A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-22 / 38. szám

dobos lászlö BORT, BÚZÁT, BÉKESSÉGET | Bodrogközi krónika OOOCXDOQOC^ l. Nagy történelmet őriz e táj. Sok lassan, muló század lépi át e -föld küszöbét. Főúr és pór, kuruc és labanc szabadságharcos és vasas német, kommün és fehérterror, polgári demokrácia és Horthy uralom adja egymásnak a kilincset. Nemzedékek, eszmék, izmusok köszöntenek reggel Bodrogköz népének. De mindegyikükre leszáll az est, bezárul mögöttük a történelem. Igazi Hadak útja ez a kicsiny földdarab. Uzsoktól, Vereckétő! erre vezet az út. Árpád magyarjai után, apró lovaikon tatár hordák rengették meg a földet, majd hat évszázad múltán a napkelet vöröscsillagos lovagjai lobogtatták fennen a szabadság zászlaját. Három folyó öleli körül Bodrogközt. Á Tisza, Bodrog és Latorca. Valaha a földrajzkönyvek Bodrogközről csak Magyarország mocsarai között tettek említést. Egy sorba írták az ecsedi lápot, meg a bodrogközi mocsarakat. A három folyó környéke valóban bővelkedett mocsarakban. Bodrogköznek nincsen olyan falva, amelyet körül ne gyűrűzne mocsár. A rejtelmesen susogó nádasok, rekettyések, zsomEékosok kitűnő rejtékehelyet kínáltak a szárnyas vadnak. Vadkacsa, vadliba tavasztól őszig ezrével tanyázott e vizekben. Az erdők őzet, a nádasok, mélyárkok rókát, borzot, a Latorca parti erdők vaddisznót, a tágas dűlők pedig rengeteg nyulat rejtettek zöld, .fehér vagy rozsdavörös palástjuk alá. A vadásznak nem volt nehéz dolga, ha kedvét akarta tölteni. Nem hiába ragaszkodott a Bodrogközhöz egy kosárra való gróf, a Senyeiek, a Majláthok, a premontrei prépost, meg egy tucatnyi földbérlö, Földbirtok, földbirtok mellen. A gróf. az egyház meg a bérlő minden határban tága3 otthonra talált. A természeti gazdaság azonban busás adót is követelt. A mocsarak partján pusztított a malária s minden faluban aratott a magyar nemzeti betegség, á tüdövész. A nagybirtoknak tágas dűlőket juttatott Bodrogköz. A parasztnak gürcölést látástól vakulásig. Kérges tenyeret, meggörnyedt hátat. Urak előtt mélyen hajtott fejet. Bodrogköz, Bodrogköz, nincs olyan rögöd, amire ne hullott volna béres, zsellér, harmados, napszámos vagy paraszt ember verítéke. Évszázadokon át sokaktól vettél, de keveseknek adtál. * * * halált lehelő mocsarak felett eljárt az idő. Partjuk évről évre ' szűkül. Nádasok sásrengetegek, vízimadarak egybeolvadó zenéje távolabb kerül a bodrogközi falvak esti, éjszakai csendjétől. Többet gyalogol a vadász, ha lesre megy, de kevesebb a malária és eltűnőben a tüdővész. Nagyobb fáradságba kerül a vadász-szenvedély, de egészségesebben él a három folyó vidékének népe. Gazdag a bodrogközi föld. Nyugatról „hegynek" nézett dombok törik meg a síkvidék egyhangúságát. Királyhelmec, Szentes, Kisgéres, Kövesd, és Toronya telepedtek e dombok lábaihoz. A bodrogközi „hegyek" hálásak e bizalomért. Tüzes borral fizetnek. Itt kezdődik Tokajhegyalja. Mintha siettében hányta volna le a természet ezeket a „hegyeket". Ezek itt a tokaji borparadicsom kapuőrei. Sok hordó bort érlel Itt az ősz, jót és rosszat is. Eredetit és hamisat. A felszabadulás előtt Bodrogközben csak tökén termett anyagbort ihattál. Ha vándorútra kélsz ma, nagyon kell ügyelned, hogy jő hangulatod ne oldja fel borivó éberséged. Ugyanis ami ezelőtt csak néhány bornagykereskedő mély titka volt, ma mindenkié. A mesterséges borcsinálás ma már nem titok, hanem divat, egyenesen szokás. Maholnap már szükséglet lesz. Sok a borivó ember és kevés a bor. így hát két szüretet tartanak. Az egyiket ősszel a szőlőhegyen, a másikat télutón, vagy taveszelőn a pincében, jobban mondva a hordóban. Az első bor tökén terem, a másik meg a terebesi cukorgyárban. Ez a bornemzés ma már olyan méreteket öltött, hogy nem csodálkoznék, ha egy szép napon frissen mázolt cégtábla jelenne meg Királyhelmec valamelyik üzlethelyisége fölött, mondjuk, ezzel