A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-02 / 5. szám

Francoise Sagan — harmadszor Két émelygős ízű könyve után, harmadszor jelenik meg a színen Francoise Sagan, a nem minden tehetség nélküli fiatal francia írónő. Ezúttal szószerint a színpadon. Michel Magna balett zenéjére szöveget írt. A „Végzetes ta­lálkozás" című balettet. Monacóban adták elő. Állítólag nagy „sikerrel". A balettben a hősnő, egy fiatal francia asszony elhagyja amerikai származású férjét és egy diák szeretője lesz. A találkára azonban későn érkezik és ezalatt a bohó diák megmérgezi magát. Ám mielőtt a méreg elvégezné romboló és gyilkos feladatát, a két szerelmes eljárja a haláltáncot, és köny­nyekre fakasztják a nézőteret. Az ízléstelen ze­ne és az ízléstelen . jelenetek elbűvölik a kö­zönséget. A Végzetes találkozás monacói előadásán francia, olasz és amerikai milliomosok adtak egymásnak találkát. Valószínűleg helyesebb lett volna, ha a balett „A milliomosok találkája" címet kapja. Ott volt a milliomos görög kalan­dor, Ovassis, a Rotschild család tagja. René Mayer és sokan mások. A darab kiállítása 60 000 000 frankba került, viszont az is igaz, hogy a legolcsóbb belépőjegynek 2500 frank volt az ára. Francoise Sagan ezúttal minden kertelés nélkül megmutatta, honnan jött, kihez tartozik és hová megy. A szov| et népművelés mintái ára • • • Igen furcsa tünet, ha a kapitalisták az élet bármely szakaszán a Szovjetuniót tartják példa­képnek. És mégis annak tartják, főleg az utolsó időkben. így az osztrákok a népnevelést szeret­nék szovjet mintára átépíteni. A bécsi Neues Österreich, melyet egyáltalában nem lehet azzal meggyanúsítani, hogy a Szov­jetunióval rokonszenvez, a múlt év decemberé­ben egyik szerkesztőségi cikkében a szovjet népnevelés világraszóló sikereivel foglalkozott. A volt cári birodalom írástudatlan tömegeiből az októberi forradalom megteremtette azt a mai szovjet népet, amely szakemberek (tech­nikusok, tanárok, orvosok stb.) hatalmas sere­gével rendelkezik. A szovjet egyetemeket min­den évben rengeteg új, képzett szakember hagy­ja el és bizony számuk többszörösen megha­ladja az amerikai egyetemek abszolvenseinek számát. Az orosz sikerek, folytatja a lap, rámutattak arra a sajnálatos tényre, hogy a Nyugatnak nincsen elegendő számú magas képzettségű szakembere és tudományos kutatásokat végző dolgozója, és hogy véghez kell vinni a népne­velés reformját, mégpedig szovjet mintára! „Ki állíthatja tiszta lelkiismerettel, — írja a lap, — hogy nálunk a művelődés terén nem léteznek privilégiumok? Ki állíthatja, hogy te­hetséges fiataljaink számára megfelelő mennyi­ségben léteznek ösztöndíjak?" A nyugati diákok, szovjet kollégáikkal ellen­tétben, igen nehéz körülmények közt élnek. Gyakran még az előadások vagy a vizsgák idő­tartama alatt is dolgozniuk kell, és bizony az osztrák költségvetés egy évre csupán 500 fő­iskolai hallgató számára biztosít ösztöndijat. Azok a diákok pedig, akik átnyomorogták az egyetemi éveket, még biztos megélhetéssel sem számolhatnak. . ...Az orosz szputnyiknak a világűrből hallatszó halk jelzései megzavarták álmunkat, a felrob­bant amerikai rakéta dübörgése pedig végleg