A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-29 / 39. szám

Dobos László: Bort, búzát, békességet в I odrogköz most szövetkezeti járás. Parasztsága maga mögött hagyta a kezdeti évek igen nehéz napjait. A szótlan paraszti gondolkodás még sok esztendőig méricskéli majd a múltat és jelent. Számtalanszor görcsökbe rándul meg a lélek, ha felködlik „lovaim, földeim" emléke. De Bodrogköz lassan túlvan a megrázó tragédiák, idegölő tépelődések igennem, menjek, vagy ne menjek korszakán. Már más gondolat fészkelődik a lélek mélyén. A holdak száma osztotta gazdaság lassan a múlt homályába merül. Ha lépésről lépésre is, de egyre erősebb lesz az én-jólét akarása. Földéhség helyett a jőlélni-akarás érzése.!Ez már a ma Bodrogköze. Bodrogköz parasztsága felfedezi önmagát. Ráébred saját maga embervcltára. Portáján, lovain, ökrein kí"ül felfedezi önmagát is. Felébred benne egy magasabbrendű élet igénye. Olyan ez, mint a csírázásnak ir.duló búzaszem. Megduzzad, elveszti régi formáját. Mintha belülről feszegetné valami. Míg egy napon kibúvik, utat tör magának az új növény. Ez a magáraeszmélés még nem hangoskodik, nem dalol magáról. Azonban számtalan külső jele van. Ha végigjárod Bodrogköz falvait, az a benyomásod, hogy a falvak öltözködnek. A magyar falvak jellegzetesen fehérre meszelt házai egyszerűen kikopnak. Helyüket a modemebb és tetszetősebb „spriccelt" falak veszik át. Van Bodrogköznek egy szinte divatszámba menő jelensége, a vaskerítés. Ha így megy tovább, ez lesz a bcdrogközi uniformis. Sövény, palánk vagy egyszerű drótkerítés ma már kikopott nagykabáthoz hasonlít, amit nem szívesen hord a gazdája. A szemfüles, mindenre kíváncsi fotoriporter igen érdekes dolgokat fényképezhetne itt. Például zsúpfedeles házat és vaskerítést. Talán ez fejezi ki legjobban a falun végbemenő változást. Zsúpfedél és vaskerítés. Bodrogközben majd minden parasztgazdasághoz kert is tartozik. Rendszerint zöldséget és gyümölcsöt termelnek benne. Ezek a háztáji gyümölcsösök többnyire nagyvonalúság ver bennük tanyát. Ahová a mag hullott, ott nőtt a fa. De eljárt az idő a vadszilvások, rendetlen málnások, ágasbogas, hernyólombos facsoportok felett is. Egyenes, fiatal oltványok hódítják a kertek falu-ölelő áriiyas gyűrűjét. Eltűnik a sok „haszontalan" duránci, derbenci, fehér meg vörös szilvafa. Helyére kerül a nemes gyümölcs: alma, körte, barack. A borra szomjas torok is követel. Szőlő települ a ház körül. Háztetőkre, fákra futtatott lugasok susogják meghitten a járókelőnek, hogy ebben a házban szeretik a szőlőt, a gazda sem veti meg a bort. így öltözteti, szépítgeti, illegeti magát a bodrogközi falusi élet. Oá néhány esztendővei ezelőtt bod" rogközi atyafival találkoztál, nem tudtad elkerülni, hogy meg ne csipkedjen éppen a legérzékenyebb részeden. Géresi ember volt. Egy abból a parasztfajtából, aki háromszor gondol, de csak egyszer szól. 4 — Nézze, én semmiveí sem dolgozom kevesebbet, mint a múltban. Akkor is hetedmagammal laktam eaу házban, most is úqy lakom. — De hisz traktorállomás, tejcsarnok épült Helmecen, Csernőt építik — vasútvonal épül, van munkaalkalom. Legyintett. Éreztem, üresen pereg le Bodrogközi krónika II. róla érvelésem. — Tudja mit, ha a szocializmust majd aprópénzre váltják, akkor elhiszem, hogy jó. — Azóta négy esztendő telt el. Hát kedves géresi atyafi. Az elmúlt két esztendőben Bodrogköz valóban aprópénzre váltotta a szocializmust. Annyi itt az új ház, mint eső után a harmatgomba. Most teljesedik ki a második honfoglalás. Ha jó „kseftet" akarsz csinálni,, elég azt mondanod, hogy tudsz eladó oerendát, vagy fedőanyagot. A másik órában már nem tudod kinek adni, annyi a kérelmező. A középkorban a só, a háborúk alatt a cukor, most pedig az építkezési anyag jelenti a legnehezebben elérhető értéket Bodrogközben. Hoqy ki épít? Nagyobb részt kétlaki munkásck. Parasztemberek inkább