A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-02 / 5. szám

Neves szovjet tudós újévi nyilatkozatát közölte a TASZSZ arról: milyen tudományos eredményeket várnak az 1958-as esztendőtől. A nyilatkozatok egyike az úgynevezett foton-motorral hajtott űrhajókról szólt. A fénysebességhez közelálló sebességű űrhajók lehetővé tennék a tudósoknak — mondta a nyilatkozat —, hogy néhány év alatt elérjék a Föltől távolfekvő csillagvilágokat is és visszatérjenek a Földre, ahol ezalatt már több nemzedék leélte életét. Erre, az idő folyásának Einstein által már elméletileg megjósolt „lelassulása" ad módot. Magyarán: míg az űrhajó utasa számára odafent a végtelen térben egy-két hónap vagy esztendő az eltöltött idő, addig lent a Földön egy-két évszázad, esetleg évezred telik el a valóságban. Hogyan lehetséges ez? Ezzel a kérdéssel kerestük fel dr. Marx György egyetemi docenst, a budapesti Elméleti Fizikai Intézet kutatóját. cc „Lelassűdá s — Einstein relativitás-elméletének egyik legzseniálisabb tétele az, amely szerint a hallatlanul nagy, majdnem fénysebességgel mozgó testeknél minden lassabban működik, mint egyébkor — mondotta a docens. — Az óra lassabban jár, az agy lassabban működik, lassabban nő a haj, s lassúbbak a mozdulatok. Minden fizikai, kémiai, szellemi és fiziológiai folyamat lelassul ezen a sebességen, olyan mértékben, hogy ebben az állapotban évmilliókra van szükség olyan folyamatok átélésére, melyekhez a Földön, normális körülmények között néhány év vagy évtized elegendő. Még érthetőbben: a majdnem fénysebességgel száguldó űrhajó utasának s a vele levő tárgyaknak valamennyi funkciója a minimálisra lassul, anélkül, hogy ő maga ezt észrevenné, tehát továbbra is az órát egy órának, a napot egy napnak, az vet egy évnek érzi. Ugyanakkor földi számítás szerint idelent száz óra, ezer nap, tízezer év vagy még ennél is több telt el. Ez esetben hát az a különleges kettősség állna elő, hogy ha az ilyen sebességű rakétahajó utasa néhány hónap után visszaérkeznék a Földre, idelent több száz esztendővel későbbi állapotot találna. Egy megdöbbentő tétel igaza — Bebizonyosodott-e már ez a megdöbbentő tétel a gyakorlatban is? — Hogyne. A Föld légkörének legfelső rétegében van egy részecske, amely a kozmikus sugárzás hatására keletkezik és élettartama mindössze kétmilliomod másodperc. Kísérletekkel bebizonyosodott, hogy ha e részecske majdnem fénysebességgel halad, élettartama a húsz-harmincszorosára növekszik. Rájöttek arra is, hogy ha egy fényforrás nagyon gyorsan mozog, az általa kibocsátott fény rezgése lassabban játszódik le. Mindez Einstein tételének igazát bizonyítja, vagyis azt, hogy a fény sebességét eléggé megközelítő sebességgel haladó űrhajó utasa mindössze heteknek, hónapoknak, legfeljebb éveknek észleli azt az időt, ami a Földön száz, ezer évnek felel meg. Az űrhajó utasának nem az élete nyúlik meg, csupán életfunkciói lassúbbodnak, ám ezt a változást ő maga nem veszi észre és működését teljesen normálisnak, a megszokottnak érzi. Tehát csupán a Földről nézve tűnik fel úgy, mintha élete megújult volna, neki magának ebből semmi haszna sincs, hiszen az ő számára mindössze egy-két hónap vagy év telt el. A fény sebességével Az elmondottak felvetik a kérdést: el lehet-e érni a fény sebességét? — Nem. De megközelíteni lehet. A sebesség fokozásához mind nagyobb energia szükséges, a fénysebesség eléréséhez már végtelen nagy energia. Ilyen energia azonban nincs. — Naprendszerekhez is eljuthat az ember? — Elméletileg igen. A majdnem fénysebességgel haladó űrhajó mintegy húszmillió év alatt érne el egy másik Tejútrendszert és ugyanennyi idő alatt érne vissza. Perszis földi időszámítással mérve! A hajóban ülő „lelassúdott" számítása szerint azonban ez az út emberileg megélhető idő. A gyakorlatban azonban ilyen út megtételéhez szükséges energia nincs. — Mekkora gyorsulás lenne szükséges a fénysebesség eléréséhez? — Ha az illető test gyorsulása akkora volna, mint a szabadon eső kőé, akkor «gj év alatt érné el a fénysebesség hetven százalékát. Mi az a foton-rakéta? — Az egyik újévi nyilatkozat foton-hajtőművet említ. Mit jelent ez? — Mindenki tudja, hogy ha egy kerekes ágyút elsütnek, a kirepülő lövedék az ágyútestet ellenkező irányban löki vissza. Ilyen elv szerint mozog az űrrakéta is. A rakéta elérhető sebessége attól függ, hogy milyen sebességgel dobja ki magából az anyagot, az a sebesség viszi őt magát az ellenkező irányba. A sebesség felső határa a fénysebesség. Elvileg tehát a legjobban működő rakétamotor olyan lenne, amely üzemanyagát fénnyé alakítja át, s így hátrafelé nagy fényenergiát lövellne ki. Kilövési sebessége tehát a fény sebessége lenne, azaz a legnagyobb sebesség. A fény részecskéi a fotonok, ezért nevezik ezt a rakétát foton-rakétának. Mindez persze csak elvi lehetőség, melynek technikai megoldását egyelőre még nem látjuk. Fantasztikusnak tűnő álmok ? ... Húsz éve még gondolni sem mertek az atomenergia birtoklására és az „egyszerű" emberek alig egy esztendeje a világűrben keringő mesterséges holdakra. TURI ANDRÁS (Esti Hírlap, Budapest) 9 Bárgyún néz a hold a téli éjbe, halovány arccal, és mintha félne. Házunk ablakán kibuggyan a fény s csillogva táncol a hó tetején. Bent a szobában nagy nevetés, lárma: nagyapát lesi öt kis unokája. A négy fal mögül kiszöknek a szavak, s a mesén néha a szél is felkacag. SÁNDOR KÁROLY Kimúlt a kutyánk Kutyánk az alvégre szökött, kalandba űzte vére. Hívásra nem jelentkezett sem délben, sem estére. Hajnalban mellső lábain jött még artista módra; nyalogatta lőtt vékonyát, s vonítva bújt az ólba. Az elé adott eledelt érintetlenül hagyta. Anyám simogató kezét véres nyelvével nyalta. Vére elfolyt — a kínzott test nem érzett már gyötrelmet és barna bánatos szeme fényes üveggé dermedt. ZALA JÓZSEF