A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-21 / 29. szám

oiitv 1uw* > ovi vf ukiilglllj 1ш1шш 19 elismerést aratott kitűnő svéd film alkotója. Az élet tavasza zavaros misztikumával, szentimentalizmu­sával és hazug drámaiságával nem­csak meghamisítása az életnek, hanem tetejébe még művészietlen is. Milyen éles ellentétben áll ezzel a filmgiccsel Alekszandr Zarhi film­je, a Magasan az ég felett vagy a jugoszlávok produkciója, a Kicsi­nyek és nagyok. A szovjet film­ben minden elfogulatlan szemlélő megcsodálhatja a költészet vará­zsát, amely egy nagyolvasztó építé­sének hétközpontjait túlemeli a szo­kotton és az egyszerű emberek munkáját szinte hósi énekké avat­ja. Szólamok, nagy szavaik nélkül fo­lyik a munka és a nézőnek meg kell értenie, hogy az élet igazi értelme és célja az országépítő munka. De a filmet nem az teszi naagyá, hogy csak a munkáról szól, —- a Távol Moszkvától eseté­ben láttuk, milyen szürkévé fakul a film, ha csak a munka terüle­tére szorítkozik történése, — ha­nem az a tény, hogy a dolgozó ember érzelmi életét, szerelmét is mélyen és meleg színekkel ábrá­zolja. Alkalmam volt Alekszandr Zarhival, a film rendezőjével el­beszélgetni. Igen jellemző, hogy míg Mattson svéd rendező a fesz­tivál közönségének küldött önér­zetes üdvözletében filmje sikerével számol, a nagyhírű szovjet rendező igen szerényen megkérdezte, ho­gyan hatott reánk a film és gra­tulációnkát az igazi nagy művészek csöndes örömével és szerénységé­vel fogadta. Zarhi kérdésünkre elmondotta, hogy készülő új filmjének törté­nete végigvezeti a nézőt Szibéria vadonjain, tajgáin, a szűzföldeken és gigászi építkezésein. Hőse már nem fiatal ember, úgyszólván élete delére ért, amikor elhatározta, hogy otthagyja Moszkvát. Nem holmi kalandvágy hajtja a messzi idegen­be és ismeretlenbe, hanem a feléb­redő kötelességérzet, hogy élete alkonya előtt még hasznosat alkot­hasson és ugyanakkor teljesebben és Igazabban élhessen. Ha poéti­kusnak mondom a Magasan a föld uuyy uj auiuiaaa meg meiyeuu es költőibb lesz, érettebben és hatá­sosabban juttatja majd kifejezésre művészi krédóját, az élet célja a tett, a szüntelen tevékenység. Ez a tevékenykedés szóljon a magunk javára, ám ugyanakkor szolgálja a közösség ügyét is. Számtalan jugoszláv film dolgoz­ta fel eddig a partizánháború és az ellenállás eseményeit. A közel­múltnak ez a feltárása úgyszólván központi témáía a jugoszláv fil­mek javának. A Kicsinyek és na­gyok az ellenállás egy éjszakájá­nak történetét veszi tárgyául. Ér­deme az, hogy egészen civil módon, hangzatos szävak nélkül mutatja meg, milyen naggyá és hősivé ér­tek az egyszerű emberek a fasisz­ta megszállás évei alatt, a meg­próbáltatások során. Nem látunk a filmen halálra kínzott eir\bere-1 ket, fasiszta kegyetlenkedést, még­is egész nagyságában érezzük b fasizmus Iélekgyilkoló értelmetlen­ségét, v -- an teszi árulókká a| nép selejtjét, ellenállókká és hősökké a haza legjobbjait. Talán kifogásolható, hogy a film teljesen feleslegesen detektlv-fil­mekre emlékeztető fogásokkal próbálja a feszültséget emelni. Et­től eltekintve, bár sem a rendezői, sem a színészi munka tekintetében nem hoz különösebb meglepetést, a film egész jó, hasznos és hatá­sos. Értékeljük a belőle szavak nél­kül áradó humanizmust, az emberi együttérzés őszinte szlvhangjait. Láttunk több szélesvásznú fil­met is. A Millöcker Koldusdiákja nyomán készült új színes filmope­rett alkalmasint tisztán üzleti ér­dekből készült. Mi tévedésnek mi­nősítjük. DEFA-produkció, de egé­szében ügy hat, mintha a harmin­cas években készült volna az UFA műtermében. Romantikájai hazug, édeskés giccs, amely nem méltó a Német Demokratikus Köztársaság magas színvonalú, eszmeileg fej­lett filmművészetéhez. De Santis szélesvásznú filmje, a Farkasok és emberek már jóval művészibb, ám ez sem éri el az igazi nagy olasz filmek színvonalát. EGRI VIKTOR A jugoszlávok a Kicsinyek és nagyok című filmmel vesznek részt a fe tiváion A két koldusdiák filmváltozatának két részlete

Next

/
Thumbnails
Contents