azokban a falvakban építkeznek, ahol közel a kőbánya, mint Szentes, Kisgéres, Szerdahely. A bánjátéktól távoleső falvakban feltűnően sok még ma is a sárbői épült vályogház. Egyes vélemények azt állítják,, hogy a vályog jó és egészséges építkezési anyag. Valami igazság van benne, mert hisz száz esztendős vályogházak még ma is derekasan tartják magukat. Azonban a vályogház pártolói nem vesznek figyelembe egv lényeges körülményt: vályogból más építkezési anyag híján aránylag alacsony fekvésű helyeken építkeznek. Viszont ezekben a falvakban magas a talajvíz, amit a vályog felszív és sokáig magában tart. Innen a vályogházak nehéz, áporodott levegője. A vályog olcsó építkezési anyag, de használata szükségmegoldás. Tulajdonságai nem mindenben felelnek meg a mai építkezés követelményeinek. lgy rövid hírt közölt 1956-bad a sajtó: „A kormány hatvan millió koronát fordít a Latorca balparti töltésének megépítésére. Ezzel nyolcezer hektár szántófölddel bővül Bodrogköz szántóterülete." Utolsó napjait éli egy évszázadokiq tartó korszak a Latorca partján. Valakinek csak romantikát, vad őserdőket s jó fürdőző ehetőséget jelentett a Latorca. De Lelesz, Pólyán, Szolnocska, Zétény, Boly, Rad, Szentmarja falvak lakosainak tavaszról tavaszra árvizet, pusztítást. A Latorca szelídnek látszó kicsiny folyó. De ha bővizű a tél vagy a tavaszelő s esős az ösz féktelenül elhagyja medrét. Hódít, ragad, tengerré változtatja folyásának bal partját. A Latorcának két arca van. Egy szelíd, napban sütkérező és egy vad, rakoncáltan, ragadozó, pusztító. Ez a kis folyó évente több mint tízezer hektár földön arat telhetetlenü! éhesen. De sok emberi kéz munkáját úsztattad le szeszélyesen kanyargó partjaid között, írtak már hozzád verseket, de elég volt a lelkendezésből. Bcdrogközi árvizek, két esztendeje kimondták felettetek a halálcs ítéletet. Nincs tovább. Elég volt a ragadozásból. Megtört a Latorca part szűzies csendje. Épül a töltés. Itt bukdácsolunk a frissen hordott töltés tetején. Jobbra mocsár, balra erdő. Mocsár, mely kiigmerffetetlen cinkasként kíséri а folyót. Millió és millió szúnyog őshazája. Erdő, mely távoltartotta magától az embert. Őrizte csendjét, méltóságát. Az erdő szélén egv buldózer eresztgeti tclólaoátját a feketén csillogó erdei földbe. Most egy fával bajlódik. A fa nem enged. Olyan ez, mint Dávid és Góliát harca. De ez alkalommal is Ef Dávid lesz a győztes. Suhogva zuhan a büszke fakorona az erdő kusza sűrűjébe. Gvökerei, mint dermedt karmok merednek az ég felé. Recseg, ropog a Latorcapdbti erdőség. Hódít, épít az ember. Az építkezés egyik műszaki vezetőjével, Kohut mérnökkel beszélgetünk. Az építkezés nagysága, a munka neheze körül forog a szó. — Ügy húsz-huszonegy kilométer hoszszú lesz a töltés, — Mennyi földet mozgatnak meg? — Folyóméterenként hatvan köbmétert. Eddig három és fél kilométert építettünk meg. — Hány ember dolqozik az építkezésen? — Összesen úgy nyolcvan-kilencven. Ebbből harminc gépész, két bágerista, tíz buldozeres, három szkrapperos és a többi kisegítő vagy földmunkás. — Milyenek a fizetések? — Az átlagfizetés 1300—1400 korona, de vannak olyan bágeristák, akik egy hónapkasban háromezer koronán felül is megkeresnek. Nagyjából ezek az építkezés fontosabb számadatai. Száz ember, kétszáz kéz. A nyereség nyolcezer hektár szántóföld. Öt év munkájára van szükség, hogy eltűnjenek a savanyú, szárazságtól cserepes legelök. Hogy kiszáradjon a bodrogközi mocsarak szapora szövevénye. Hatvanmillió korona, öt év és száz ember Bodrogközben természetet hódít. írni kezdték a bodrogközi árvizek történelmét. Esti látogatás Rámborult a súlyos felleg vigasztalanul, parányi pörölyként ver meg; ónos cseppje hull. Villám rőtfényü világa hozzád elvezet, zápor simítja a sárbavájó léptemet. Ne félj! Nincs ki eláruljon! Az éf eltakar. Zúgjon a szél, zápor hulljon, ameddig akar. zala józsef 15