a felírással: „Borcsináló üzem", vagy „Borcsinálasi tanácsadó", vagy „Borcsináló tanulókat felveszünk" vagy ehhez hasonlók. A bor ugyanis hellyel-közzel életszükséglet lesz. Az életszükséglet pedig mindig életre hív egy-egy mesterséget is. így születik majd meg Bodrogköz új kisipara, a „borcsináló mesterség". Hogy kisipar lesz-e, vagy nagyüzemi termelés, azt ma még nehéz megjósolni. Egy biztos: a borkeresztelő láz kételkedővé tesz minden Bodrogközbe látogató borkostolót. ^ * * * szak felől a Vihörlát láncai zár-Ki" ják el tekinteted elől a messzeséget. Dél felé végtelen róna szélén zárul a látóhatár. Érzed itt a róna forróságát, de a Kárpátok hegyláncának friss leheletét is. Bodrogköz a róna és hegyvidék pitvara. Nem olyan ez, mint Gömör, ahol domb dombot ölel. Itt még nem láncolódik a magasra törő természet. Elszórja magát. Csak amúgy háztűznézőbe küldi fiát a hegy a róna birodalmába. Bodrogköz a róna hazája. Ez a körülmény alakította és alakítja évszázadokon keresztül népének életmódját. Az emberek túlnyomó részének a mezőgazdaság ad kenyeret. A mezőgazdaság jelenti Bodrogköz múltját, jelenét, de még inkább jövőjét. A jelen nagy értékel a múltban gyökereznek. Szokások, hagyományok, a múlt nehezékei ráülepednek a paraszti életmódra is. Bodrogközben a paraszti múlt apáról fiúra testálódik. Mit hordott magában a múlt?. Szokássá alakította, törvénnyé avatta a paraszti élet hagyományos ágait. Ez a törvény így szól: a föld azért van, hogy kenyeret teremjen, a legelő azért, hogy marha legeljen rajta. Búzát termett a föld, húst adott a legelő. Gabonatermesztés és szarva-marhatenyésztés jelenti a bodrogközi paraszti élet legmesszebbre nyúló tradícióját. Évszázadokon át búzában és szarvasmarhában gondolkodott a bodrogközi parasztember. Ujat csak az első köztársaság hozott: a szarvasmarhatenyésztéshez felzárkózott a sertéstenyésztés is. A parasztember fő eledelét is hagyomány adta nemzedékről nemzedékre. Kenyér és hús, kenyér és szalonna. Egy valamirevaló parasztembernek ezzel kezdődött a nap. Persze, a szokástól, meg a hagyománytól nagyobb úr a szükség. Bodrogköz paraszti étrendje már másképp módosult napszámosok, béresek s alkalmi munkások asztalán. Nagybirtok. Megcsontosodott paraszti életmód. Mérhetetlen földéhség. Egyre szaporodó harmadosok, felesek, napszámosok éhes hada. Ez Bodrogköz múltja. * * * Шvalamelyik hűvös hajnalán történt. Eddig ismeretlen barázda végén állt meg a traktor. Néhány perc múlva közös barázdát hasított az eke. Megkezdődött Bodrogköz szocializálása. Nehéz, vajúdó esztendők köszöntöttek a három folyó vidékére. Fáradhatatlanul érvelt tíz meg száz ember a közös mellett. De nehezen, vagy sehogy sem mozdult a paraszti gondolat. Visszahúzta, fogva tartotta évszázadok törvénye, „az enyém". Sokszor a meggyőzés is csak a célt látta. Eszközeinek megválogatásában nem gondolt a legfontosabbal: azzal, hogy a falu forradalma az emberért történik. A hangosan kimondott szó még korántsem jelent érvelést. Hiába tűnnek el az ekehúzta mezs-gyék, ha az emberek fejében sok vak barázdát hagy a jövőt ecsetelő meggyőzés. Kisgéresben egy reggel parasztemberek feldöntötték a szántani induló traktort. Batytyányban nyakig érő dudvatenger fogadta az arra tévedt idegent. Szentesen, Királyhelmecen és sok más szövetkezetben iskolások, brigádosok és traktorosok tartották a lelket. Vajúdott a bodrogközi parasztvilág. Görcsösen, két kézzel ragaszkodott a tegnaphoz. Rendetlenül dolgoztak a csoportok. Keveset termett a föld. Soványan fizetett az év végi elszámolás. Ezekben , az esztendőkben korán köszöntött be az ősz. Hideg, esős szelek sepertek végig a bodrogközi dűlőkön. Sokhelyütt még decemberben is lábon állt a tengeri. Az elmúlás és születés találkozott egymással a paraszt: lelkekben. Kint tarolt, szüretelt a koraősz, bent háborgott, a lélek. Ez volt a kezdet (folytatása következik) 14