A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-17 / 46. szám

ШщщМй. Koszorú Arany sít-hafmái a; válasz olvasóinknak Ez év októberében volt 75 éve, hogy meghalt Arany János, a magyar nyelv egyik legnagyobb művésze. Lángeszének halhatatlan alkotása: a Toldiról írt hármasének, a Buda halála, balladaköltészete és sok-sok más költői remeke. Nyelvének magyarosságával egyik írónk sem versenyezhet. Egyik nagy barátja, a költő és egyetemi tanár Gyulai Pál azt írja róla, hogy a régi magyar irodalom keblén növekedett fel, s érezte, hogy az újabban ha több is a művészet, de kevesebb a magyarosság. Költői ösztöne készteti rá, hogy figyelmét a népies költészetre fordítsa. Petőfi képzelete a semmiből világokat teremt, Aranynak minden alkotásához a valóság vagy legalábbis valószerűség kell. Epikus hősei fenséges alakok, de mégis húsból és vérből valók, nem ködszerű képek. Realizmusa egyszerű és tiszta, mint a forrásvíz, mondja egyik irodalomtörténet-írónk. Arany kitűnően ismerte irodalmunk jelesebb művelőit, főképpen Gyöngyösi formaművészete hatott rá, de legnagyobb hatással volt rá a magyar népköltészet és a magyar népnyelv. Azért mondta róla Petőfi, hogy a tenger mélységéből hirtelen, ismeretlenül bukkan fel, mert csakugyan a néni tenger mélyéből került felszínre. Am (mint prózaíró is kiváló működést fejtett ki. Sokszor rámutatott arra is, hogy a magyar írónak éreznie kell felelősségét, ismernie kell anyanyelvének természetét, nem szabad idegenszerűségekkel felesleqesen megterhelnie a nyelv szókincsét. Talán valamennyi írónk közül az ő szókincse a legqazdagabb, de kétségkívül az ő nyelve a legmagvarosabb. Érért kell róla ebben a rovatbar is különös szeretettel meqemlékeznünk és legalább gondolatban elhelyezni sírjára az emlékezés koszorúját. A helyes magyarsáq kérdéseiben legfőbb iránymutatónk továbbra is Arany János marad, s most az ő szellemében felelünk azokra a levelekre, amelyeket olvasóink ebben a kérdésben hozzánk intéztek. Egyik olvasónk azt kérdezi, nem hibás-e ez a mondat: A főkapitánynak hitvese járt eszében. „Mintha kétértelmű volna e mcndat, mert önkéntelenül arra gondoltam, hogy egy harmadiknak járt az eszében a főkapitány hitvese. Nem helyesebb így ? A főkapitánynak a hitvese járt az eszében". — Olvasónknak igaza van: az idézett mondatnak az az értelme is lehet, hogy valaki másnak, egy harmadik személynek is járhatott eszében a főkapitány hitvese. Ez a félreértés azonban csak akkor lehetséges, ha a mondatot kiszakítjuk a beszéd egységéből, és a többi mondathoz vaió viszonyának figyelembe vétele nélkül értelmezzük. A szórend megváltoztatásával) az önmagában álló mondat kétértelműségét is meg lehet szüntetni: Hitvese járt a főkapitány eszében. Levélírónk a tcrony-nyi szót is szokatlannak találja. Ezt írja róla: „Leírva talán helyes, habár szokatlan, de rosszul hangzik." — A -nyi képző rendszerint főnévi alapszóból képez mértéket jelentő melléknevet: tenyérnyi, maroknyi, gyűszünyi, ötujjnyi. De nem szoktuk mondani pl. asztalnyi. kulcsnyi, tehát nem képezhetünk ilyen melléknevet válogatás nélkül minden főnévből, hanem csak olyanokból, amelyek már magukban véve is bizonyos mértéket jelentenek, valami olyast, amivel mérni szoktunk. Mint képzés nem rossz a toronynyi (íqy fcrdu! elő a szövegben) kifejezés, habár a torony szót nem szoktuk mértékmennviségül használni, mert igen általános mértéke a magasságnak. Hiszen á tornyok magassága igen különböző lehet. Régi költőink még így írtak: Nagy tornyos kősziklák magas Késmárkon, heába küszködnek nagy szelek azokon. Mai torony szavunk régi nyelvünkben gyakran fordul elő