A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-28 / 30. szám
Az öreg tenyerével hajtott el ma- gött, lent meg minden egyre nehegától egy borjút: zebbé vált. Klavgyija még mindig a - No, ne bolondozzatok! TM9a s fübe n botorkált lovával majd „ - ismét eov hegyi folyon kelt at. Majd bosszúsan elkergette а та- д loimfíska félénken lévkede sikat is. — Eredjetek szeretetetekkei erdei manóba! A lovacska félénken lépkedett a széles szekérúton. Klavgyija a vízierőmű új, még befejezetlen épülete mögött a kolhoz elnökével találkozott. A lovak megtorpantak. — A lovak a zeneszó hiányában már a második napja nem esznek — mondja Klavgyija. — Ványuskára, a drágára, rossz ránézni, pedig számomra közönséges gazfickó. A harmonikát csak a városban tudják megjavítani. — Itt az ideje, hogy aludni menjünk — mondta az öreg és a pipájával terelgette el a tolakodó borjakat. .— Azt hiszed, Ványa szeret engem? — Hát miért szokták meg a lovak a zenét? — igen, Ványusa tavasszal nekem harmonikázott és a lovak hallgatták. Jegor apó estejelé megnyergelte herélt hátaslovát. Klavgyija a nyeregtartóra tett puha párnán ült, ölébe vette a harmonika tokját és megindult lefelé, a forrás irányában, a kolhoztelepre. A hegyi ösvény göröngyös, kövecses volt. Keresztül-kasul szőtték a környező fenyőfák gyökerei' és elborították a füvek alól előbújó források. A lovacska óvatosan lépegetett, időnként botladozott, fara megingott, de Klavgyija nyugodtan ült a nyeregben és előre nézett. Óriási kék eget látott maga előtt, az ösvényt szegélyező fenyőfák tetejére pedig vereses sugarakat vetített a leáldozó nap. Elmaradtak a fenyőfák. Friss szénaillat áradt az üde zöld színbe öltözött közeli fennsíkról. A ló átkelt a hegyi patakon és küábolva a folyóba olyan magas fűbe gázolt, hogy Klavgyija alig tudta megtartani magát a nyeregben. A nap eltűnt a hegyek háta mö— Hová tartasz? — Magukhoz megyek egy ügyben. Elromlott a harmonika. — No és mit csináljunk vele? — A harmonikás Ványa lovai muzsikaszó nélkül nem legelnek. — Majd megjön az eszük. — Nem, nagyon szomorkodnak! — Nálunk nincs, aki megjavítsa a harmonikát. — A városba kell vinni! Holnap reggel én bemennék, ha megengedi? — No és a tehenek önmagukat fejik meg? — A lányok beleegyeztek, hogy elvégzik helyettem. — De aztán ne sokat csavarogj a városban! — Nincs kivel, Vana-kun! — Tudom — mondta mosolyogva a kolhozelnök. Megérintette a lovát és tova vágtatott, hogy megszemlélje a kolhoz vízierőművét. Egy hét múlva megjavították a harmonikát. Iván reggel leült a megszokott alacsony fatörzsére és vidáman fütyörészett. A közelebb álló lovak hozzá sereglettek. A csikós kényelmesen letelepedett, szétnyitotta harmonikáját és rázendített. Alkonyatkor Klavgyija a sajtárokat mosta a forrásnál, amikor Iván lovai feltűntek a fenyőfák alatt. — Ványusa! — Jó estét Klavgyija! — mondta a csikós és egykedvűen kocogott tovább ménese után. Oroszból fordította: Lőrincz László
