A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-15 / 50. szám

e®®®®®®®®®®®®®® A rendező munkája <^х®®®®хэд®®®хэд®® п. Egy színdarab bemutatása egységes művészi vonalvezetést követel meg. Fontos, hogy a különböző beállítottságú szereplők egyéni alkotóereje egy tónusegységbe, egy rendezői elképzelésbe illeszkedjék. Gondos előkészület szükséges, hogy az előadás ne csak a díszletmegoldások -észletező, a színpadra összehordott kisebb-nagyobb holmik jellegzetes hangulatával, világítási hatásokkal, feltűnő ruhákkal keltsen figyelmet, hanem elsősorban a szöveg lélekelemzö készségével, lélektani problémáival és eszmei mondanivalójával hatni tudjon. Szem előtt kell tartani, hogy a művelődni akaró néző irodalmi és művészi kultúráját emeljük és gazdagítsuk, ízlését nemesítsük, korunk szavát plántáljuk a szívébe, s fölnyissuk szemét, hogy az eléje állított szellemi alkotásokat és alkotóikat a maguk értéke szerint helyesen bírálhassa meg. Előadásaink legfőbb követelménye tehát a céltudatos eszmei vonalvezetés és az összjáték legyen; élet és átélés, amely a teremtő lelkekben forrong és művészetté érik. Az igazi színdarab úgy jelenik meg élőttünk, hogy nem tudjuk a testet különválasztani a szellemtől, nem tudjuk a formát elválasztani a lényegtől. Jogosan háborodik fel a maii néző, ha az előadás során nem találja meg a helyes vonalat, ha sok minden más leköti figyelmét, csak éppen a szavak igazi értelmét nem találja. Bizony nagy hiba, ha a nézőnek az az érzése, hogy komolytalan szereplök felkészületlenül hcsszú és unalmas beszédet mondanának, de akiket most mégis illik megtapsolni, mert ez már így szckás. Szerencsére közönségünk már sokkal igényesebb, s ezt a műkedvelők se felejtsék el. írásunkban azt tűztük ki célul, hogy a rendező mukájáról szólunk, s miután néhány gondolatot érintettünk e művészet nagy témaköréből, rátérünk most a vonzó, szép és érdekes munka gyakorlati elemzésére. Az alábbiakban elmondjuk, hogyan kell létrehozni és útjára indítani egy színdarabot, ki és mi minden játszik közre, hogy kialakuljon a kollektív munkának az az eredménye, amely az előadásban éri el tetőpontját. A színpadi rendezésnek ma már gya•T*- kcrlatilag kialakult formája van. Ezt a munkát több szakaszra kell bontanunk. Tudnunk kei' mindjárt az elején, hogy egy készülő előadás minden kérdésének megoldása a rendező feladata, mert ő az, aki útbaigazít, aki mintegy ezerjmestere a csoportjának, szíve-Ieike a sikernek. Két dolog szükséges tehát: a megértésen és a szerénységen alapuló lelkesedés, valamint egy általános, ötletes műveltség, amelynek megfelelő pedagógiai tudással kell párosulnia. Hiszen más mértékkel kell mérnünk például az olyan műkedvelőket, akik „begyökeresedett hagyományokra" építik további fejlődésüket csökönyösen kitartva a múltban bevált módszereikhez („mert ezt eddig is :

gy csináltunk ... és jó volt"), és más mértékkel az olyan színjátszó csoportokat, amelybekben sck a jóakarat, kielégítő a szaktudás, vagy pedig, amelyek alig pár éve vagy csak hónapja játszanak színiházat. Mi az arany középutat választjuk, s főleg olyan csoportokhoz szólunk, amelyek céltudatos munkával és jóindulatú igyekezettel azon fáradoznak, hogy hagyományos színjátszó mozgalmunkat, a szocialista realizmus követelményeihez híven, egybehangolják falvaink, városaink építő munkájával, békeharcával. Műkedvelőink akkor követik el a legnagyobb hibát, ha holmi sikamlós kabarédarabckkal, erejüket túlhaladó drámákkal próbálkoznak. Olyan józan gondolkodású műkedvelőket vonjunk be tehát, akik lendíthetnek színjátszó mozgalmunkon. Tettekre serkentő szenvedély és bátor állhatatosság legyen cselekvésünk rugója, s az a lényeges cél, hogy a szórakozás és a szórakoztatás mellett tanulhatunk, taníthatunk. Ne feledjük el, hogy általános művelődési hivatásán felül magyar színjátszásunkra sajátcs, külön feladat is hárul: anyanyelvünk tisztaságának ápolása. A rendezőnek elsőrendű feladata az is, hocv az észlelhető, sajnálatos nyelvrontás ellen vegye fel a következetes küzdelmet. Sajnos, szereplőink közül sokan nem tudnak helyesen magyarul. „Zamatos" fülsértő nyelven értekeznek, s nemcsak torzítják nyelvünket, hanem nyelvtanilag is sok hibát követnek el: nem ejtik ki a kettős mássalhangzókat, elejtik a ragokat, a magánhangzókat nem színezik stb., stb. Ilyen formán a szónak sokszor ellenkező értelmet adnak, mint amit