A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-24 / 47. szám

Gondolatok a nyolcvanadik András-napkor H£ Г a élne és köztünk lenne, a nyolcvanadik András napot ünnepelné, néhai jó Ady Endre e novemberi napokban. Magyaroknak iinitő szózattal emlékezne velünk a magyar ellenforradalom leverésének első évfordulójára, és ünnepi versben köszöntené az emberiség nagy ünnepét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyven győzelmes esztendejét. Tudom, hogy együtt harcolnánk a negyvennyolcas március jelszavait kalóz zászlóikra tűző népcsalók és a Kossuth-címerrel ágáló imperialista ügynökök ellen. Mert Ady Endre világéletében mindig a haladás, a szabadság és az emberiség lobogója alatt küzdött. Nem volt véletlen, hogy Komáin Rolland Adyt, а XX. század legnagyobb magyar költőjét, Európa szellemóriásának nevezte. Nem túlzott Révai sem, amikor Adyról azt irta, hogy ő volt а XX. századbeli polgári Európa legnagyobb költője és egyben a forradalom vihanmadara. Mikor Ady' Endre megjelent az irodalmi és politikai küzdőtéren, a millériiuimi Magyarország gőzmámorában a céljavesztett polgárság már rég lemondott a meg sem kezdett polgári, demokratikus forradalom kivívásáról, és becstelen frigyre lépett a feudális földbirtok maradványaival. Hatvanhetesek és negyvennyolcasok „jóságos" uralkodójuknak ismerték el a kegyetlen „apostoli királyt", Habsburg I. Ferenc Józsefet. Ady Endre, a hepehupás' Szilágyságról jött fiatal újságíró és magát Dózsa György unokájának valló költő tisztán látta az eljövendő magyar tragédiát. Egyedül a forradalomban látott menekvést a magyarság számára. Ezért lett forradalom idéző és önmagát marcangoló, népét ostorozó és ébresztgető viharmadár! Porondra lépése választóvízként hatott. Az arcvonalak kialakultak. Ady Endre személye és költészete a támadások célpontjává vált. Ellenségei, — köztük Tisza István, az „új, kan Báthory Erzsébet", gyorsabban felismerték Ady jelentőségét, mint barátai. Költészetét negyvenötig tudatosan félremagyarázták és megcsonkították. Áchim András verselő barátját a hivatalos Magyarország kritikusai és irodalomtörténészei nemzetgyalázónak és dekadensnek, érthetetlen szimbolistának, egzaltált delnők egzotikus lantosának tüntették fel. Haladó és forradalmi költeményeit agyonhallgatták, elsikkasztották. Pedig Ady lírájának kulcsa és súlypontja forradalmi és politikai verseiben van. A dy Endre forradalmi és politikai -< költő veit a szó legmélyebb és legnemesébb értelmében, akárcsak Petőfi ezernyolcszáznegyvennyolcban. Hiúz Mária fia gyakran tovább látott, mint Kossuth, és ebben semmiben sem maradt mögötte Ady Endre. Az első világháború kitöréséig és még ezután is jóidéig a poéta Ady volt az egyetlen józan és tisztánlátó magyar, ellenség és barátok közepette. Magányos csillag volt, saját hibáján kívül. Nem egyszer próbálkozott kitörni magányából. Bajtársakat, fegyvertársakat kei esett. Eredménytelenül. Haladó kortársai Justh Gyula, Garami & Jászi Oszkár, bár ellenzékiek voltak, csak reformokat akartak és nem forradalmat. Egyedül csak Ady Endre akart forradalmat, olyan demokratikus, népi forradalmat, amely meghozná azt az elégtételt Dózsáért, a nagymajtényi gyászért, Világosért és Orosházáért. Tudta, hogy a halálos ellenség a magyar feudalizmus és ennek szövetségesei. Ezért üdvözölte oly kitörő lelkesedéssel 1908. március 28-án a Budapesti Naplóban „Földindulás" című cikkében az első orosz demokratikus forradalmat. „A történelemnek büszkesége lesz e szörnyű földindulás. Büszkesége, íanulsága és igazolása. A népről már csak lelketlen frázisok és vad versek beszéltek. A néptől tudatos cselekedetet nem vártak a legrajongóbb apostolok sem. íme a proletárság viszaadta a népet a népnek. Fölkelt a nép és formálja a világot." Ady Endre harcos magyar jakobinus volt a legjavából, harcos humanista hazafi, aki fegyverbe szólítja népét a belső ellenség, a „Magyar pokol" ellen. Már 1903-ban így ír: „Az ellenség itt bent van, s ezzel az ellenséggel le kell számolni." Majd igy folytatja: „A nacionalizmus nem hazafiság. Aki ellensége a haladásnak, a jobbratörésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem is tesz egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli". Tehát tudja, hogy a nacionalizmus, a sovinizmus a legnagyobb ellenség. Nem volt és nem is lehetett elefántcsonttoronyban lakó poéta, sem esztétizáló széplélek. Hatvani Lajoshoz írt versében Ars poeticáját mondja el: „A tolakodás gráciát