torom (a német Turfn) alakban is. A toromnyi kifejezést nyelvérzékünk jobban elbírná, mint a toronnyi szót. A „szeme rebbenéstelen meredt a füstbe" mondatról azt kérdezi levélírónk, nem helyesebb-e a rebbenéstelenül kifejezés. — Mai nyelvünkben elhomályosulóban van -tlan, -tlen, -talan, -telen képzőnk -n elemének eredeti szerepe. Ez az -n határozórag volt, s ez ma is látszik az ilyen kifejezésekbén: hirtelen, minduntalan, szüntelen, kéretlen, kelletlen, étlen-szomjan. Mivel az -n elemnek határozóragos szerepét már nem szoktuk érezni, megtoldjuk a kifejezést egv másik határozóragoal, s ma már íny mondjuk: szüntelenül, kelletlenül. Ezt elemismétlésnek nevezzük, s mivel a nyelv maga termelte, az ilyent új alakot teljesen kifogástalannak kell tartanunk. — Balassi Bálint nevének a helyes alakját is kérdezi tőlünk olvasónk. Üjabb iroűalomtörténetírómk ilyen alakban szekták használni az első nagy magyar lírikus nevét Ezért használja a mi cikkírónk is a Balassi nevet. Egy másik olvasónk hosszú levelében sok, megszívlelésre méltó dolgot ír. Foglalkozik a paraszt szó eredetével és különösnek tartja, hogy ez a szó ma is milyen népszerűségnek örvend, jóllehet ostobát, dőrét, közönségeset jelent, mint szláv eredetije is, tehát sértő ez a szóhasználat. — Hozzáteszi: „Az eltűnt úri osztály megvető, legkicsinylő, sértő kifejezése volt a paraszt. Miért kell most is ahhoz igazodni? Miért nem tűnhetik el az úricsztály után az is'"- Egyelőre azt válaszoljuk ennek az olvasónknak, hogy a szók jelentése időnként megváltozhat. Ma a paraszt szónak nincs megvető, lekicsinylő értelme, mint a régi nyelvben, sőt régente a paraszt szó pusztán egyszerűt, falusit is jelentett. A szocialista államrendben a paraszt szó elvesztette bántó élét. — Levelének többi pontjára írásban fogunk válaszolni, ha címét közli. Orbán Gábor A „Dolgozó Nő" Irodalmi pályázata A serdülő ifjúság neveléséhez, erkölcsi, szellemi és politikai fejlődéséhez jelentős mértékben járul hozzá a kultúra és az irodalom. A jól megírt értékes ifjúsági mű az ifjúság problémáinak megoldásában nagy segítséget nyújt. Ez indította a Dolgozó Nő szerkesztőségét arra, hogy eqy, a serdülő ifjúsáq nevelését szcl.qáló ankéttal párhuzamosan irodalmi pályázatot hirdessen. Az irodalmi pályázat feltételei: 1. A pályázatban részt vehet minden csehszlovák állampolgár, írhat magyar, szlovák, cseh vagy ukrán nyelven. 2. A műfaj lehet novella, elbeszélés, színpadi jelenet vagy esetleg filmnovella a serdülő ifjúság problémáiról, olyan mű, amelyben a szerző megmutatja a kivezető utat a felvetett kérdés megoldá-3. Az írás terjedelme nem lehet több 8—10 gépelt cldalnál. A pályázaton csakis még meg n*m jelent, újságnak le nem adott írásokkal lehet részt venni. 4. Az írásokat három példányban, jeligével kell beküldeni, lezárt borítékban mellékelve az író névét és teljes címét. A borítékon feltüntetendő a jelige. 5. A rályázat határideje 1958. május 1. Az eredmény kihirdetése június 1-én, a Nemzetközi Gyermeknapon történik. A beérkezett kéziratokat egy öttagú bizottság bírálja el. Az irodalmi pályázat díjai: 1. díj: 4 ОбО Kcs 2. díj: 2 500 Kcs és két 1500 Kcs-es díj. TÖTH GYULA Idióta Varjú Simon az ő neve. Zavaros mind a két szeme, idióta. Nincsen qondia, ö a tahinak bolondja. Ha gúnyolják, ordít, morog, Mikor becézik, vigyorog. Réa meghalt az apja, anyja, SzáV.ása a szénacajta. Fát náani iár a* alvégre, Maradék étel a bére. Szomorú vaayok, ha látom, Faluban csak én sajnálom. • r Oszi eső Őszi eső csurogva dűl Ruhámra. Utca sarkon várakozok Babámra. Találkánkból nem lesz si Ma este, Terveim az őszi eső Elverte. 10