A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-15 / 37. szám

/Qzerdő-és Mezőgazdasági dolgozók szakis к o^ázfafása Nagy feladat előtt állunk a mezőgazdaság fejlődésében Szlovákiában. A második ötéves tervben 39,8 százalékos növekedést kell elérnünk, ebből a növénytermelésben 34,9 százalékot, az állattenyésztésben 47,1 százalékot. A második ötéves terv e nagy termelési feladatai és a falvak további szocializálása sokban függ a mezőgazdasági szakemberek iskolázásától és a földművesnép között végzendő aktív népnevelői munkától. Arra kell tehát törekednünk, hogy az egyéni gazdálkodástól a nagyobb termelést biztosító szoéialista nagyüzemi gazdálkodáshoz vezető út előttünk álló szakaszán az állami gazdaságok, a gép- és traktorállomások dolgozói, valamint az EFSZ-ben dolgozó parasztság az eddiginél nagyobb szaktudásra tegyen szert. A szocialista mezőgazdasági üzemekben dolgozó földművesek szívesen és örömmel tanulnak, hogy jobban megállhassák a helyüket. Ezt a tényt a legfényesebben az igazolja, hogy az erdő- és mezőgazdasági szakiskolákban és a tömegiskoláztatás keretében tízezer számra vesznek részt szakoktatásban a szocialista üzemek és falvak dolgozói. Tanítóinktól, a népnevelőktől és a köztük kialakult jó tanulási viszonytól függ az, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges haladó agrotechnikát, az üzemszervezés problémáit, az új munkamódszereket milyen mértékben sajátítják el. A népi demokratikus rendszer, amely a munkás és parasztszövetségre támaszkodik, minden anyagi és erkölcsi támogatást biztosít annak érdekében, hogy a földművesek szakképzett szocialista kultúremberekké fejlődjenek. Ehhez a fejlődéshez már eddig is nagyban hozzájárultak a meglevő ftaezőgazdasági szakiskolák, amelyeken csak az 1956—57. év folyamán 1502 hallgató fejezte be tanulmányait és ment át a termelésbe. Közülük 367 főiskolás lett, 853 érettségivel végződő mezőgazdasági technikumot, 283 pedig mezőgazdasági mesteriskolát végzett. A mezőgazdaság magas színvonalra való emelése szempontjából rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy az alsóbbfokú, a közép- és főiskoláztatáson kívül a munkások és parasztok tömeges iskoláztatása is biztosítva legyen. Az 1956—57. évben a hároméves szövetkezeti iskolákon például 32 737 hallgató tanult, akik liözül a záróvizsgákon 28 354 hallgató eredményesen fejezte be tanulmányait. A mezőgazdasági dolgozók továbbképzésében fontos szerepet töltenek be az önképző szakkörök is. Ezeken az 1956—57. évben 13 755 mezőgazdasági dolgozó, szövetkezeti tag és magángazdálkodó vett részt. Az önkéntes szakkörökben való tanulásnak azért van па9У jövője, mert a különböző fokú szakiskolákat végzétt mezőgazdasági dolgozóknak módjukban áll elsajátítani mindazt, ami új, amivel elmélyíthetik eddigi szaktudásukat, csoportokban és egyénenként is. A körök vezetését természetesen a legjobb szakemberekre kell bízni. A szakkörök színvonalas vezetésével legjobban lehet biztosítani a további fejlődést és a szocialista nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges tudást. A szakiskolák iránti érdeklődés javulása főként a négyéves technikumokon látható és észlelhető legjobban. Javult a szülők és a tanítók viszonya a mezőgazdasághoz, ami elsősorban a szocialista üzemek termelési eredményeinek és a dolgozó munkások és parasztok életszínvonal növekedésének köszönhető. Meg kell említenünk, hogy a mezőgazdasági szakiskolák minden típusára lehet még jelentkezni egészen az iskolaév kezdetéig. De az idősebb dolgozók, akik egyébként sokéves gyakorlattal is