ellöktem, Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem." És nyíltan kiáll a forradalom mellett: „Zsinatokat doboltam hogyha tetszett, S parancsoltam élükre seregeknek Hangos Dózsát, szapora Jaques Bon Homme-at." Tgen! Adv Endre forradalmár volt és * vátesz. A harminc milliós magyar birodalom lázálmában élő kortársai között egyedül ö látta a dolgok lényegét. Magános harcosként vívta harcát a magyar sovinizmussal és a magyar imperialista irányzatokkal. Hisz az első világháború idején még a szociáldemokraták is királyhűek lettek. Céljuk a nyugati burzsoá rend volt, a kapita'izmus. A magyar költő viszont a demokratikus népi forradalom hirdetője volt. Tisztán látta, hogy a polgári radikalizmus Magyarországon nem elegendő: „Nálunk a harmadik rend győzelmet sem aratott és máris lejárta magát, de emellett a feudalizmus majdnem olyan, mint Dózsa György idejében volt... Nekünk elölről kell kezdeni a dolgot, az első rendnél, aztán a másodiknál és a harniiadiknál végre ... arisztokráciával, klérussal és kiszipolyozó tőkével egyszerre kell végezni". Vajon kimondott-e már valaha egy nem marxista ily klasszikus módon a proletárforradalom szükségességét, mint Ady? Nem mondotta ki senki és ki sem mondhatta. Várta a forradalmat, nem félt a földindulástól, mert nem káoszt látott a forradalomban, hanem egy szebb és jobb társadalmi rendet. És emlékezett az 1905-ös orosz földindulásra, már látta is a magyar megújhodás magvetőit „véreit, a magyar proletárokat". Sajnos, Ady Endre bár nyíltan vallotta, hogy „Csak Máté földjén ti vagytok az isten, magyar proletárok..." még sem lett a magyar munkásosztály akkori hivatalos pártjának harci lobogója. A szociáldemokrata párt vezetőinek páni félelme az igazi radikális forradalmár előtt volt az ok. Legalább is nagy részben! Magyarországnak nem volt Leninje, aki tudatosította volna Adyban (akárcsak Gorkijban) mindazt, amit a költő ösztönösen, zseniálisan. érzett és tudott. Ezért nem jutott el a forradalom marx-lenini elméletéig. És mégis a lenini tanok szellemében látta, hogy Magyarországon a demokratikus népi forradalom fő kérdése, a parasztkérdés. Természetesen nem „népies" (völkische) alapon! Amikor Ady a parasztforradalomröl beszél, akkor egy néoi demokratikus forradalom egészére gondol, amelynek a parasztforradalom szerves része. •"P izénkét milliós magyar közül csak ő nyilvánította ki egyedül tisztán a munkásosztály nemzetvezetésre való elhivatottságát. Tudja azt is, hogy ő nem menetelhet v.elük együtt, s írja: Én beteg ember csupán csak várok. Vitézlő harcos nem lehetek, De sziveket megérdemeltem, Veletek száguld, v'.v, ujjong a lelkem, Véreim, magyar proletárok." November van, az emlékezések hava. Adyra gondolok. Nyolcvanadik születésnapjára és az András-napra. Ilyenkor reá gondolok a nagy költőre, a lángoló szívű és tisztán látó forradalmárra, a hűség nagy példaképére. És sok minden más félelevenedik bennem; írástudók tudatlansága és árulása, Nagy Imre júdássága, a fehérterror tombolása. Sajnálom a megtévesztett igazak hiszékenységét, akik Kittek a bárány és farkas szövetségben, munkások és gyárosok, parasztok és földbirtokos grófok, meg főpapok Kossuth-címeres koalíciós kormányában. Aztán ismét Adyt idézem. A nagy költő imár ötven évvel ezelőtt tisztábban látott, mint satnya utódai, az „új Költőcske Mihályok". Tudta, hogy tüz és víz nem egyesülhet, és szent együgyűek meg politikai kalandorok frigye nem lehet más, mint egy elsikerült, új Noé bárkája: „ ... A régi bárkának férgesét kiszedte, S még tarkább sereggel Száguld vad vizekre. Negyvennyolcas tigris És disszidens fóka, Éjszakai bagoly, És nemzeti róka. Szárnyaló turulok és csökönyös rákok Ilyen Noé bárkát Tán Noé se látott. Rajt a szőlő tő is negyvennyolcas tőke, iRégi nemes nektárt Kapunk e még tőle?) Kossuth-Noé viszi Vad vizeken át is, Hajh de kár hogy viszi A filoxérát is. (Budapesti Napló, 1905. I. 25.) És Ady Endre nem feledett. Nem feledte Petőfi sorait sem: »Piros arccal és piros zászlókkal — És a zászlókon eme szent jelszóval: — „Világszabadság «. Nem úgy, mint a gyilkosságra uszító Háy Gyulák és Déry Tiborok, a Petőfi Kör kommunistákat gyilkoló tagjai. Ezek feledték az igazi Petőfit, Kossuthot, Táncsicsét és Bemet. Vörös vért ontottak, vörös zászlót téptek és vörös csillagokat romboltak. Vörös csillagokat, amelyekről Ady, a mi Adynk Így írt: „Vörös csillag, ragyogj és trónolj Mióta ember néz az égre Vörös csillag volt a reménye." BARSl IMRE 11