A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-20 / 42. szám

Kónya József: Daiol a Tátra Ismét új arccal bővült a szlovákiai magyar írás. „Dalol a Tatra" címmel megje* lent Kónya József prózai kötete. * A harmadvirágzás irodalmának képviselőiről azt szokták mondani, hogy zömükben fiatalok. Persze, ez alól vannak kivételek. Ilyen kivétel Kónya József is. Kónya József afféle „öreg-fiatal" képviselője a szlovákiai magyar írásnak. Az évekből már sokat hagyott maga mögött, de írói útjának még csak a kezdetén van. A „Dalol a Tátra" ej$ö könyve. • Fiatal prózairodalmunknak van egy jellemző vonása: és pedig az, hogy az írói életút megszabja az első kötetek írásainak tematikáját. Az író közvetlen élmény-világára épit. Rendszerint a gyermekkor és az ifjúkori plmények felelevenítésével kezdődik a sor. Majd a szülőföld, a legjobban ismert táj megfigyelt vagy ismerős alakjainak a leírásával folytatódik. A közvetlen környezet, a közvetlenül ismert emberi sorsok töredékei töltik ki az első elbeszéléseket. Ezeken az elsődleges élményekből táplálkozó írásokon erősen érződik az iró és történés közvetlen közelsége, fűt bennük a megtörténtekhez való ragaszkodás melege. Elmény-elmondó, élmény-rögzito jellegük van. Az első nekilendülésben tehát az élmény közvetlen közelsége dominál. Az élményelmondás viszont a rövid, elbeszélő jellegű formát kelt életre. A műfaj-tudatosság fiatal- prózaírőink írásában másodrendű szerepet játszik. Szerintem ezzel magyarázható az, ho iv sok az elbeszélés és kevés a novella. Ezért hoz létre egy-egy irodalom indulása sok elbeszélőt és sok leíró, elmondó jellegű rövid prózairást. Az írói mesterség igazi próbatétele azonban a közvetlen élményelimondás után kezdődik. Átfogó megfigyelések, összefüggések, törvényszerűségek meglátása s ezek művészi rögzítése. Itt már sok kezdő bizonytalanná válik, mert az átfogó témák, szélesebb témakörök művészi feldolgozása műfaji tudatosságot s a műfaji törvények szigorú betartását is megköveteli. Itt kezdődik az írói mesterség vízválasztó hegylánca. Ha a kezdő irocatí °mber kénes túlnőni a közvetlen élménvek rögzítésén, elindul írói útján Ha nem? Ott marad az írói rajtvonalon azt gondolva és magyarázva, hogy nem értették meg. Kór.va József „Dalol a Tátra" c. kötetével az írói rajtvonalra ért. Megmutatta magát. Egv könvvnvi f'rás vonja meg a férfikoi derekát taposó Kónya József emberi és íréi erofilját. É',"lckes, bogy a legtöbb kezdő prózaíró emberi — társadalmi vonatkozású témákkal indul. A természetnek Ilyen írásokban csak másodlagos inkább környezetet, hangulatot festő szerepe van. Ember és társadalom. Ez a kezdő elbeszé'ések determinált kerete. Kónya József írói jelentkezése eltér ettől a tjyakorlattól. Kónya kötetének csaknem minden írása az ember és természet viszonyát vázolja. 1 ontosabban: a szerző természetimádatát. Kónya József szereti, imádja a Tátrát, 'smeri. érzi a természet életét? Ember, emberi probléma írásaiban másodrendű, mondhatnám kiegészítő, dekoratív szereoet. kap. írásain-'k gerincét, de ugyanakkor szépségét is a természetleírás adja. A kötet első írása a „Találkozás a Tát-16 'rával" címet viseli. Cser Jóska (Kónya József) katonai szolgálata utqn mint tanító a Tátra alatti falvak valamelyikébe, új munkahelyére utazik. Ekkor találkozik első ízben a Tátrával. Ez a kötetnyitó írás, ami képeivel, lelkendezésével megszabja az egész kötet alaphangulatát. A könyv írásainak van egy közös vonásuk: érzést, gondolatot a Tátra közelsége indít útjára. Az író sajátmaga érzését is csak annyiban mutogatja, amennyiben az összefüggésben van a tátrai természet közelségével. Érzései, -gondolatai természetrajongásának szerves részét képezik. A könyv alakjainak tetteiben is csak azt figyeli meg és írja le az író, amit a tártai légkör vált ki vagy alakít. A Tátra káprázatos szépsége, s az általa kiváltott érzés vagy tett. Ezen motívumokból áll,össze az írások alaphangulata. Milyen a Kónya József által leírt Tátra? Aki már járt a Tátrában, annak a könyv olvasása átforrósítja, még szebbé teszi minden Tátrához fűződő emlékét. Aki még nem járt, mindenképpen látni akarja. Kónya akár á Tátra szépségéről, akár szeszélyes, kiszámíthatatlan időjárásáról vagy akár vad, kegyetlen pillanatairól ír, minden írását áthatja a leikehdezés. E lelkendezés eredménye az egész könyvet uraló ünnepi hangulat. Kónya József számára ünnepet jeient a Tátrával való barátkozás. Csak az elragadtatás hangján tud szólni sétáiról, barangolásairól. A Tátra szentély. Csodáit csak az látja és ismeri 'meg, aki szomjasán keresi pazar gazdasággal táruló szépségeit. Kónya írásaiban a természetrajongás helyenkint szenvedéllyé erősödik. Ez adja könyvének varázsát, de egyben árnyoldalait is. A folytonos ünneplést megunja az ember. Egyszerűen megszokottá, egyhangúvá válik. Rezesbanda