A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-22 / 38. szám

Riötita -— vcníeocR Az elmúlt tíz-tizenöt esztendő folyamán a világsajtó sokat foglalkozott az indonéz népnek elébb a hódító japánok, majd a kíméletlerf gyarmatosító hollandok ellen viselt hősi küzdelmével, amely végül is meghozta a kívánt eredményt: az Indonéz Köztársaság, e majd kétmillió négyzetkilométer kiterjedésű hatalmas szigetország teljes függetlenségét. Ennél többet azonban alig tudtunk e távoli országról, melyet az európai ember előtt valami misztikus homály fedett. Talán még azt, ha annyira emlékszünk a régi földrajzi könyvekre, hogy Kelet-Indiában — mert valaha így hívták — rizs meg sokféle.egzotikus fűszer terem, — s hogy híres a Bali szigeti lányok szépsége meg tánca. Főleg ez utóbbi magyarázza azt a hatalmas érdeklődést, amely a hateám|kla,t járó indonéziai kulturális misszió fellépéseit kíséri. A napokban Prága, Osztrava és Zsolna után, a pozsonyi közönségnek mutatkoztak be nagy sikerrel. Bár ezúttal a Bali szigeti táncok hiányoztak a műsorról — ezeket egy másik, hazánkban is járt tánccsoport mutatja be — az előadás felejthetetlen élményt nyújtott. A műsor valóban színes és tartalmas volt: Jáva szigetének régi, évezredes misztikus táncain kívül szerepeltek a mai észak-szumátrai fiatalság gitár-, sőt tangőharmonika kísérettel előadott modern dalai és táncai, valamint néhány — inkább sportszámnak beillő — gimnasztikai mutatvány is. A jávai táncok, mint a Sulitang, Kontráján, Kcndit birajungkrab vagy a Kelana topeng nevezetű, az ősi braKrnán művészet terméke, mondai elemek koreografikus feldolgozása; az egyik például a Mahabharata eposzból meríti tárgyát. Gongok, üstdobok és ukulele-szerű hangszerek kísérik egyhangú, de mégis melódikus zenével az évezredek hagyománya által előírt mozgásokbői — főként kar- és fejmozgásból — álló pantomimokat, melyek a szerelemről, a harcról, a barátságról és a halálról mesélnek. Az ezeregyéjszakánál is tündöklőbb meseország vonul fel a néző elótt: színpompás, egzotikus mintájú selymek, pagodaszerű fejfedők, gyöngyök, koraitok, ezüst- és aranydíszek, amit csak a keleti fantázia nyújtani tud. Nagyon«érdekes a Pentjak (önvédelem) című tánc, mely teljesen modern feldolgozásban mutatja be az indonéz felszabadító háború népi harcosának küzdelmeit. Talán éppen ez a tánc az, amely a legjobban mutatja a fejlődés útját a hagyományos, kötött formától a modern táncmüvészetig. Egészen másfajta művészet az, amit a szumátraiak mutattak be. Ez mér beolvasztott sok idegen elemet magába; hewai és európai hatás mutatkozik meg az arab eredetű dalokon és táncokon. A dalok olyannyira modernek, hopy gitár- és tangóharmonika kísérettel adják elő őket, ami kellemes meglepetés a sok ütőhangszer után az eurőpai ember fülének. A melódiájuk is más, az ' Fellépés előtt Sugár György felvételei általunk megszokottakhoz sokkal közelebb álló, rengeteg derűlátás - és életöröm van bennük, egy hetvenhat milliós, nagy nép önbizalma. egy olyan népé, mely kl tudta vívni szabadságát s most elindult a haladás útjára. Az előadás kellemes meglepetéssel zárult: a Szlovák Népművészeti Együttes s az indonéziai kulturális misszió tagjai egy kis ünnepséget rögtönöztek, tanúságot téve népeink és az Indonéziai Köztársaság népei közti töretlen barátságról. — ta — Ititram Nurshíwad és K. Kawindrobroto ősi harci táncot ad elő Sulintang — érdekes, mozgalmas leánytánc Kendit birajung — többezeréves monda . meseszép előadásban