A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-08 / 36. szám

Délutáni pihenő a Slovensko szálló tető teraszán s a távlati terv további 2000 férőhely felépítését irányozza elő. Nemrég bontották le a négy medencés öreg fürdőépületet s kezdtek hozzá az új építéséhez, amelyet előreláthatólag 1959-ben adnak át rendeltetésének. A vendégek túlnyomó többsége teljesen ingyenes ellátásban és gyógykezelésben részesül. A szakszervezeti üzemi tanácsok egészségügyi bizottságai küldik el a rászorulókat rendes évi szabadságuk alatt huszonegy napos gyógykezelésre, azonkívül sürgős esetekben a kerületi nemzeti bizottságok egészségügyi szervei is beutalhatnak betegeket huszonnyolc napos kezelésre. Újabban fizető vendégeket is elfogadnak, akiknek elhelyezéséről a Turista utazási iroda gondoskodik. Külföldiek is látogatják a fürdőt, legnagyobbrészt Magyarországról s a többi népi demokratikus országokból, de rokoni látogatásra érkező amerikaiak is megfordulnak itt. Szliács hévvizei többféle betegség esetében nyújtanak enyhülést, gyógyulást: nöi bajoknál, a szív és az érrendszer megbetegedéseinél, idegbajoknál és könnyebb reumatizmus esetében. A Slovensko szállót, -ahol a felkelés alatt hadikórházai rendeztek be a partizánoknak, most gyermekek lakják, akik hosszabb-rövidebb időt töltenek itt utókezelésen. Vannak köztük három-négy, de tizenöt-tizenhat évesek is. Mikor megtudják, hogy újságíró jár itt és fényképezni fog, megbolydul a gyermeksereg, mint a méhraj, mindenki rajta akar lenni a képen. Még kegyes csalásra is kénytelen vagyok vetemedni, mert a legkisebb páciens, a hároméves Ferkó majdhogy el nem pityeredik, amikor látja, hogy távozni készülök, így hát kénytelen vagyok kattintani az immár üres géppel, hogy megmentsem a helyzetet. Bizony, nem volt film benne, s így utólag kénytelen vagyok bocsánatot kérni Ferkótól, hogy hát mégsem lesz benne a lapban. Az augusztusvégi nap úgy tüz, mintha csak most akarna kezdődni a nyár. Pedig már jócskán benne járunk, sót a vége felé tartunk. Még itt, a sűrű, árnyat adó fenyvesek közt is alig tudja leküzdeni az ember vágyát a víz után. De hisz ebből aztán van itt elég. S az üdülést, gyógyulást keresők ki ii használják áldásait a négy gyógyforrásnak. A sétányok, erdei utak teli üdülővel, turistával. S ami meglepő, sehol semmi zaj, sehol hangos beszéd. Még a strandon sem, amely pedig meglehetősen zsúfolt ilyenkor. Az egyik erdei úton egy csapat gyerek jön szembe. Csak a kanyarban vesszük észre őket, nem árulja el közeledtüket, mint másutt, hangos kiabálás, nevetgélés. Igazán a pihenés, az üdülés — s a gyógyulás helye Szliács, mely olyan szép, mint talán csak a mesék arany kert je a gyémánthegy mögött. Szliácsnak, noha talán kevésbé ismert a külföldön, mint például Pöstyén, Trencsénteplic vagy a tátrai üdülőhelyek, szintén megvan a maga hagyománya. Már 1244-ben történik róla említés — akkor még Garamhalászi községhez tartozott —, s Aeneas Silvius pápai nuncius a XV. században írásban emlékezik meg az itteni gyógyforrásokról. Ismertté és igazi fürdővé azonban csak a XIX. század elején lett. Ekkor épült fel az első szálló és a fürdőépület. 1830-ban a fürdő magánvállalkozók kezébe került s ekkor kezdődik kereskedelmi kiaknázása. Igazi fejlődése 1892 után áll be, amikor egy francia származású vegyész, George Andreas Lenoir vásárolja meg. Mivel a fürdő látogatottsága egyre emelkedik, kibővíti az eddigi berendezéseket s új szállót épített, a Pannóniát (mai Potana). A fordulat után, 1919-ben a csehszlovák állam veszi kezelésbe a fürdőt, korszerűsíti és újabb, minden kényelemmel berendezett szállókat építtet. Ma már több mint 600 ágy áll a gyógyulást keresők rendelkezésére, A hegyi strandfürdő vize ha nem is gyógyít — de üdít Térzene a kolonádon ivókúra