A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-10 / 45. szám

Tatílkozfísoih a Qaiahi gyöngyével Szerencsés város ez a Besztercebánya. Emberemlékezet cta gazdag volt és takaros. Minden korokban szépítgették ezt a hegyek közti város-menyasszonyt, melynek múltja nem sokkal különbözik a többi bányavárosok múltjától. Szlávoklakta vidéken szász telepesek építik ki várossá. Előnyös fekvése, a környék hegyeinek aranya és ezüstje biztosítja számára az uralkodók kegyét. Kiváltságai szaporodnak, polgárai gazdagodnak, királyi rendeletnek fittyet hánynak. Mégis e gazdag bányaváros jelentós szerepet játszott a magyarországi osztályharcokban. A felvidéki bányászmozgalmakban. melyekben Körmöcbánya, Selmec és Hodrusbánya bányászai is résztvettek, Besztercebányának vezető szerepe volt. A nyugati gazdasági válságok, melyek Európaszerte megingatták a feudalizmust, Magyarországon is éreztették hatásukat, bár Magyarországon a feudalizmus még jónéhány évszázadot átvészelt. A XV. század utolsó évtizedében a Thurzók és Fuggerek vették bérbe az uralkodótól Észak-Magyarország ércbányáit. Hatalmas tökével rendelkezve lépésről lépésre nyomják ki az apró bányatulajdonosokat és zsákmányolják ki a bányászokat is. Rossz pénzzel fizetik óket, olyan rossz pénzzel, amelyet már a végvári katonák sem akarnak elfogadni. Ezerötszázhuszonötöt jegyzett a krónikás, midőn megalakult a felsőmagyarországi bányászok szövetsége. Ez az év azonban a német parasztháborúk éve. A forradalmi események híre és Luther polgári ideológiája nagyban befolyásolja a németajkú bányásztát magatartását, akik nem könyörögnek, de követelődznek. Ezerötszázhuszonhatban négyezer felfegyverkezett bányász elfoglalja Besztercebányát és kényszeríti a városi tanácsot meg a kamarai ügyvivőt, hogy fizetésül minden fillér helyett két kopott, rossz fillért kapjanak. (Az új fillérnek ugyanis nem volt annyi nemesfém tartalma, mint két régi kopott fillérnek). A mohácsi vész esztendeje volt. Werbőczy, a parasztgyilkos nádor fegyveres csapatok kíséretével megy Besztercebányára „rendet csiálni". Werbőczy István „a német eretnekségtől" megmételyezett bányászokat elnyomja, sokakat megkínoztat, kerékbe-töret és felakasztat. Am a kegyetlenkedésnek a királyi kamara issza meg a levét. A bányászok nagy többsége határon túlra futott és a morvaországi Valasské Mezifíííben telepedett le. Mivel a bányák nem termeltek, a király megkegyelmezett a lázadóknak, akik végül is hazatértek. A jóviszony nem tartott sokáig. A Thurzó-Fugger bányavállalat faktorai nem tartották szavukat és még ugyanazon év augusztusában újabb bányászlázadás tört ki. A lázadás vezérei a vesztőhelyen az úri bitók árnyékában büszkén jelentették ki, hogy az urakat el akarták pusztítani, feldarabolni és házaikat felégetni. És hiába volt a kegyetlen és véres megtorlás, a besztercei bányászok 1556-ban, 1566-ban ismét fellázadnak. Bár a patríciusokkal ellentétben Bocskai, Bethlen és II. Rákóczi Ferenc hívei voltak, mégis fellázadtak Hellenbach, a Nagyságos fejedelem bányagrófja ellen, aki az értéktelen réz libertásokkal fizetett. Am ez a lázadás sem volt az utolsó. A história még az 1749, 1752 és 1798-as években lezajlott bányászmegmozdulásokról is tud. Azután nemcsak a bányászok puskapora fogyott el, kimerültek a nemesérc bányák is és a Garam gyöngye egyre inkább a gazdag kereskedők és iparosok városává válik, amely nem veszi szívesen tudomásul az 1848-as és az 1919-es eseményeket. És nein örültek a likőrgyárosok, gyufagyárosok és nagykereskedők — Tiso, Karmazin és Eszterházy gróf hívei — midőn a Szlovák Nemzeti Felkelés szervezője, a kommunista párt Besztercebányát tette a nyílt fegyveres harc székhelyévé, tekintve a város hadászati szempontból előnyös fekvését. Annál nagyobb lelkesedéssel fogadták a Hitler elleni fegyveres harc hirét a város és környék munkásai és parasztjai. Vasöntők és favágók, diákok és szegényparasztok jelentkeztek a hadseregbe és a partizán alakulatokba. Szlovákokkal vállvetve harcoltak cseh hazafiak, oroszok, franciák és német antifasiszták, lengyel és magyar kommunisták. A Szlovák Nemzeti Felkelés a proletár internacionalizmus iskolája volt, amelyet Beneá, Viest, Golián, Urszinyi és társaik katonai és politikai árulása ellenére sem tiportak el a szöges porosz csizmák. A hegyekben és az erdőkben folytatódott a harc. A Vág és Nitra völgyében, a Felső-Garam vidékén nem érezhette magát biztonságban Hitler egyetlen katonája sem. Hidak és vonatok robbantak, erdők óriás fenyői temették maguk alá a betolakodó fasisztákat. És a népi háború a Szovjetunió segítségével győzelemmel végződött. Üjra ösz van és október. A fótér közepén hatalmas márvány obeliszk hirdeti ország-világnak a hűek háláját, a karcsú fekete kőoszlopon az ember ötágú csillaga A Thurzó-ház ragyog reménytadóan. Két társasgépkocsí áll meg nem messze. A koprivnicei autógyár kiránduló munkásai és a Magas Tátrából a Német Demokratikus Köztársaságba hazafelé igyekvő FDJ aktivistái meleg készorítással feledtetik a múlt hibáit. És a szovjet hősök emlékmüvének talapzatán elhelyezett két mezei virágból kötött szerény csokor az őszben is tavaszt sejtet, a kommunizmust, a népek tavaszát. BARSI IMRE