A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-22 / 38. szám

тот иешшш Aludj, aludj, kicsi legény .. „Aludj, aludj kicsi legény, rossz atyádnál te jobb legyél! Naau zsivány az atyád, — övé minden út a hegyek közé. Éjjel fut el, nappal beront, semmit se hoz, semmit se mond. Nem hoz az egy darab sajtot, csak a véres inget, kardot." „Maris, Maris, fehér Maris, milyen is az altatódal, melyet fiam tetőled hall?" „Nem hangzott itt altatódal, csak a pesztrát szidtam — az ég tanúm! — nem mosott ki ma még!" „Maris, Maris, fehér Maris, legszebb fehér ruhád vegyed! Gyere, hadd sétálunk egyet!" „Három évig együtt voltunk, sétára még nem gondoltunk! Három évig még lehetünk, s nem kell, hogy a révig menjünk!" „Maris, Maris, fehér Maris, csókold meg a kicsi fiad!" Bal arcára csókot adott, jobb arcába beharapott: „Ezt a séta emlékére, mikor kifolyt anyád vére!" Meghalok, meghalok, pásztor szép lányáért „Meghalok, meghalok, pásztor szép lányáért!" „Sose halj még fiam! Mienk lesz a leány, mienk lesz a leány, ha segít az Isten. Építtetünk fényes, nagy székesegyházat, seregestül jönnek lányok és legények." Lányok és legények, fiatal özvegyek jöttek .. . ám a pásztor leánya sohasem ... „Meghalok, meghalok, pásztor szép lányáért!" „Sose halj még fiam — miénk lesz a leány, mienk lesz a leány, ha segít az Isten. Falaztatunk popmás fedett hidat tüstént, járnak rajt a lányok — lányok és legények!" Lányok és legények — dúsak és szegények jártak ... ám a pásztor leánya sohasem. „Meghalok, meghalok, pásztor szép lányáért!" „Sose halj még fiam — miénk lesz a leány, mienk lesz a kedves, ha segit az Isten! Építettünk vidám, táncos-zenés kocsmát, csak úgy dőlnek belé — lányok és legények!" Lányok és legények, dúsak és szegények jöttek — ám a pásztor leánya sohasem .. t „Zene szól a kocsmán, nem megyek én oda! Nincs szeretőm, aki táncba vinne engem... Kicsi még a babám, kemencepad foglya, ez idén még táncba nem készül a lelkem.'' Pásztor szép leánya két festett korsóval, két festett korsóval vízért ment a kúthoz. Ej, kinek is, kinek harangoznak annyit? — Nem tudod még ? ... Hát a budai királynak..; Korsóit eldobva szaladt fel, szaladt fel, szaladt fel a várba, halott királyt látni. „Istenen., Istenem, milyen ez a halott? Szeme, mint a csillag, arca, mint a rózsa!" Az meg, mint a szöcske, ugrik s mellre zárja: „Megfogtalak végre, édes kis madaram!" Közel a karácsony Közel a karácsony, az újév közeleg — hej! ki fogad engem, ha most hazamegyek? Anyám a tüz körül sürögne-forogna, jó szívvel fogadna, ha már nem nyugodna. Sötét föld add elő, add vissza anyámat! Kinek panaszkodjam, ha gyötör a bánat? Olyan igaz lesz a panaszos beszédem: könny fakad a világ részvevő szemében. „Édesanyám, nem szán? Mint a hulló levél sodródom a földnek sok idegen helyén." Szép legény a szomszédságból.., „Fáj, ah! fáj a szívem itt a másvilágon, nagyon fáj. ha gyötrik kis virágom, lányom!" „Édesanyám, lelkem, sírveremböl kel jen! Fejem ég, torkom ég, ki ápoljon engem?" „Kérd men. árva gyermek, kérd meg a mostohád: gondozzon, szívleljen, de sose üssön rád!" „Fejbever, megpofoz, így mosdat a gonosz. Ha moslékom adja: fülem tépi, marja." „Jó éjt, szép, nyugodt éjt, kis árva gyermekem! Segítsen az Isten! Bizony már mennem kell." Szép legény a szomszédságbői készül ki a szűk hazából... Mondaná csak végre nékem: „Gyere szívem, gyere vélem!" Madárdalos völgyön mentek, kibugyogó forrást leltek. „Itten, kedves, lepihenünk. Kenyeret és sajtot együnk! Készíts puha fekvőhelyet, én már tovább nem mehetek!" „Mivel vessem fekvőhelyed? Mire hajtod fáradt fejed?" „Széles a jávorfalevél, szélesebb az almalevél! Jávoríevél lesz az alom, almalevél a takaróm." ... Így pihentek összebújva, szürkült az ég, elborulva. Éjfél felé váratlanul döl az eső áldatlanul. Ugrik a lány: „Szerelmesem, megjártam én keservesen! Otthon vígság mezőn, hegyen, kicsi húgom férjhez megyen. Utána ló, tehén ballag, utánam a szarkák, varjak ... Üszőt hajtanak utána, mögöttem vijjog a kánya..." Fordította: Sipos Győző