A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-21 / 29. szám

A Februári győzelem útjának sok új gyára s mindenféle üzeme között taltínfel sem tűnnék az új komáromi bekötő vasút töltése mellett álló hatalmas gyárépület, ha nem volna olyan furcsa alakja: egy közel harminc méteres keskeny toronyszerű épület mellett nagy, mintegy százötven négyzetméter alapterületű lapos csarnok húzódik meg. Talán még a környéken lakók sem tudják, ml lehet ez: sehol semi kémény, sehol semmi hol semmi kémény, sehol semmi mi szemlélődés után venni észre a jól Ismert zárt kenyérszállító gépkocsikat, tehát nyüván sütöde van ebben a titokzatos épületben. Igen, ez a híres pozsonyi Chlebostroj, ez idő szerint az egész köztársaság legkorszerűbb kenyérgyára. Az épület belül sem kevésbé furcsa. Mindenütt csempézett falak, ragyogó terazzo padló, szokatlan formájú vadonatúj géoek, keverd üstök, futószalagok, kapcsolótábláknál álló vakítóan fehér ruhás emberek, az egész kép inkább' valami laboratóriumot, gyógyszergyárat juttat az ember eszébe, semmint pékműhelyt. Hiszen az emberek nagy része, ha pékségről hall, lisztesképű, nyolcvan kilós zsákokat cipelő, fakádakban, vagy teknőkben dagasztó, a forróságtól sugárzó kemence előtt hosszúnyelű lapátokkal dolgozó, verejtékező péklegényekre gondol. S ez itt mind hiányzik. t Csak akkor tudjuk meg a messzire ellátszó torony szerepét, amikor felvonón felmegyünk az ötödik emeletre. Az üzem az eddigi megszokott horizontális munkamódszer helyett vertikálissal dolgozik, ami azt jelenti, hogy az egyes munkafolyamatokat végző gépek — mert tökéletesen qtechanizált ez a gyár — nem egymás meüett, hanem egymás fölött helyezkednek el s így a liszt, melegített víz, kovász és kenyértészta továbbítása nem szállítószalagok feladata, hanem egyszerűen az önsúly, a nehézségi erő dolga. A torony három emeletének nagy részét egy 90 vagon befogadó képességű, 18 méter magas sUó, 1 isztrakfar foglalja el. Az ötödik emeleten szitálják a lisztet, innen csöveken, csatornákon át kerül az egyes munkahelyekre: az alábbi két emeletet elfoglaló kovászolóba s a másodlkon elhelyezett dagaszt óba. Mindegyik munkateremben csak egy-egy embert látni, ezek kapcsolótábla mellől szolgálják ki a teljesen automatikus gépeket A lisztelosztást is önműködő berendezés végzi Az ellenőrző táblán láthatjuk a liszt útját; piros lámpák mutatják az egyes felvevőhelyeket. Igazán egyszerű dolog. Csak amikor a tábla mögött elhelyezett vezérlő berendezést, a 10—12 négyzetméternyi kábel- és reléhálózatot, ezt az igazi „idegközpontot" megnéz-Sugár György felvételei zük, fog el a csodálat, mi mindenre is képes az emberi leleményesség. A dagasztógép 600 kilogram tésztát dolgoz fel egyszerre. Egy-egy csatornán csorog bele az automatikus mérleg megmérte kovász és liszt. Éppen a működését magyarázza kiszolgálója, amikor szörnyű recsegő, bömbölő hang zavarja meg beszélgetésünket. Nem tudjuk, vajon a dagasztógépben törött ripityára valami alkatrész, vagy talán tűz ütött ki a gyárban, de közben a zaj elha4 s Buchman elvtárs nevetve világosít fel, hogy „éhes" a gép, nem kapott- elég lisztet és ilyenkor így figyelmezteti kiszolgálóját. idegeinkben még ott rezeg ez a fülsiketítő, bömbölő hang, amikor topább megyünk az egyszerre nagyon is csendessé vált, Impozáns nagy csarnokba, hogy megnézzük a kenyérgyártás utolsó fázisát. Demeter Károly mester látható büszkeséggel mutatja meg a gj|ár soron lévő csodáját, a tészta-szaggatót. Ez szintén önműködő gép: szaggatja, méri, forrni il ja és szakajtóba rakja a tésztát, amit innen aztán futószalag visz a gázfűtéses kemencéhez. A hatalmas kemence körül a frissen sült kenyér kellemes Illata terjeng. 52—53 perc alatt sülnek meq a kétkilós kenyerek. Nem kell őket lapáton bevetni, minden mechanikus úton történik. Az egész egy körforgó rendszer: 10—12 kenyeret visz be percenként egy acélszalag s ugyanennyi jön kl megsülve hátul a kemencéből. Közben még a kenyerek megszámlálását is gép végzi. Igazán csodálatos üzem, amolyan „terülj meg asztalkám" módjára történik minden. S alig látni embert. 'Bizony kíváncsiak vagyunk, hányan is dolgoznak itt összesen. Demeter elvtárs mosolyogva válaszol: — Műszakonként mindössze tízen. — És mennyi lisztet dolgoznak fel? — 210 métermázsát 24 óra, vagyis három műszak alatt. — Hát ez bizony szép teljesítmény. De vajon mennyi ember kellett ehhez azelőtt, a régi mószer mellett? Nagy a különbség, ugye? — Azelőtt bizony négyszerötször ennyi ember is kellett ilyen lisztmennyiség feldolgozásához. De nem ls ez a legnagyobb különbség. Fontos az, hogy teljesen elesett a nehéz, fárasztó fizikai munka, pedig mondhatom, nem volt valami könnyű azelőtt a pékek, dolga. Magam is egy kis pékségben inaskodtam, Eperjesen. Ott is szabadultam. Bizony, sokszor majd összeestem a fáradtságtól a szörnyű hőségben a kemence előtt. Ma pedig itt majd minden gombnyomásra történik. Igen, fejlődünk, haladunk. Mindenben és mindenütt. A mezőkön kombájnok kaszálják s csépelik az aranyló gabonát, modern szállítóeszközökön jut el a raktárakba, malmokba, ' ahol már csorog a fehér liszt, hogy nem sokkal később befejeződjék a nagy misztérium s kenyér legyen az ember most már nem verejtékes, de felszabadult munkájából. Igen, sül már a szocialista munkával termelt új kenyér ... TARJÁNI ANDOK Az utolsó simítások A kenyértészta szaggatását is gép végzi Hatszáz kiló tésztát dagasz egyszerre ez a hatalmas keverőgép Percenként tíz kétkjlós kenyeret süt meg ez az óriási kemenc