alatt is dolgozniuk kell, és bizony az osztrák költségvetés egy évre csupán 500 főiskolai hallgató számára biztosít ösztöndijat. Azok a diákok pedig, akik átnyomorogták az egyetemi éveket, még biztos megélhetéssel sem számolhatnak. . ...Az orosz szputnyiknak a világűrből hallatszó halk jelzései megzavarták álmunkat, a felrobbant amerikai rakéta dübörgése pedig végleg felébresztett bennünket. Valamit tenni kell..," így ír egy osztrák lap. Hasonló húrokat penget az amerikai Daily News is. A cikkírónak azonban mégsem tetszik, hogy a Fehér Ház a múlt év december 30-án az elkövetkező négy évre egymilliárd dollárt szavazott meg a népművelés színvonalának emelésére. Tán nem is ebben van a hiba. A lap szerint a pedagógusok vérszemet kaptak. William Carr népművelési államtitkár ugyanis az összeget kevesli és rezortjának költségvetésére évente egymilliárd dollárt kér. „Attól a pillanattól kezdve, midőn az égen megjelentek az első műholdak, hivatásos nevelőink vérszemet kaptak és többet kívánnak (egymilliárd dollárt évente). Ifjúságunknak kétségtelenül szüksége van a műveltségre, azonban nem tűrjük a pánikkeltést, és nem egyezünk bele az állami javak esztelen tékozlásába." Hát így is lehet beszélni. Mert a Daily News cikkírója két okból is fél. Először azért, mert ebben az esetben gazdáinak, a fegyvergyárosoknak évente majd egymüliárd dollárral csökkenne a jövedelme. Másodszor pedig azért, mert a müveit népet nehezebb ostobaságokkal megnyergelni, mint a szellemileg elmaradottakat. Az arnsbergi per Dél-szász vidéken dr. Wolfgang Wetzlinget becsületes társadalmi tényezőnek, jó megjelenésű, társaságbeli úrnak ismerték. Dr. Wetzling ehhez tartotta magát és a bírósági tárgyalásra is elegáns öltözetben jelent meg. Mert az ügyvéd úr négy más társával, KIönné gyárossal, Gaedt tanítóval, Miesch, Zeuner és Anhalt nevű polgártársaival egyetemben a vádlottak padjára került. Esetük nem mindennapi és mégis tipikus. Tipikus a nyugat-németországi állapotokra. Hisz a bonni tartományban a háborús bűnösök egyre jobban az előtérbe kerülnek. Miniszterek, generálisok, bank- és gyárigazgatók, bírók, államügyészek és rendőrkapitányok lesznek belőlük. A múltjuk? A múltjukról Buchenwald, Auschwitza, Rawensbrück, Mauthausen, Oradour, Lidice és más minden beszél. Ám térjünk vissza dr. Wetzlinghez, az elegáns vádlotthoz és öt társához. Ezerkilencszáznegyvenötöt írtak. Szép, enyhe márciusi nap volt. Korai lepkék nem vették tudomásul a háborút. A hitleri Németország a szovjet hadsereg csapásai alatt már agonizált. És távoli országokból rabszolgáknak elhurcolt népek ezrével hömpölyögtek kelet felé. Köztük néhány száz szovjet állampolgár is. Éhesen, ázva, fázva, rongyosan, de mégis boldogan vánszorogtak felszabadítóik, a szovjet hadsereg felé. A szabadság, az élet oly közelinek látszott. Egy este a szovjet menekültek csoportjához német katonai tehergépkocsik karavánja érkezett. Az elegáns német tisztek igen előzékenyek voltak és felajánlották a csoportnak, hogy gépkocsijaikon elszállítják őket egy jól berendezett és élelemmel ellátott táborba, ahol nyugodtan bevárhatják vitéz honfitársaikat. A kimerült emberek elfogadták az ajánlatot. Ám egyikük sem látta meg a szovjet hadsereget, sem a szovjet hazát. Gálád provokációnak estek áldozatul. Egy erdei tisztáson a hitleri fasiszták