A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-13 / 41. szám

Tfmléktáblák, közlemények, újságki­•*-J vonatok igazolják, hogy közismert magyar személyiségek gyakori vendégei voltak Karlovy Varynak és városunkban szájról szájra szállnak különböző mondá­sok és történetek, amelyek arra emlékez­tetnek, hogy a kedves magyar vendégekre városunk 'akosai szeretettel goncjolnak vissza. Ilyen szeretett magyar vendégek közé sorozzuk Móra Ferencet is. A neves magyar író. kétszer járt Kar­lovy Varyban, éspedig 1930-ban és 1932-ben. Első alka ómmal a DREI MOHREN nevű házban lakott, ami az '-rónak kü­lönböző kedvesen humoros és szellemes megjegyzésre adott alkalmat a Möhr szó­val és a maga nevével kapcsolatban. ' Karlsbadba mindenkor elkísérte hü öreg barátja, Ralla bácsi, a szegedi újságírók nesztora. Nem volt ezen semmi csodálatra méltó, hiszen évente számos magyar szer­kesztő járt Karlovy Varyba, akiket a für­dpigazgatóság sok előnyben részesített. Móra Ferenc is igen jól érezte magát első látogatása alkalmával és igen gyakran látták a kúráknál és a fürdősétányokon Balthazár, a híres debreceni református püspök társaságában, vagy Molnár Ferenc­cel, a világhírű magyar íróval, olykor pedig Zichy gróf kalocsai érsekkel is. Móra másodszor 1 32-ben jött fürdőnk­be. Betegségének nagymérvű rosszabbo­dása érlelte meg benne gondolatot, hogy rajta csak Karlsbad segíthet, az hosszab­bíthatja meg életét. Kezelő orvosa, Rusz­nyák professzor < jelenleg a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke), nem akarta I jkátciqzmiia m^amdban... I megfosztani utolsó reményétől: bizalmas levelet irt itteni orvosának. Arany dr.-пик, amelyben felvilágcsította "t a szomorú valóról, hogy a nagy írónak operái hatat­lan rákos daganatja van. Természetesen a fürdöprocedúrák ehhez igazodtak és ha­tározatlanok voltak. Móra becsületes be­teg volt, gyakran megkérdezte orvosát, megengedi e ennek vagy annak az étel­nek élvezését, amit gondosan kikeresett a Pupp szálló éttermének -z étlapjáról. Két hét múlva azonban maga is rájött arra, hogy ez alkalommal teljesen kilátástalan a karlsbadi kúra, egy kora reggel felment orvosának a rendelőjébe és megkérte, hogy engedje őt haza. Azzal búcsúzott el tőle, hogy már inkább hal meg otthon, mint abban a városban, amelynek temető­jében több magyar nyelvű sírfeliratot ol­vasott. Megrázó humorral citálta eon itteni magyarnak a sírfeliratát: „Isten Veled Honfi, akin már nem fogott sem a Mühl­brunn sem a Sprudli!" Móra Ferenc városunkban a Villa Tschamler szanatóriumban lakott, amely még ma is fennáll, habár megváltozott alakban, 48 szobájából mindössze 28 ma­radt meg, a többit romba döntötték a bombák, amelyek a városra az 1945-ös repülőtámadás alatt hullottak. Ez alka­lommal a házban lakó fürdővendégek kö­zül heten elpusztultak. Németországból jöttek ide, feltételezték, hogy itt nagyobb biztonságban lösznek, mint . hazájukban. Ugyanott tartózkodott az öreg Antal, a ház tulajdonosa is, aki kéztöréssel úszta meg a bombázást. Éppen töle tudtam meg több adatot Móra Ferencről. Derék öreg Antal bácsinak élénk emlékezetében van híres vendége, a neves magyar író. Tudtam, hogy Móra gyakran ugratta Antalt: — Ho­gyan is volt, amikor a házát el akarta •adni annak a finn naayhercegnek. (?!) An­tal szórak о zott-an mosolygott és lágyszí­vűén válaszolt: — Az csak móka volt, kedves Móra Ur. .. — Féltve őriz Antal egy képeslapot, amit Mórától közvetlenül halála előtt kapott. A nagy író van rajta, orvosával és másik három barátjával a villa előtt ülve. Móra Ferenc idő előtt távozott fürdő­városunkból és ugyan sak idö előtt, alig 56 éves korában búcsúzott az élettől szülő­városában Szegeden. Elvitte öt a gyilkos kór, a májrák. Bár még nem áll emléktábla azon ház falán, ahol lakott, emlékét Karlovy Vary nagy tisztelettel őrzi és soha sem feledke­zik meg nagy vendégéről. KAREL NEJ DL — Ha a szappan megfő, betakarjuk, — mondja. — Ekkor már három rétegre oszlik: alul van a nlicerínes lúg, fölötte egy erősen szennyes, sűrűbb anyag, lúg