hallatára a járókelő eleinte frissebben szedi a lábát, de ha sokáig ugyanazon a dallamokat és ugyanazt a ritmust hallja, megunja, sőt bántóvá válik számára. Kónya József könyvének ünnepi lelkendezése idővel veszít frisseségéből. Színei, képei, metaforái megszokottá kopnak. A folytonos lelkendezés hódolattá válón elerőtlenedik. A hódo'at pedig ilyen kifejezésekhez vfezet: „örökszép" vagy „testetlen lebegés". De mi következik ezután? Az ária legfelső „c"-je után ném következik még egy magasabb hang, mert az már artikulálatlan visítássá vagy viszszataszító hörgéssé torzulna. A természet csodáinak és szépségeinek a megelevenítésében is érvényes az írói mértéktartás. A messzi távolságot csak úgy tudom érzékelni, ha ismerem a közelit. A nagyot csak úav, ha ismerem a kisebbet. Az ünnepit csak úgy, ha látom a hétköznapit is. A természet ezer színű szépségét nem lehet egy írái húron kifejezni. Vannak Kónya írásainak szép, természetet varázsoló részei. Az író természetrajcfhgása széppé teszi a hűvös hajnalt, megszelídíti a vad vihart. Röviden: szépíti a tátrai világot. De a szépen induló leírás kéoet sokszor bántóan megzavarja egy-egy hamis hang. Pl. „Ekkor csordultig telt a szíve... no és a pénztárcája? Tökéletesen üres volt." vagy „másodszor pedig akkor kopogott be hozzá a tökéletes boldogság." Vagy „A Tátra szépségének varázsa alatt most 'már csak egyetlen szempont vezérelte." Vagy „Mert szerelmes. A szívverése. egészen tipikus." Az olvasó bizony itt-ott a feiét fogja. Érthetetlen, hogy iöl megkonstruált lírai képek összhangjába beleordít a nagyot-akarás. Egy se füle se farka, modoros belemagyarázkodás. A kötet írásainak műfaját ne íéz megállapítani. Elbeszélésnek vagy. novellának titulálni túlzás vagy túlzott udvariaskodás lenne. Hannulatos lírai telítettségű történetek. amelyekben túlteng a természetrajongásból fakadó érzelmi motívum. Az írások súlypontja a természetleíráson van. Ezekhez a természeti képekhez az író történeteket konstruál. A Kónya történetek alakjai sokat éreznek és alig gondolkodnak. így az írások logikája hézagos és egyes esetekben nagyon valószínűtlen. Ugyanis minden érzelem melegágya és szülője a Tátra. Vagy innen indul, vagy ide jut, vagy itt kap lábra. Nem túlságosan egyszerű ez? Vagy ;г író talán azzal érvel, hogy ó a Tátrának csak az emberekre tett hatását akarja rögzíteni? De hisz ahány ember, annyiféle benyomás. S ez a tény kizárja az érzelmi sémák uniformizálását. Kónya József valahogy a maga elképzelésének a hasonlatosságára formálja e történetek alakjait. írásai éppen ezért nem emelkedhetnek tűi a helyzet-leírás szintjén. Itt vetélődik el tulajdonképpen az elbeszélés s a novella megkövetelte műfaji tudatosság is. Kónya József nagy előszeretettel zár le egy-egy írást valamiéle konklúzióval, végtanulsággal. Azonban ezek a végösszegezések csak nagy ritkán illenek bele az illető történet érzelmi avagy hangulati keretébe. Helyenkint azt a. benyomást keltik, mintha az író hatáskeltésre törekedne. Pl. „Megerősödött bennem az a hitem, hogy a nőnek mindaddig nem szabad hinni, míg mozog." (Havasi-gyopár). Ezzel a tanulság levonással egy gyékényen áru! Kónya Józsefnek egy másik elég gyakran előforduló szokása is. Éspedig: egy-egy lírai képet az író agitatív eszközökkel egyszerűen felhígít. így A szentjános bogárban a természet esti harmóniája minden átmenet nélkül a béke ellenségeinek gyűlöletét váltja ki, míg a Vipera című írásában egy megölt kígyó lelett ezeket mondja az író: „Sok-sok viperát látok. Emberbörbe bújt viperákat. Frakkba öltözött viperákat látok" stb. Túlságosan olcsóvá, agitatívvá soványul így a :ermészetrő] szóló lelkendezés. Összefoglalva: Kónya József könyve hirdeti, népszerűsíti a Tátra ezernyi szépségét. A tátrai világ megjelenítésében szépet álkot. Azonban írói szándékában és eszközeiben sok tisztázatlan, zavaró szín. Helyzetleírás, helyzetteremtés, természetrajongástól fűtött, színes természeti képek. Ezek Kónya József első kötetének irodalmi értékei. DOBOS LÁSZLÓ ЕШйвнжЕЕВкаЕййЕяянэЕНЕЭшдаяаа G. Szabó László: Atlantisz ro tál... Atlantisz voltál, elsüllyedt világ . .. Rejtett tizenkét év hullámverése — s újra kibukkansz fényesen, igézve: szívembe lopja dallamosan magát szelíd szlovák szód — egy darab ifjúság! A vén kővel a hajdani gyerekre köszönnek még rá — mit nekik a kor! Emlőiből kínál с vár. felette négy csöpp felhő mint tejcsepp ül lebegve... 4Emlékek árja tör rám, s elsodor. S mégis, mily jó: a mult után kutatva a földb'ó'-szökkent újat lelni meg, rátérni tág, eddig nem volt utakra és felfedezni városrészeket, mit már j nép magának épített! Atlantisz voltál — holt táj, régi dal, s feltündökölsz elém most, mint a holnap. Erőd jár át, mint tisztító vihar — s az évek burka telkemről is olvad: tebenned lettem újra fiatal. андбввЕашававаннеагвавнв