rendelkeznek, felismerték, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodásnak képzett szakemberekre van szüksége. Sokan pótolják azt, amit a kapitalista rend megtagadott tőlük, egyre nagyobb számban jelentkeznek rendkívüli és távtanulásra az erdő- és mezőgazdasági főiskolákra, meg technikumokra, számviteli iskolákra, erdészeti mesteriskolákra, stb. A kovácsokat, bognárokat, asztalosokat, szíjgyártókat, kertészeket, traktorosokat, a kombájnhoz értő szakembereket és más növény- és állattenyésztésben szükséges specialistákat az egy- és kétéves tanonc-és mesteriskolákon képezik ki. A szülők és a tanítók nem mindig járnak el helyesen, ha az ifjúságot a pályaválasztáskor sokszor a fiatalok képességeivel ellentétben, az érettségivel végződő technikumokra irányítják. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a földművesek gyermekeiket mindinkább a középfokú iskolákba küldik, ahol érettségivel végzik el tanulmányaikat. Ez a jelenség később talán helyes lesz. ma azonban biztosítanunk kell a mezőgazdaság fokozatos fejlődését, ezért nem iskoláztathatjuk az embereket a termelés rovására. A nyolcéves iskolákból kikerült fiatalok a kétéves téli iskolában képezhetik magukat tovább és tanulhatják meg a mezőgazdasági munka alapjait. Ezekből a téli iskolákból a legjobb tanulók százai kerülnek aztán a tanonciskolákba és technikumokra. A téli iskolákon ugyanis hetenként két napot kell elméleti tanításon részt venni, a hét többi napját valamely üzemben kell ledolgozni minden tanulónak, így két évi praxisuk van az iskola végeztével. A tömegiskoláztatás keretében a szocialista nagyüzemi gazdálkodás számára az 1957—58. iskolai évben 51810 szövetkezeti dolgozó és egyéni gazdálkodó részesül szakoktatásban az egységes földműves szövetkezeti munkaiskolákban. Az önképző körök munkáiban ugyancsak rengetegen vehetnek részt. A járási és helyi nemzeti bizottságokban, valamint a szocialista mezőgazdasági üzemekben a jövő évi termelési tervezésnél már számolni kell a kulturális és szakoktatás költségeivel. Szükséges tehát, hogy időben megkezdjék nemcsak a felsőbbfokú szakiskolákban, de a szövetkezeti munkaiskolákban, valamint az ifjúsági téli iskolákban is az iskolavezetőknek, igazgatóknak és a szakelőadóknak a kiválasztását, hogy az EFSZ taggyűlésein jóváhagyott vezetők és dolgozók iskoláztatásának menete biztosítva legyen. A szakiskolákon éppúgy, mint a tömegiskoláztatásokon nagy súlyt kell helyezni arra, hogy a szakképzettségen kívül az iskolavezető és az előadó viszonya a munkásosztályhoz és a szocializmus építéséhez jó legyen. Világos, hogy olyan iskolaigazgatókra, tanítókra és népnevelőkre, akiknek felületes a viszonya a munkásosztály vívmányaihoz, a szocializmus építéséhez, nem lehet a szocialista ember nevelését bízni. A mezőgazdaság továbbfejlődése és a falvak szocializálása megköveteli, hogy az általános műveltséget nyújtó iskolák tanítói a gyermekekkel megismertessék a szocialista nagyüzemi gazdálkodás eredményeit és annak előnyeit a magángazdálkodással szemben. A felnőtt dolgozók között a kultúr- és népnevelő munkával, sajtóval és szakirodalom tanulmányozásával lehet a mezőgazdaságban elért haladó és új munkamódszereket a leghatásosabban megismertetni. Fontos feladat vár tehát a kultúra és a népnevelés minden dolgozójára a mezőgazdaság számára szükséges szocialista szak- és kultúremberek nevelésénél. KUGLER JÁNOS I €дажиж» Megbízható szer hörcsögök, mezei pockok és valamennyi szabadban élö kártékony rágcsáló ellen. Nagybani árusítás: Remeselnícke potreby, n. v., Kassa. Gyártja: Spolana n. v., Neratovicc,