A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-08 / 36. szám

Délutáni pihenő a Slovensko szálló tető teraszán s a távlati terv további 2000 férőhely fel­építését irányozza elő. Nemrég bontották le a négy medencés öreg fürdőépületet s kezdtek hozzá az új építéséhez, amelyet előreláthatólag 1959-ben adnak át rendelte­tésének. A vendégek túlnyomó többsége teljesen ingyenes ellátásban és gyógykezelésben ré­szesül. A szakszervezeti üzemi tanácsok egészségügyi bizottságai küldik el a rászo­rulókat rendes évi szabadságuk alatt hu­szonegy napos gyógykezelésre, azonkívül sürgős esetekben a kerületi nemzeti bi­zottságok egészségügyi szervei is beutalhat­nak betegeket huszonnyolc napos kezelésre. Újabban fizető vendégeket is elfogadnak, akiknek elhelyezéséről a Turista utazási iroda gondoskodik. Külföldiek is látogatják a fürdőt, legnagyobbrészt Magyarországról s a többi népi demokratikus országokból, de rokoni látogatásra érkező amerikaiak is megfordulnak itt. Szliács hévvizei többféle betegség eseté­ben nyújtanak enyhülést, gyógyulást: nöi bajoknál, a szív és az érrendszer megbete­gedéseinél, idegbajoknál és könnyebb reu­matizmus esetében. A Slovensko szállót, -ahol a felkelés alatt hadikórházai rendeztek be a partizánoknak, most gyermekek lakják, akik hosszabb-rö­videbb időt töltenek itt utókezelésen. Van­nak köztük három-négy, de tizenöt-tizen­hat évesek is. Mikor megtudják, hogy újságíró jár itt és fényképezni fog, megbolydul a gyermek­sereg, mint a méhraj, mindenki rajta akar lenni a képen. Még kegyes csalásra is kénytelen vagyok vetemedni, mert a leg­kisebb páciens, a hároméves Ferkó majd­hogy el nem pityeredik, amikor látja, hogy távozni készülök, így hát kénytelen vagyok kattintani az immár üres géppel, hogy meg­mentsem a helyzetet. Bizony, nem volt film benne, s így utólag kénytelen vagyok bocsánatot kérni Ferkótól, hogy hát még­sem lesz benne a lapban. Az augusztusvégi nap úgy tüz, mintha csak most akarna kezdődni a nyár. Pedig már jócskán benne járunk, sót a vége felé tartunk. Még itt, a sűrű, árnyat adó feny­vesek közt is alig tudja leküzdeni az ember vágyát a víz után. De hisz ebből aztán van itt elég. S az üdülést, gyógyulást keresők ki ii használják áldásait a négy gyógyfor­rásnak. A sétányok, erdei utak teli üdülővel, tu­ristával. S ami meglepő, sehol semmi zaj, sehol hangos beszéd. Még a strandon sem, amely pedig meglehetősen zsúfolt ilyenkor. Az egyik erdei úton egy csapat gyerek jön szembe. Csak a kanyarban vesszük észre őket, nem árulja el közeledtüket, mint má­sutt, hangos kiabálás, nevetgélés. Igazán a pihenés, az üdülés — s a gyógyulás helye Szliács, mely olyan szép, mint talán csak a mesék arany kert je a gyémánthegy mö­gött. Szliácsnak, noha talán kevésbé ismert a külföldön, mint például Pöstyén, Tren­csénteplic vagy a tátrai üdülőhelyek, szintén megvan a maga hagyománya. Már 1244-ben történik róla említés — akkor még Garam­halászi községhez tartozott —, s Aeneas Silvius pápai nuncius a XV. században írás­ban emlékezik meg az itteni gyógyforrá­sokról. Ismertté és igazi fürdővé azonban csak a XIX. század elején lett. Ekkor épült fel az első szálló és a fürdőépület. 1830-ban a fürdő magánvállalkozók kezébe került s ekkor kezdődik kereskedelmi kiaknázása. Igazi fejlődése 1892 után áll be, amikor egy francia származású vegyész, George Andreas Lenoir vásárolja meg. Mivel a fürdő láto­gatottsága egyre emelkedik, kibővíti az ed­digi berendezéseket s új szállót épített, a Pannóniát (mai Potana). A fordulat után, 1919-ben a csehszlovák állam veszi kezelésbe a fürdőt, korszerűsíti és újabb, minden kényelemmel berendezett szállókat építtet. Ma már több mint 600 ágy áll a gyógyulást keresők rendelkezésére, A hegyi strandfürdő vize ha nem is gyógyít — de üdít Térzene a kolonádon ivókúra

Next

/
Thumbnails
Contents