A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-21 / 29. szám

SIPOS GYŐZŐ FORDÍTÁSÁBAN Nohd én csak pásztorkodom ..• Noha én csak pásztorkodom: szeretem az állapotom; gond nélküli az életem, csodaszépen leélhetem, öt jogarért nem adnám pásztorbotom, kisbaltám! Alig pirkad napkeleten, gyöngy csillan a fühegyeken, kilépek víg dalolással, birodalmam hogy meglássam. Megyünk ki az erdőbe, kétszáz juh meg egy őre .,. Aztán lenn a nyíresen szeretőmet keresem; minden útját ismerem már, úgy röpködik, mint a madár, rászállok és ölelem ... Ő, gyönyörű szerelem! Testet-lelket édesít, dísze tollal ékesít, elválunk — s a juhok őre megyen újra hegytetőre, füttyent, kurjant, énekel — a kétszáz juh meg legel. Harang kondul odalenn, gyomor korog idefenn; előveszem tarisznyámat, jóllakom. — Majd furulyámat szólaltatom jó sokat... Kuvaszom meg bólogat. Ej! még be sem mutattam! Őrködött, míg mulattam. Egyik szeme furulyámon, másik szeme rajt a nyájon; szolgálatkész, hü barát, ordasnak juhot nem ád! Ballag a nap, ballag le, duzzad a tögy, — szakad le ... Ekkor a kis érhez futok, velem szöknek mind a juhok, míg mosom a tőgyeket, füttyögetnek a hegyek ... Van még egg kis járásom. Bacsó vár a szálláson. Vidáman, örömmel fogad, nagy merővel zsendicét ad, sajtos esti ebédet... Juhászélet gyöngyélet...! Szólt a legény kedvesének ... Szólt a legény kedvesének, mikor hívta hősi ének, s meni a harcba . . . Jaj, jaj ... Három évig ha ellennék: Istenem! ne várj, édes, csupán emlék leszek én már... jaj, jaj, Istenem! Juhásztánc Juhászmódon pattanj fel! Juhaimat tereld el! Terelném én, terelném. Ordasoktól féltem én. Bacsó, bacsó,'ide süss! Itt a kezem, ide üss! Tied a, bőr dudára, enyém a zsír konyhára. Gazdasszonyunk, galambunk, hogy erősek maradjunk, s ne csak silány verebek, juttass sajtot eieget! — Jézusatyám! Jaj nekem! Hol áztál meg, gyermekem? Amott a nagy hegy alatt felhő csücske leszakadt... Négy a gida, egy a bak, ki felszökik, csókot kap! Szökellenék, hanem lám: kibicsaklott a bokám. Lopva, lesből, bükk alól, mint a szöcske, pattanj jól! Bükk alól, a tűz körül... Táncolj, minden szív örül... Bükk alól felpattanok, viszem, akit akarok, olyan asszonyt választok, milyet ritkán láthattok! Tűzrőlpattant, tündéri, király kincsét megéri, megfőzi a zsendicét, ád belőle öt iccét...! Há: om év már lehet régen, nem jött meg s a lány szívében fájdalom ég . . . jaj, jaj, Istenem! Tábornok úr, ó könyörgöm, hová lett a kincsem, gyöngyöm, szép leventém . .. jaj, jaj, Istenem! Nem ittuk el, hidd el lánykánk, vesztét sem okozta kártyánk, sem a kockánk . .. jaj, jaj, Istenem! Ott pihen a Duna parton; hold ezüstje kopján, hanton ... jaj, kis árvánk... jaj, jaj, Istenem. szerint minden évszakban — szabad idejüket kint töltik a gyerekek. A tóparton most is nagy a forgalom. A kis páciense':: egy része röplabdázik. A háló egyik oldalán játsző csoport lelkes tagjai közt ott lebeg egy fiatal ápolónővérke fehér köténye is. A kedves lányok örömmel és szeretettel vesznek részt kis védenceik gátékában. — Tuli-körbe-kariká — körbe fogózva dalol egy csoport lányka, míg néhányan Hornáková Kveta pszichológusnő körül sürögnek, akinek a szeme mindenütt ott van, a fűben, a sportpályán és a vízen. — Mintha nem is betegek lennének, hanem csak üdülők, igaz? — kérdezi a nyíltarcú fiatal doktornő. — Pedig annak ellenére, hogy igyekszünk a gyerekek tudatától távol tartani a kórházi életbeosztást — mégis komoly gyóo у kezelésben részesülnek. Az otthonról súlyos állapotban beutalt gyerekek itt többnyire néhány napor belül megszabadulnak a rohamoktól, ami viszont nem azt jelenti, hogy már meggyógyultak. A gyerekek mintegy hatvan százaléka gyógyultan kerül haza, ismételt gyógykezeléssel pedig, az', lehet mondani, teljesen kilábolnak a betegségből. A pszichológusnő a komplikált gyermeki lélek újabb fátylait lebbenti fel szemünk előtt. Hihetetlen, de mégis így van — egyes érzékeny gyerekek maguk idézik elő rohamaikat csak azért, hogy ne kelljen például iskolába menniök vagy sétálniok. Ilyenkor elsősorban az orvos és ápoló nyugalma segít. Vannak esetek, hogy a fulladozó gyereknek egyszerű fizológiai oldatot, vizet fecskendeznek be injekció helyett és a gyerek megnyugszik. A kis páciensek többsége azonban örül, ha könnyebben érzi magát és szívesen részt vesz minden kellemes szórakozásban, s ugyancsak szívesen teljesíti apró kötelességeit, amelyek a házi rendhez tartoznak. Dr. Kveta Hornáková mosolyogva beszél a kicsinvek kedvteléseiről dr. Lukác Ján igazgató főorvos azonban komolyra fordítja a szót. —Az asztma eredete és oka, már a legrégibb időktől fogva érdekelte az orvosokat, azonban még máig sincs teljesen tisztázva. A legzsenqébb gyermekkorban előidézheti szamárköhögés, kanyaró, tüdő és mellbártyagyulladás vagy bármilyen ferőző betegség, de lehet a hajlam örök'ött is. Mindenesetre sajnálatosan elharapódzott kór, amelynek gyógyításához egyelőre több az ideális feltételünk mint az eszközünk. A Csorba tó környékét idővel asztmatikus gyógyintézetekkel kell majd beépítenünk. Máris komolyan foglalkoznak a tervvel, hogy felnőttek és gyerekek, sőt csecsemők részére űj szanatóriumokat építenek, az eddiginél nagyobb kapacitással. Az asztma mai elterjedtségé mellett komoly nemzetgazdasági probléma, mivel az embereket idő előt rokkanttá teszi. A Csorba tó partián hancúrozó kis betegeket senki sem különböztetheti meg az iskolai kirándulásra érkezett többi overekektől. Őket látva önkéntelenül Adyval kiáltok fel: „Evőé, szept ősláng, Napisten! .. Evőé, te ragyogó tátrai napfény, te balzsamos levegő, té csodálatos tengerszem. Evőé, Magas Tátra, te "drága kincsünk, aki oly igazságosan, ren-J dületlsnül és kifogyhatatlanul osztogatod magad a hozzád for-: dulóknak. „JtUí- GÄLY OLGA 9