A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-15 / 37. szám

Napsütésben Az urszugut szaiagja hófehér. A híd párkánya megkövült parázs. A rét felett megnyílt a lepkebál. Bogárzene és mézittas darázs, A gyermekláncfű hamvas bóbitája Remegve bújik meg a fü között S a nefelejcsek tiszta halványkékje A szikrázó magasba költözött. Nyár 3 Ш A tónál Valaha völgy voltál, selyem pázsittól ékes, Forró nyarakon tücsökzenétől hangos. Körötted a sziklák az idővel dacoltak S az erdőkoszorú, amely körülölel most, Őzeknek, szarvasoknak volt .vadon tanyája. És eljött az ember. Jött a Dyje parton. Smaragd pázsitod talán már meg se látta. A völgy és a folyó — pattant a terv agyából És lett a gát és lettél szilaj vizeknek ágya.' Az özek, szarvasok, ki tudja merre járnak. Napos tisztásokon ma vidám sátrak állnak, Regényes partodon a nap és vízimádók Rohamra buzdító víg harci dala zeng most S a szél is pajkosan feszül a vitorláknak. GALY OLGA versei Ha festő lennék, sötét alapon arannyal s naranccsal festeném meg, a nap korongját fátyol-legyezőnek, amelynek áttetsző sugárkarjai a lágyan ívelő dombok vállán pihennek. A lila vízen csónakok suhannak aranyló glóriába burkolózva. A nap búcsúzik és a tó fölött mintha szirének csábos dala szólna. 11 A gáton Zenél a csend. Vagy ugy cuniK csupán : A magasban huzalok hárfája feszül s a vízből éledt villanyáram útja az esti párák ködébe merül. A hegygerincen állo onas i kitárt karjában gigászi erő. ' Huzal ujjait a messzibe nyújtja s én némán meahailok a mu előtt. Napnyugta