A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-01 / 35. szám

A benderathi eset A Deía új filmje érdekes alkotás. Érdekes és meglepően irgalmas benne az, hogy a történet nem a Német Demokratikus Köztársaságban, hanem egy nyugatnémet városban játszódik le. Pácker tanár személyében leleplezi a revansíszta és antiszemita miazmáktől megfertőzött értelmiségit, aki „felsőbb" helyen pártfogókat talál, de megmutatja az érdekes és fordulatos mese során a pozitív erőket is: a haladó gondolkozású Jakob Lewlnnel szolidaritást vállaló hat diákot és azok szüleit, akiknek összefogása elégtételt szerez a megalázott diáknak és eltávolíttatja az iskolából a német faj felsőbbrendűségétől eltelt tanárt. Hogy az újra feltörő fasizmus e példájának bemutatása nem elégíti ki a nézőt teljesen, annak oka az előzmények túlságosan elnyújtott rajza. A történet voltaképpen csak a film második felében válik igazán filmszerűvé és Itt egyes jeleneteiben művészien vall emberségről, összetartásról és a faji gyűlölködés ostobaságáról. A diákok és a szülők összefogása meghozza ugyan a meghurcolt Lewlnnek az elégtételt, ám a küzdelem nem fejeződött be: Lewin apját, a kommunista jogászt letartóztatják. Sajnos, ez a befejezés csak igen lazán függ össze a cselekménynyel és ez csökkenti az egyébként hasznos és értékes film hatását. Gervaise Emil Zola egyedül, vagy egyik jóbarátja, William Busnach társaságában nem egy regényét dramatizálta, de köztük csak a L'Assomoirnak és a Nanának vodt tartás síkere. Ezek а művei tele vannak feszültséggel, sok jelenetükben lélegzetállltőan drámaiak és ez magyarázza, hogy a filmesek is szívesen nyúlnak a bennük érintett társadalmi problémákhoz. A L'Assommoir (A patkányfogó), amely ezekben a napokban kerül filmszínházainkban bemutatásra, az új filmfeldolgozásban a regény hősnője után a Gervaise nevet kapta. Forgatókönyvének írója és rendezője nagyban ragaszkodott a regény cselekményéhez, eszmei mondanivalójához és ez a kitűnően sikerült, remekül megjátszott új francia film legnagyobb erénye, mert hitelesen és meggyőzően tükrözi egy munkáscsalád végzetszerű szétzüllését a párizsi külváros pestlses levegőjében. A részegség és naplopás végső következménye: a családi kötelékek meglazulása, a válogatás nélküli szeretkezés szennye, a tisztességes érzések fokozódó elhalása, s mint megoldás: a gyalázat és a halál. Kerek nyolcvan esztendővel ezelőtt Zola ezeket irta regénye előszavában: „Ez a mű az igazság munkája, az első olyan regény a népről, amely nem hazudik s amelyen megérzik a nép szaga. Semmiesetre sem szabad belőle azt következtetni, hogy az egész nép rossz, mert az én szereplőim nem rosszak, csak tudatlanok és megrontotta őket a durva munkájuk, meg a nyomorúság teremtette környezet." Valóban, a film hőse, Gervaise nem rossz, alapjában véve iósztvű dolgos teremtés, aki föilélegzik a megelégettségtől és boldognak érzi magát munkás kezével megszerzett kis mosodájában, ám a boldogságát a két férfi, régi csapodár szeretője és szerencsétlenül járt tetőfedő iszákos ura kettéroppantja. A film nem kíséri Gervaise-t a haláláig, beéri azzal,hogy megmutatja egy lebuj sarkában szesztől, piszoktői és nyomorúságtői elbutítva. A filmet nemcsak a reális és meggyőző környezetrajz teszi erőssé, hanem a szereplők, elsősorban a Gervaise-t alakltő Maria Schell játéka. Cannes ezúttal idén nem bizonyult balkezesnek, amikor ennek a nagy német művésznőnek Ítélte oda a legjobb színi teljesítmény diját. Schell a legnemesebb és legegyszerűbb művészi eszközökkel formálja meg Gervaise roppant igényes és sokrétű színészi tehetségét is erős próbára tévő szerepét. Gyöngéden áradó, líraian meleg és remekül érezteti, hogy sorsa ellen nem tud védekezni, el kell züllenie neki is. mert ebből a múlt századbeli szűk kispolgári világbői nincs kiút, nincs menekvés. Brandes, a századforduló nagy dán esztétája, Zola tanulmányában felhívja a figyelmet a libára, amelyet a L'Assommoirban szereplő család eszik olyan lendülettél, á környéknek, az egész városnegyednek oly élénk részvétele mellett, hogy ha egész elefántot tálalnának fel, akkor se lehetne másképp beszélni róla. A film rendezőjének lelményét dicséri, hogy az ebéd jelenete szinte tökéletesen megfelel a brandest jellemzésnek. A Gervaise az utolsó esztendők legjobb francia filmjei közé sorolható. EGRI VIKTOR A benderathi eset A fasiszta Pácker tanár űr a kommunista Lewin fiát provokálja Mtria Schell, a Zola-film főszerepében Jelenet a Gervaise cimü új francia filmből