A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-22 / 38. szám

&e|)tcMbcmjjeii Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt. .. Kerek egy esztendővel azután, hogy a nagykárolyi Szarvasfogadő ablakából a költő először pillantotta meg a szemközti kert fái között rövidfürtös, karcsú „eszményképét" — 1847. szeptember 8-án Petőfi Sándor és Szendrey Julia elrebegik az erdődi várkápolnában a holtomiglant... Se lakodalom, se apai áldás... A jószerin kitagadott várkisasszony és a semmibe sem vett mészárosfi-poéta sápadtan sietnek le az ódon kőlépcsőkön. Petőfi úti hintóba segíti alig néhány perces hitvesét s győztes-haragos pillantást vet az öregtoronyra, amelynek erkélyéről múlt nváron Juliskája lobogtatta biztatásul kendőjét a „zord atya" kosarával távozó kérő után. A kocsis megcserdíti ostorát, a négy ló felhorkan és a „kert a vári domb a'att és a kertben a tó partinál a gifászfüzek néma lombjai" búcsút Intenek az összebújó párocskának . .. Aztán felporzik az út és a fogat elroboa a Szamos mentén, északkeletnek — Koltó felé. Misztótfaluban eltörik a kocsi kereke. A nászút váratlan állomása: Nagybánya. A „csárdák költője" házassága első éjét a nagybányai fogadó vendégszobájában tölti. Másnap kitárul a földi paradicsom kapuja. Nagybányától egy órányira délre, a Lápos völgye fölött, emelkedik Teleki Sándor kastélya, amelyet a házigazda a mézeshetekre átengedett az ifjú házasoknak. A hatalmas parkban nem jár egy lélek sem. A vadszőlővel befuttatott kastélyban csak a szakácsnő maradt — a szerelmesek hat héten át zavartalan boldogságban turbékolhatnak. — ,,A táj olyan szép, mintha az én képzeletem után alkotta volna a természet" — íria Petőfif. Az erkélyről, amelyre emeleti szobájuk nyílik — a völgyet széles körívben ölelő Kárpátokra látni. A párákból Nagybánya nyújtogatja tornyait, rétek, tölgyesek zöldellnek köröskörül, falvak harangszava száll, a Gutin lejtőjén Fernezely kohói füstölögnek, a távolban a Szamos „megfagyott villáma" csillan ... A tizennyolcéves menyecskét a huszonnégy éves férj szüntelenül szító tűznek, igéző varázslatnak érzi. Bohóskodnak, bölcselkednek, csókokat cserélnek — s a mámor kábulatából csattogva szárnyal fel a remekmű: „Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik _ — Kis feleségem mélyen, csendesen. — Egyik kezemben édes szendergőm — Szelíden hullámzó kebele, — Másik kezemben imakönyvem: a — Szabadságháborúk története!" A gyönyörű, szerelmes jelenben „vérpanoráma leng el" a messze tekintő szemek előtt. Eús őszi szél borzolja a kert lombjait, a Lápos partján rozsdáilik a füzes, a Gutin bércteteje fehér sipkát ölt. A tér és az idő távola kinyilik. Míg Julia, magát is Írónőnek mímelve, naplóját rója — a költői park égre nyújtózó somfája alatt, egy kőasztalon megszületik a szörnyen betelt jóslat, a férfibánat csodálatos elégiája: a „(Szeptember végén". „Petőfi Sándor Kollektív Gazdaság — Koltó" — ez áll a székelykapu-formén ácsolt kapubejárat fölött, amely Teleki Sándor hajdani parkjára nyílik. Száztíz esztendeje ez a legnagyobb változás, amely Bem és Garibaldi segédtisztjének portáján történt. Mert kisebb-nagyobb alakítások után ma is úgy áll a régi épület, ahogy Petőfi lakta. Csikorgó falépcső vezet az emeletre, az ifjú pár évszázados nász-szobáihoz. Ahol Petőfi íróasztala állott, ott most a falu kultúrotthonát rendezték be. A terem déli falát kiütötték, ide épült a színpad. A nyugati szárnyon, a „feleségek felesége" egykori szobájában a közös gazdaság tagjai foglaltak szállást. Hat esztendővel ezelőtt a koltóiak a maguk erejéből rendbehozták a romladozó kastélyt. Most — úgy beszélik — a román kormány műemléknek nyilvánítja és a Művelődésügyi Minisztérium teljesen a kultúra és művelődés szolgálatába állítja. A nagybányai Tartományi Múzeum közeli időre tervezi a régen sürgetett Petőfi Múzeum berendezését. Ott helyeznék el azt a néhány 1848-as időkből maradt bútordarabot, amely most a kastély különböző szobáiban kallódik, köztük Petőfi állítólagos rőzsafaágyát, a kqrnyezö falvakból még összegyűjthető emléktárgyakat és a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumtól cserébe vagy aiándékképen megszerezhető Petőfiemlékeket, hasonmásolatokat. De Koltó népe addig is elevenen őrzi Petőfi emlékét. Minden évben, szeptember második vasárnapján az egész környékről: Bányáról, Láposról, Katalinról, Szakállasról — ezernyi ember gyűl össze a Petőfi-ünnepre. A kultúrcsoportok, köztük elsőrenden a koltőiaké, Petőfi-verseket, Petőfidalokat adnak elő, tanítók, tanárok elevenítik fel a szabadság és szerelem költőjének alakját magyar és román nyelven. Mikor bealkonyodik, a kastély udvarán kigyúlnak a lámpák, víg zeneszó mellett kezdődik a tánc. A régi park kevés megmaradt fáia közt még éppen áll a régi somfa... A töredező kőasztalt betonfoglalat védi az enyészettől A vén törzs körül berenakerítését emelt a gondozó kegyelet. Egy-egy ár elsurran a bálból és a tündéri, csillagos éjszakában megbúvik Petőfi somfája alatt... BÉKÉS ISTVÁN A költői Teleki kastély — az emeleti szélső két ablak: Petőfi szobája Az erdődi vár újjáépülő öregtornya A vén somja a betonba ágyazott kőasztallal — mögötte a Lápos völgye