felébresztett bennünket. Valamit tenni kell..," így ír egy osztrák lap. Hasonló húrokat penget az amerikai Daily News is. A cikkírónak azonban mégsem tetszik, hogy a Fehér Ház a múlt év december 30-án az elkövetkező négy évre egymilliárd dollárt szavazott meg a népművelés színvonalának eme­lésére. Tán nem is ebben van a hiba. A lap szerint a pedagógusok vérszemet kaptak. Wil­liam Carr népművelési államtitkár ugyanis az összeget kevesli és rezortjának költségvetésére évente egymilliárd dollárt kér. „Attól a pillanat­tól kezdve, midőn az égen megjelentek az első műholdak, hivatásos nevelőink vérszemet kaptak és többet kívánnak (egymilliárd dollárt évente). Ifjúságunknak kétségtelenül szüksége van a mű­veltségre, azonban nem tűrjük a pánikkeltést, és nem egyezünk bele az állami javak esztelen tékozlásába." Hát így is lehet beszélni. Mert a Daily News cikkírója két okból is fél. Először azért, mert ebben az esetben gazdáinak, a fegy­vergyárosoknak évente majd egymüliárd dollár­ral csökkenne a jövedelme. Másodszor pedig azért, mert a müveit népet nehezebb ostobasá­gokkal megnyergelni, mint a szellemileg elma­radottakat. Az arnsbergi per Dél-szász vidéken dr. Wolfgang Wetzlinget becsületes társadalmi tényezőnek, jó megjelené­sű, társaságbeli úrnak ismerték. Dr. Wetzling ehhez tartotta magát és a bírósági tárgyalásra is elegáns öltözetben jelent meg. Mert az ügyvéd úr négy más társával, KIönné gyárossal, Gaedt tanítóval, Miesch, Zeuner és Anhalt nevű polgártársaival egyetemben a vád­lottak padjára került. Esetük nem mindennapi és mégis tipikus. Ti­pikus a nyugat-németországi állapotokra. Hisz a bonni tartományban a háborús bűnösök egyre jobban az előtérbe kerülnek. Miniszterek, gene­rálisok, bank- és gyárigazgatók, bírók, állam­ügyészek és rendőrkapitányok lesznek belőlük. A múltjuk? A múltjukról Buchenwald, Ausch­witza, Rawensbrück, Mauthausen, Oradour, Lidice és más minden beszél. Ám térjünk vissza dr. Wetzlinghez, az ele­gáns vádlotthoz és öt társához. Ezerkilencszáznegyvenötöt írtak. Szép, enyhe márciusi nap volt. Korai lepkék nem vették tudomásul a háborút. A hitleri Németország a szovjet hadsereg csapásai alatt már agonizált. És távoli országokból rabszolgáknak elhurcolt népek ezrével hömpölyögtek kelet felé. Köztük néhány száz szovjet állampolgár is. Éhesen, ázva, fázva, rongyosan, de mégis boldogan ván­szorogtak felszabadítóik, a szovjet hadsereg felé. A szabadság, az élet oly közelinek látszott. Egy este a szovjet menekültek csoportjához német katonai tehergépkocsik karavánja érke­zett. Az elegáns német tisztek igen előzékenyek voltak és felajánlották a csoportnak, hogy gép­kocsijaikon elszállítják őket egy jól berendezett és élelemmel ellátott táborba, ahol nyugodtan bevárhatják vitéz honfitársaikat. A kimerült emberek elfogadták az ajánlatot. Ám egyikük sem látta meg a szovjet hadsereget, sem a szov­jet hazát. Gálád provokációnak estek áldozatul. Egy erdei tisztáson a hitleri fasiszták halomra gyilkoltak kétszáznyolc kimerült szovjet mene­kültet. Százhuszonkilenc férfit, hetvenhét nőt és két gyermeket. Kifosztották őket, a férfiak­kal megásatták a sírokat és .. A gyilkos banditák vezetője