és szappan keveréke, és legfelül úszik a színszapran. A katlan alját kinyitjuk, ki­engedjük a lúgot, míg a szappant egy másik tárolóba pumpáljuk. A katlanban marad a lűgrs, piszkos szappanréteg, amely további főzéshez használható fel. — Mi lesz a tiszta szappanmassza to­vábbi sorsa? — Két atmoszféra nyomással hütőtar­tályokba juttatjuk, hogy megszilárduljon, — szól a felelet. A szappan innen már táblákba présel­ve kerül egy további helyiségbe, ahol gőzzel kiszárítják, maid gyorskezű fiatal asszonyok és lányok vágják, préselik és csomagolják. Nem könnyű munka ez. mert a lúgos szappan kimarja a kezük bőrét, sőt a ruháikat is. Kísérleteztek már különféle késztyük viselésével, d eddig egy sem vált be. — Most szilonból készült kesztyűket akarunk kipróbálni, — mondja Zink fő­mérnök. — Védőruhákat is kaptak a lá­nyck, de nem mindig viselik, — teszi hozzá kissé megrovólaq. Átmegyünk a pipereszappanok osztá­lyára. Itt már természetesen más a le­vegő, sőt annyira illatterhes, hogy a já-' ratlan vendég gyomra furcsán megtelik vele. A qyártási eljárás itt mindjárt a meg­főtt szappan hűtése után merőben eltér a mosószappanétól A kihűtótt, megszi­lárdult szappantömböket ugyanis egy gép ismét szétfaragja. Ezután teljesen kiszá­rítják, majd ötven kiló ilyen szappanfor­gács egy keverőtartályba kerüi. Itt nyeri a szappan véoleges színét és illatát. To­vábbi útja különféle gépeken keresztül vezett. Nézegetjük a szappanokra pecsételt feliratokat: Jázmin, Jana, Klinceky, Cit­ron, Diadem, Betka — ezek standard szap­panok. De ez évben már luxusszappano­kat is gyártanak, mint a kellemes illatú Szantalt és az 1958-ban piacra kerülő Kameát, Fehérorgonát, valamint az ízlé­sesen kállított Havanát, amely iránt már a külföld is érdeklődik. — Különleges qyártmányunk a Hotel­szappan, — büszkélkedik Zink főmérnök — 1955-ben kormányrendelet jött ki a dolgozók ellátásának iavítására. Ekkor jöttünk a Hotel-szappan gondolatára. Á tavalyi brünni gépkiállítás alkaimából ott minden hotelszobába ilyen kis. 10 grammos szappanokat adtunk és mondha­tom, nemcsak saját polgáraink, hanem külföldiek is meglepődtek a praktikus, hi­giénikus ötleten. Ugyancsak a higiénia terjesztését szolqálják a 20 grammos kis iskola szappanok. Bemegyünk a csomagolóba is. Az apró szappanokat kézzé' csomagolják és bar egyes lányok mint például Kobetiöová В i­zena ördőgős, gyorsasággal dolgoznak, mégis hiányzik a qépesítés. Ez a helvzet a mo­sóporok csomagolásánál is. Ráadásul itt a leveaőben erősen érezhető г szállongó por. A dobozokba adagoló fiatal asszony kendőt köt orra, száia elé. Itt is csuoa nő dolgozik, mind remélik, hogy rövide­sen megérkezik az lóért svájci Siq cso­magológép, amely mellett szinte játék lesz a munka. Visszatérünk az igazgató; irodába Vas igazgató elvtárs néhány adminisztratív kérdésről tájékoztat bennünket. — Van egv bizottsáqunk, — mondja — amely a közeljövő terveit álltja fel és azokat részletesen kidolgozza. Figyelem­mel kísérjük a külföldi újdonságokat, pél­dául a csomagolás technikáját, hogy lé­pést tudjunk tartani a növekvő igények­kel. Szektorunkban negyedévenként áru­börzét tartanak, amelv koordinálja az egyes üzemek tervfeladatait. Elbúcsúzunk a vezető elvtársaktól. Az udvarról még egyszer visszatekintünk a régi épületekre. Bizony a POLIO-ban nem eszményiek a munkakörülmények, de — mint Zink főmérnök is mondja — az a fő. hogy az eredmények jók. GÄLY OLGA Jávorfaerdőben Szlovák népdal Jávorfa testébe sújt a fejsze éle, faszilánk hull a lány ajtaja elébe, száz szilánk hull a lány ajtaja elébe ... Jávorfát tövében csapkodja legényem, csak meg ne sértsd magad, csillagom, reményem! Jaj, meg ne sértsd magad, csillagom, reményem! Könnyelmű ne legyél, deli szép leventém, ne menj az erdőre, V'vitázz a víz mentén! Ne menj az erdőre, ne meni a tetőre, vigyázz az ár mentén! Erdőt nem keresett, a vízbe sem esett, csak az én szívemből csöndesen kiveszett, csak az én szivemből csöndesen kiveszett.... Fordította: Sipos Gvőző , m * * * * 1 9

Next

/
Thumbnails
Contents