a szerző ki akar fejezni. Ráadásul az ilyen helytelen beszédmód még csak fokozza a nyelvrontás járványát, amely a szlovák és magyar nyelv tisztaságát egyaránt veszélyezteti. Köztársaságunkban a színház — és ilyen értelemoe i a műkedvelő színjátszás is — már régóta nem csupán szórakozási lehetőség, hanem népszerű eszköze, szilárd bástyája kultúránk kiszélesítésének, közművelődésünknek. A rendező legyen tehát szigorú, követelje meg a fegyelmet, és csak azokat szerepeltesse, akik megfelelnek a követelményeknek. A rendező és a színdarab A javasolt színdarabot legelőször a rendezőnek kell megismernie. A műben szereplő személyek problémáit a megfelelő dokumentációs anyag áttanulmányozása után és a szerző útmutatásai alapján, meg kell magyaráznia. Továbbá mintegy életrajz formájábrn megrajzolja a jellemzéseket, melyek a szereplő részére pontosan meghatározzák a színpadi alak lényegét. Ugyanakkor a kiválasztott színdarab tartalmát is kivonatolja, hangsúlyozva a mű mondanivalójának lényegét. Ehhez ismernie kell a szerző stílusát, témakörét, más írásait, egyéniségét. Mindezt könnyen érthető formájában leírja és közli szereplőivel, tehát azoRkal a tagokkal, akiket az egyes szerepek eljátszására kiválaszt A rendező legyen igényes és következetes. Ha a kérdéses színdarabot már játszották valahol, akár műkedvelők, akár hivatásos színészek, olvassa el a megjelent bírálatokat, vegye fel az előző bemutató szereplőivel a kapcsolatot, kérjen felvilágosításokat. Színházaink készséggel állnak rendelkezésére bármikor és bármilyen szakkérdésben. Amikor a rendező elkészült a műsorra tűzött színdarab elemzésével és írásba foglalta a dokumentációs anyagot, összehívja a csoportot, közli a darab tartalmát, a szerepek jellemzését, korrajzot ad, s kiosztja a szerepeket. A szereposztás Nem használ az előadásnak, ha bizonyos befolyásos személyek vagy „fórumok" különböző megokolással, magyarázatokkal kényszerítik a rendezőt egyik vagy másik személy szerepeltetésére, méghozzá olyan szerepekben, amelyekkel az adott személyek meg sem tudnának birkózni, részint azért sem, mert csak egyéni becsvágj fűti őket. részint pedig, mert a rátermettségük nem felel meg. Ne erőltesse például az éneket az, akinek zenei hallása vagy éppenséggel hangja nincs. A műkedvelő . rendező természetesen nem lehet minden kérdésben szakember, de szükséges, hogy legyen elegendő műveltsége, színpadi érzéke, előadó képessége, művészeti mértéktartása, színészi tehetsége, hogy tudja, mi szükséges egy jó előadáshoz. A szereposztás a rendező kiváltsága, és az ő irányításával történik minden a színpadon. Az olvasópróbák Amikor megtörtént a szereposztás és a rendező ismertette a szerző mondanivalóját. megkezdődnek az olvasópróbák. A szereplők itt ismerkednek meg alaposabban szerepükkel, itt válnak világosabbá azck a részek, amelyeket a szereplők néha nem értették meg. Műkedvelő rendezőinknek nincs joguk, hogy bárminemű formai vagy tartalmi változást is végezzenek az író szövegén. Azok a szövegek, amelyek már könyv alakjában jelentenek meg, több szakértő kezén mentek keresztül, úgyhogy azokon már nincs mit változtatni. Sajnos, akadnak olyan rendezők, akik tudálékokoskodó fölényeskedéssel leplezik hrzzá nem értésüket. Az ilyen dilettánsok többet rontanak, mint építenek, s ellenük könyörtelen harcot kell folytatnunk. Az olvasópróbákon a rendező figyelemmel kíséri a mondatok értelmes visszaadását, a hang színezését, a hangsúlyozást. Rávezeti a szereplőket, hogy az általuk formált ember lelkiállapotát helyesen értelmezzék, mert már olvasás közben hallanunk kell az élet hangját. A zárójelekben közölt írói utalásck, útmutatások mindiq segítik a rendezőt és a szereplőt, hogy eligazodjanak a darab témájában. Már olvasópróbákon indul meg annak a bizonyos stílusnak a kialakulása, amely a rendezés művészetének egyéni vonása. Az író alakjai a színjátszó segítségével kelnek életre. Az olvasópróbák alatt minden szerepűnek tisztában kell lennie azzal a viszonnyal, amely az egyes alakok és az egyes jelenetek, képek, felvonások között fennáll. EÖRY M. EMIL Еяаявгвгвэвввнянынннвдр a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális lapja. Megjelenik minden vasárnap. Egyes szám ára Kcs 1.50 Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Шс fizethető külföldi rokonok és ismerősök számára. Az előfizetés csehszlovák koronában eszközölhető