A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-24 / 47. szám

Amikor egy szív megáll, megszűnik dobogni, az ember félve kerüli a hálál szavát, nem akar tudni elmúlásról, enyé­szetről. A tudat fellázad a megsemmisülés puszta ténye ellen és önkéntelenül, el­zsongítóan felmerül az emlékezetben Arany Jánosnak nemes gyöngyként pergő fenséges szava: Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincseit... Nem hal meg!: . . . Fennmarad, s nöttön nő tiszta fénye. Amint időben, térben távozik. Igy vagyok most gyászunk komor óráiban, amikor emlékezünk, visszapillan­tunk, felidézzük magunkban Antonín Zá­potocky elvtársnak, a munkásosztály nagy fiának fénylő alakját, számba vesszük egész életművét, amely egy szenvedélyes, pártos hittél eltelt írónak munkásságát is magába öleli. E pillanatban nem csupán az államférfiúnak, a munkásosztály nagy harcosának országépítő tettei idéződnek fel bennem, hanem az Oj harcosok sora­kozója, a Virradat és a Vörös fény Kiadná felett sok-sok felejthetetlen alakia. kezd­ve a szocialista pártot szervező apától, a melegszavú, okos Ladislav Budeckytöl, az élet terheit oly áldozatosan viselő, nemes­szívű anyától Tondoig, akiben Zápotocky elvtárs önmagát rajzolta men igaz íróhoz ülő rokonszenvvel és szerénységgel. Ügy hiszen, velem együtt sok-sok tíz­ezernyi olvasóval jobban megértetik e mü­vet, múltunkat, a munkásosztály harcá­nak kort és embert formáló jelentőségét. Es ÚO-- érzem, hogy ezek a könyvek, Zá­potocky elvtárs halhatatlan é'etművének ezek a részei elevenen élni és hatni f„\ nak tovább. Élni fognak az embernek jobb jövőt szántó örök eszme, az új ember megdönthetetlen igazsága jogán. Élni fog­nak, mint minden nagy tett és a'kotás, ame'v a jövő igézetében öltött testet és az újért hevülő, küzdő embernek igzságot, haladó gondolatot hirdet, hitet sugall. Így hiszem én, a csehszlovákiai magyar író. a maradandót, a halhatatlant, az örö­köt Antonín Zápotockyban, a munkásosz­tály nagy fiában, az országépító államfér­fiúban és az alkotó emberben. EGRI VIKTOR Antonín Zápotocky szülőháza Zákolanyban Antonín Zápotocky 1923-ban Csehszlovákia Kommunista Pártjának főtitkára lett Felhívás a dobrísi félnapos általános sztrájkra 1920-bcm. Ez alkalommal Anto­nín Zápotocky mondott beszédet Antonín Zápotocky mint a népi demokra­tikus Csehszlovákia miniszterelnöke, ele­get tesz állampolgári • kötelességének a nemzetgyűlési választásokon J. Dimitrov bolgár miniszterelnökkel és Klement Gottwald miniszterelnökkel 1948 áprilisában СЭКР Központi Bizottságának, és az NF Kormányelnökségének Prága Drága Elvtársak! Mi, a Csehszlovák Köztársaság magyar dolgozni mély megrendü­léssel vettük a fájdalmas hírt, hogy Antonín Zápotocky elvtárs, dicső pártunk Központi Bizottsága politikai irodájának tagja, köztár­saságunk forrón szeretett elnöke örök álomra hajtotta fejét. Am'kor mi, magyar dolgozók fájó szívvel emlékezünk meg a mun­kásosztály nagy fiának haláláról, emlékezetünkbe idézzük fáradha­tatlan, példamutató munkás életét, amely a múltban feladataink telje­sítésére ösztönzött, és a jövőben méq Déldásab'o országépítő tettekre kötelez bennünket. Törhetetlen hittel fogadjuk, hogy kulturális népnevelő munkánkkal hazánk magyar dolgozóit a cseh­szlovák hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemében nevel­jük, ápoljuk és állandóan szilárdít­juk dolgozó népünk megbonthatat­lan egységét. Fogadjuk, hogy még szilárdabban felzárkózunk Csehszlovákia Kom­munista Pártja és a Nemzeti Front kormánya mögé. 1957. november 14. A Csemadok Központi Bizottságának elnöksége és üzemi pártszervezete EMLÉKEZÉS

Next

/
Thumbnails
Contents