halomra gyilkoltak kétszáznyolc kimerült szovjet menekültet. Százhuszonkilenc férfit, hetvenhét nőt és két gyermeket. Kifosztották őket, a férfiakkal megásatták a sírokat és .. A gyilkos banditák vezetője és a tömegmészárlás megszervezője dr. Wolfgang Wetzling, akkori SS Obersturmbannführer volt. Vádlott társai meg a cinkosai. Az amerikai megszálló hadsereg egységei egész véletlenül fedezték fel az új tömegsirokat. Érthetetlen, hogy e tömeggyilkosság kivizsgálása tisenkét évig tartott. Tizenkét hosszú esztendőn át mosolygó arccal jártak-keltek a gyilkosok. Most a vádlottak padján jülnek. És védekeznek, szemtelenül. " Mert az adenauerf bíróság, a bonni törvények ezt megengedik nekik. „Az SS-ben a berlini társaság legelökelöhbjei szolgáltak. Elit hadsereg volt az SS!" — mondja a bíróság előtt Dr. Wetzling. És büszkén mondja, hogy más alkalommal is rendelt el kivégzéseket. Egy alkalommal 56 férjes asszonyt, 14 férfit és 1 leányt végeztetett ki! Ma is abban a hiszemben van. hogy helyesen járt el. Totális háború volt és a kivégzettek valamennyien ' „meggyőződéses kommunisták" voltak. Mikor a bíróság elnöke megkérdi az elegáns ügyvédet, mit érzett, midőn a tisztáson ott látta a halomra gyilkolt nők holttestét. „Hát kellemetlen volt, hogy a nagyobb részük asszony volt, de másnap a férfiak kerültek sorra. így aztán helyreállt az egyensúly!" — mondja cinikusan Wetzling. Az arnsbergi per talán január végéig is elhúzódhat. Több mint ötven tanú volt a vádlottak ellen. S a vádlottak sem tagadnak! Sőt büszkén vallanak. Mert tudják, hogy cinkostársaik mindent megtesznek, hogy megmentsék őket, hogy igazolják a múlt bűneit és alibit nyerjenek az esetleges elkövetkezendő embertelenségeknek. Bonn veszedelmes játékot játszik és ehhez a játékához szüksége van a Wetzling-féle tömeggyilkosokra. —si— Hadiköltségvetés egykor — és ma Nyugat-Németország 1958. évi költségvetése újabb bizonyítéka annak, milyen hatalmas összegeket emészt fel a német újrafegyverkezés. A 38 milliárdos költségvetésnek több mint egynegyedét, majdnem tízmililiárd márkát, katonai célokra fordítja a bonni kormány. Távlati terve szerint 1961-ig összesen 52 milliárd márkát költ az új Bundeswehr felállítására. Ugyanakkor természetesen a többi nagyhatalom is szinte csak csillagászati számokkal kifejezhető összegeket fordít hadserege . fölfegyverzésére és eltartására. Csaknem mulatságosan hat ma már az alábbi kimutatás, amely hitelesen jelöli meg Magyarország 1549. évi hadügyi kiadásait. 1. Sorhad: Hadiigazgatás címen, fizető és elszállásoló tisztek, írnokok, őrvezetők: havi 233 frt. — évi 2796 frt. Ezer könnyű lovas (havi 3 és fél frt zsold fejenként), 10 kapitány (havi 40 frt zsold fejenként): havi 3900 frt — évi 46 800 frt. Spanyolok, tisztjeikkel: havi 6650 — évi 78 720 frt. Kétszáz vasas: havi 1733 frt — évi 20 896 frt. Ötszáznyolcvan hajdú kapitányostul: havi 1420 frt — évi 17 040 frt. Tüzérek, lőpor: havi 2000 — évi 24 000 frt. A főkapitánynak, azonfelül, amit az osztrá-' koktól kap: évi 300 frt. Vegyes költségek: évi 12 000 frt. 2. Várak: Beleértve a várakban elhelyezett legénység zsoldját és a tisztek fizetését is: évi 191799 frt. A két tétel együttesen 377 555 forintot tett ki, és ez az összeg teljesen elegendő volt a XVI. században egy ország zsoldoshadseregének eltartására .., T. 13