A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-06 / 40. szám

SZABÓ GYULA Szabó Gyula ötvenedik születésnapja al- mutatja 50 év emberi és művészi érésékalmáből a Szlovákiai Képzőművészek nek folyamatát és eredményét. Szövetsége mgrendezte müveinek kiálli- A művész nagyon érzékenyen reagál tását a Safárik téri kiállítási helyiségekben, minden körülötte létező impulzusra — a A kiállítás körülbelül 300 olajfestmény, akvarell és grafikai mű keretén belül befestő természetesen elsősorban a láthatóra. Ez vonatkozik Szabó Gyulára is. de ö ezenkívül mélyebbre is hatol, egyéniségével szeretné felfogni és átfogni az emberi lét állandó és legmélyebb problémáit. Müveivel nem kísérletezik felelőtlenül és játékosan — ritkán dolgozik csak kimondottan szenzuális probléma megoldásán — az ő útja, keresése komoly harc az ötlet, érzés, gondolat lehető legmeggyőzőbb és igazi kifejezéséért. Festményei tematikai megoldásánál úgy tűnik, hogy mióta intenzívebben foglalkozik a grafikával, kevesebb közöttük a figurális kompozíció — átengedi az embert a grafikának — és több a tájkép. Itt átadja magát a benyomásoknak és a színeknek, élénken foglalkoztatják a fény problémái. Legkimagaslóbb műveinél nem elégszik meg a külső hatás tolmácsolásával, hanem egyesíti mélyen átélt expressziójával. Amelyik müve megérett benne mint emberben, az érett művészetében is. Festményei színskálája meleg és nagyon kellemes, kompozíciói természetesek, harmonikusak. A grafikának, mint legjobban terjeszthető képzőművészeti műfajnak, megvannak a maga kötelességei az alkalmi alkotások terén 'is. Ez alkalmi munkákban is megcsodáljuk Szabó Gyula technikai készségét — alkotása azonban azokban a müveiben bontakozik ki teljes egészében, amelyekben a művész egyéni témáival foglalkozik. Itt tárja fel legőszintébben problémáit, filozófiai nézeteit, közösségét az emberekkel és azok küzdelmeivel. Az Ecce homo c'klusa a háború utáni felocsűdásből született: az egyik oldalon félelem és borzadás az elmúlottak felett, pesszimista minden mindegy — és a másik oldalon az újra nekilendülő élet, szegyre felbukkanó erő a további küzdelemre. A „Dolgozó nép", „A föld népe", „Asszonyok", „Emberek a hegyen" ciklusaiban az ember és életének megértésével igyekszik átfogni, átölelni a korokat és egyéneket, hogy elénk állítsa azt az embert, aki kitartó és méltó szeretője az életnek és a földnek: örökké küzd velük és életre-halálra ragaszkodik hozzájuk. Fametszetei mély mondanivalókon kívül nagyszerű kivitelűek: a művész átéli bennük