és a tömegmé­szárlás megszervezője dr. Wolfgang Wetzling, akkori SS Obersturmbannführer volt. Vádlott társai meg a cinkosai. Az amerikai megszálló hadsereg egységei egész véletlenül fedezték fel az új tömegsirokat. Érthetetlen, hogy e tömeggyilkosság kivizs­gálása tisenkét évig tartott. Tizenkét hosszú esztendőn át mosolygó arccal jártak-keltek a gyilkosok. Most a vádlottak padján jülnek. És védekeznek, szemtelenül. " Mert az adenauerf bí­róság, a bonni törvények ezt megengedik nekik. „Az SS-ben a berlini társaság legelökelöhbjei szolgáltak. Elit hadsereg volt az SS!" — mond­ja a bíróság előtt Dr. Wetzling. És büszkén mondja, hogy más alkalommal is rendelt el kivégzéseket. Egy alkalommal 56 férjes asszonyt, 14 férfit és 1 leányt végeztetett ki! Ma is abban a hiszemben van. hogy helyesen járt el. Totális háború volt és a kivégzettek vala­mennyien ' „meggyőződéses kommunisták" voltak. Mikor a bíróság elnöke megkérdi az elegáns ügyvédet, mit érzett, midőn a tisztáson ott látta a halomra gyilkolt nők holttestét. „Hát kelle­metlen volt, hogy a nagyobb részük asszony volt, de másnap a férfiak kerültek sorra. így aztán helyreállt az egyensúly!" — mondja ci­nikusan Wetzling. Az arnsbergi per talán január végéig is el­húzódhat. Több mint ötven tanú volt a vádlottak ellen. S a vádlottak sem tagadnak! Sőt büszkén vallanak. Mert tudják, hogy cinkostársaik mindent meg­tesznek, hogy megmentsék őket, hogy igazolják a múlt bűneit és alibit nyerjenek az esetleges elkövetkezendő embertelenségeknek. Bonn ve­szedelmes játékot játszik és ehhez a játékához szüksége van a Wetzling-féle tömeggyilkosokra. —si— Hadiköltségvetés egykor — és ma Nyugat-Németország 1958. évi költségvetése újabb bizonyítéka annak, milyen hatalmas össze­geket emészt fel a német újrafegyverkezés. A 38 milliárdos költségvetésnek több mint egy­negyedét, majdnem tízmililiárd márkát, katonai célokra fordítja a bonni kormány. Távlati terve szerint 1961-ig összesen 52 milliárd márkát költ az új Bundeswehr felállítására. Ugyanakkor természetesen a többi nagyhata­lom is szinte csak csillagászati számokkal ki­fejezhető összegeket fordít hadserege . fölfegy­verzésére és eltartására. Csaknem mulatságosan hat ma már az alábbi kimutatás, amely hitelesen jelöli meg Magyarország 1549. évi hadügyi ki­adásait. 1. Sorhad: Hadiigazgatás címen, fizető és el­szállásoló tisztek, írnokok, őrvezetők: havi 233 frt. — évi 2796 frt. Ezer könnyű lovas (havi 3 és fél frt zsold fejenként), 10 kapitány (havi 40 frt zsold fe­jenként): havi 3900 frt — évi 46 800 frt. Spanyolok, tisztjeikkel: havi 6650 — évi 78 720 frt. Kétszáz vasas: havi 1733 frt — évi 20 896 frt. Ötszáznyolcvan hajdú kapitányostul: havi 1420 frt — évi 17 040 frt. Tüzérek, lőpor: havi 2000 — évi 24 000 frt. A főkapitánynak, azonfelül, amit az osztrá-' koktól kap: évi 300 frt. Vegyes költségek: évi 12 000 frt. 2. Várak: Beleértve a várakban elhelyezett legénység zsoldját és a tisztek fizetését is: évi 191799 frt. A két tétel együttesen 377 555 forintot tett ki, és ez az összeg teljesen elegendő volt a XVI. században egy ország zsoldoshadseregének eltartására .., T. 13

Next

/
Thumbnails
Contents