A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-07 / 27. szám

A sánkí alva lak cigánytánca % TORNALJA A Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetség és a Csemadok a béke gondolatának mantfesztálására ünnepséget rendezett Tornaiján. Ezen az ünnepségen — hogy emeljék jelentőségét és fényét — felléptek a besztercebányai kerület Csemadok népművészeti csoportjai. Az ének-, tánc- és zeneünnepély műsorszámai minden egyéb mellett arról is tanúskodnak, hogy a Csemadok népművészeti csoportjai nem álltak meg népművészeti kutatómunkájukban. A tavalyi országos szemle óta megtett út egyenes vonalú fejlődést jelez az eredményekhez, — hihetőleg nemcsak a tornaijai szemlén — s az ember úgy érzi mintha a szereplő csoportok három kategóriába lennének sorolhatók. Vannak csoportok, amelyek nemcsak tudatosítják a népművészeti kutatómunka fontosságát, hanem eredményes munkát is végeznek ezen a téren, mások csak interpretálói ennek a művészeti megnyilatkozásnak, s vannak csoportok, szerencsére kevés, amelyek elvesztették vagy még nem is tudták megtalálni tájékozódási képességüket abban a fejlődésben, amelyben már sok szép eredmény született nyolc év óta. Ezek a csoportok még nem fogták fel a népművészeti munka jelentőségét, helyette szórakozást, szórakoztatást keresnek és kívánnak nyújtani a Csemadok népművelő tevékenységének keretében. Tizenegy együttes lépett fel s köztük egy-két csoport műsora mutatott be csak újat, olyasmit, ami nem variánsa vagy reprodukciója az eddigi feldolgozásoknak. A rimaszombatiak énekkara három kórusmüvei újra csak elismerésreméltóan szerepelt: népművészeti csoportjuk az ismert „Gömöri lakodalmas" tdncfeldolgozással már némi invenció-hiányt, lelkesedéslassúdást jelez, a csábiak „Legénybiró-választás" című cselekményes tánca talán a bemutató legértékesebb műsorszáma volt, amelyről szólni kell még: a feledlek Cigánytáncgal szerepeltek, amely kedves volt, de láthatók voltak benne a kölcsönzés motívumai, akárcsak a sánkfalviak Cigánytáncában. A fülekpüspökiek szerényen, de hatásosan operettrészletekkel szerepeltek, a déméndiek érdemben a csábiak mellé kerültek lakodalmas feldolgozásukkal: az ipolyságiak és a losonciak operettrészletekkel; a tornaijaiak népitánccal és énekszámokkal: a gömöriek verbunkosukkal és a számontartani való „Gömöri ropogós"-sal, a sajószárnyaiak pedig tetszetős leánykarikázóval szerepeltek. Nemcsak a teljesség kedvéért, hanem inkqbb azért, mert egy kicsit újat hozott és lelkesedést keltett, ha nem is igazodott teljesen a műsorhoz, meg kell említeni a tornaijai tizenegyéves iskola szlo-A tornaijai tizenegyéves szlovák középiskola diákjainak népi játékából vák népművészeti csoportjának a szereplését is. Szép volt, üde volt, erkölcsi példa volt. Ennek a szlovák énekes és táncos népijátéknak a szépsége abban a különbségben fejeződön ki leginkább, amely a magyar uniszóló és a szláv kóruséneklés között van. Három számról kell még beszélni. Az első a csábiak legénybíró-választási tánca. Ahogy ez színre került, olyan benyomást kelten, hogy ez csak az ősi szokásban lehetett ilyen, amilyennek a néző látta. Nemcsak az váltotta ki a benyomást hogy formulái és figurái: a ringó, a bokázó és az ötösbeugró táncmozdulatai eredetiek voltak, de egész intonálásában, mozgásában, örvénylésében, még a gombosharmonika színes futamaiban is volt valami emlékébresztő, néprajzi hűséget teljesen kifejező felfogás. Ez s a déméndiek lakodalmi játéka volt a reménytkeltő a jövőre nézve ezen a szemlén. Szerepelt az ünnepség műsorán néhány operettdal és szórakoztató zenéből kölcsönzött sláger, a losonciak, az ipolyságiak és a tornaljaiak előadásában. Ne mis érne őket szó, ha ízlésesebb válogatásban kerültek volna pódiumra. Néhányszor szóba került már ez a nem egészen tisztázott kérdés, de egyszer érvényre kellene már juttatni azt az elvet, nemcsak véleményben, hanem gyakorlatban is. hogy ott érvényesüljön az operett, ahová a szerepe szánja, mert oktalanul túlhajtott kultusza nyomában mindig jár egy kis ízléstelenség, kulturális fogyatékosság is. Egy népművészeti bemutató műsorán pedig egyenesen megengedhetetlen. Ne jelentse ez a megállapítás a műfaj leértékelését, csupán a mérték, az illendőség és tisztázás fontosságának előtérbehelyezését Ha van vigasztaló ebben a kérdésben, de nem helyeslés, akkor egy kicsit enyhítette ennek a szórakoztató törekvésnek a megnyilvánulását a fülekpüspökiek csoportjából felléptetett két énekes, Nosko László és Tóth István szereplése, akik a „Zeng az erdő" című operettből énekeltek, s ezzel hacsak egy jottányival is, de közelebb kerültek a programm tartalmához. Volt még olyasmi is, az egészében mégis eredményes műsoron, amit szintén dicséret illet. Az előadási tevékenység megnyilatkozásai. Elhangzott néhány ballada, amit a losonci országos szemle mozgósító hatásának kell betudni. Igaz, hogy sok még a munka ezek tökéletesítésében, de lelkesedés tapasztalható a szavalómüvészet irányában, s ezzel a jövőben számolni kell. Ha valamit hangoztatnunk kell a most lezajló kerületi szemlék alkalmából s a jövőre nézve, akkor ez a népművészeti gyűjtőmunka fontossága. Nekünk ebben különös szerepünk s fontos feladataink vannak, éppen ezért a népművészeti szemlék kell hogy ennek a A gömöri legények verbunkosa A „gömöri ropogóst" járják a gömöri lányok munkának az öszszegezését és eredménybesorolását végezzék el, de ki kell ebből a munkából szorítani mindazt, ami zavaró hatású az •eredmények elérésében. Hogy mit teszünk a jövőben az összegyűjtött, megmentett néprajzi kincsekkel, ezt nem lehet szabályos programmba foglalni, amíg seregeinket számba nem tudjuk venni. Ehhez ' kell sok szorgalom, megértés, fegyelem, ízlés és összefogás. M1KUS SÁNDO A c^-ynyténchoz készülnek a feledi lányok