A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-21 / 29. szám

Károly Ágost választófejedelem, Goethe mecénásának lovasszobra a város főterén Kijut az elismerő csodálatból halhatatlan társának, Schillernek is. A Schiller-házban eleven hűséggel tárul a látogató elé a rövidéletű, gyorsan és kiválóan alkotó géniusz, csak testében beteg nagyság sok-sok kiállított műve. Mindig sietett, mintha csak érezte volna közeli halálát, de alkotásai túlélik az időt. A német kultúra e két hatalmas fáklyavivője az egész emberiségnek szánta a világosságot. Alkotásuk humanizmussal, , mélységes emberséggel van telítve. Szellemi téren a legjobbat adták a világnak: a német kultúra legszebb hagyományainak szellemét. Egymás mellett alusszák örök álmukat a weimari temető sírboltjában, ahoáá kegyeletes hódolattal járul e város minden látogatója. . Véletlenül egyidöben jártunk Weimarban a Berlinbe tartó csehszlovák kormányküldöttséggel és a sírboltban tett látogatásunk során ott hirdette a csehszlovák nép keqyeletét kormányunk virágkoszorúja. Valóságos virágerdő a sírbolt minden időben. A küldöttségek, turistacsoportok és a város lakói büszkén helyezik ide az emlékezés koszorúját, mert ezáltal is kiállanak minden nemes és fennkölt ideál mellé. A NDK kormánya kinyitotta a széles néptömegek előtt a történelmi nevezetességű helyek, épületek, múzeumok kapuit. Weimarban is. Milliókat költöttek a Nemzeti Múzeum javítására. A múzeum büszkeséggel tölt el minden becsületes németet, mert vallja, hogy ez a nép szellemi téren tudott nagyot alkotni és átadta a világnak mindazt, ami nemes, haladó szellemű és mélységesen emberi volt a német történelemben. Kísérőnk valósággal együtt él a két szellemóriás művészi .-üjteményeivel. A szivéhez nőttek. Magáénak tartja á bútor minden darabját, a szobrokat, a képeket, sőt még a szobák festését is. Boldog, hogy a két nagyságról beszélhet, akiknek nevét és alkotását ismeri az egész művelt viláSItt élt Wieland és Herder, a klasszikus humanizmus író képviselői. Mintha még most is búgna a gótikus templom csarnokában az orgona hangja, amelynél J. S. Baoh játszotta örökszép dallamait, magasztos akkordjait, fenséges fugáit. Ugyanitt láttuk a nagy német festő kiváló oltárképét, amelyet fia fejezett be, A keresztrefeszitett Krisztus jobbján Luther-Cranach és Keresztelő János állanak és az Oldalából ömlő vér Cranach fejére hull. Liszt halhatatlan emléke is elválaszthatatlan tartozéka e városnak és hajdani jelenléte nagy hatással volt Wagnerre halhatatlan operái zenéjének alkotásánál. Puskin emlékét ugyancsak szobor hirdeti. Élénk levelezést folytatott Goethevei és Goethe elismerése jeléül tollával agindékozta meq a nagy orosz költőt. A város főterén Carl August főherceg lovasszobra áll. ö volí Goethe legfőbb pártfogója, és vele szembeni bőkezűségének nem egyszer adta tanújelét. Nagy érdeme, hogy Goethét az anyagi gondoktól teljesen mentesítette és így alkotásnak szentelhette megelégedett életét. A tér másik oldalán Shakespeare szobra látható, aki eszményképe volt a két német szellemóriásnak. A weimari temetőben, nem meszsze a Goethe-Schiller mauzóleumtól találjuk Charlotte v. Stein síremlékét. Ez az asszony döntő szerepet játszott "Goethe életében. A nagy költővel való ismeretsége minteqy tíz évig tartott. Ezen tíz év emlékét Goethe hozzá írott minteqv 1700 levele és számtalan szebbnél-szebb verse hirdeti. A látottak és hallottak gomolygó forgatagként járják be az ember egész valóját. Fényes fejezetet láttam egy nagy nép történelmi emlékéből. Ez volt a dicsőséges múlt és nemes Hagyományai. A város kapuitői nem messzire pedig a közelmúlt dicstelen emléke várt. Az emberség, a költészet városának tőszomszédságában találkoztam az embertelenséggel. Buchenwald felé vettük utunkat Utunk hűséges, elmarad!latatlan kísérőjévé szegődött a mb már parlagon heverő, rozsdalepte vasútvonal. Nem is olyan régen ezen a két úton özönlött a szerencsétlenek sokasága Kálváriájuk szörnyű Golgotája, Buchenwald felé. $oetne nyomában Mikor NDK-beli utazásunk során Weimar felé közeledtünk, addig soha nem érzett várakozással tekintettem a hires várossal való találkozás elé. Tpdtam, hogy milyen nagy reményekkel töltötte el a német népet az első világháború befejezése után a weimari színházban kihirdetett „weimari alkotmány", de azt is tudtam, hogy a weimari köztársaság nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A „szocialista", „demokratikus" és „köztársasági" jelszavak megmaradtak jelszavaknak és Ebért, Scheidemann, Papén, majd Hindenburg merőben ellenkező irányt szabtak a politikai események folyásának. Noha mindezt tudtam, többre voltam kíváncsi. Személyes fjetlálkozást vártam, tamely új élményekkel tesz gazdagabbá és kialakítja bennem Weimar önmagam által megrajzolt képét. A város mintegy 700 éves múltra tekinthet vissza, de lécezése során nem tett szert soha WaJjyobb jelentős égrev mint Goethe és Schillei itteni tartózkodása alatt. Goethe hosszú életének ötven alkotó esztendejét itt töltötte. Itt született meg lelkében és maradt az utókorra az emberi szellem egyik legnagyobb alkotása, a Faust. A tiszta humanizmus, amely alkotásának minden sorából fénylő sugárként árad, mint,ha dicsfénnyel vonná körül Weimar utcáit, tereit, .házait és szobrait, mindazt, ami elválaszthatatlanul egy Goethe emlékével. Az idegen el nem mulaszthatja, hogy megnézze a Goethe-házat, ahol a halhatatlan géniusz élt, alkotott és örök álomra húnyta szépségittas szemét. A házban minden Goethe jő ízlésére vall. A római szoba antik szobraival Goethe olaszországi útjának emléke. Meglepő a dolgozószoba nemes egyszerűsége és a hálószoba puritán mivolta. Minden bútordarab, emléktárgv. kép a nagy szellemről tanúskodik és a jómódban élő titán rendszeretetét, alaposságát dicséri. Goethe múzsájának síremléke A weimari Liszt-ház emléktáblája