A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-01 / 35. szám

maiig, ä&äkäsßi 9 WWW ЩгЩгЩг Nyugat-Németország kancellárja, dr. Adenauer már több ízben kijelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban nincs neofasiszta veszély. Ezt a megállapítást minden valóban békeszerető és demokratikus gondolkodású ember örömmel és megnyugvással venné tudomásul, ha kifejezné a valóságot. Sajnos a tények homlokegyenest ellenkeznek Adenauer szavaival. A „Dokumentation der Zeit" című kortörténeti tájékoztató a „Tat" című Majna-Frankfurt-i lap nyomán gazdag adat- és cikkanyagot közöl a barna pestis, vagyis a náci-mozgalom fejlődéséről. Oldalszámra sorolja fel a legkülönbözőbb elnevezésekkel álcázott náci-pártokat és szervezeteket, melyek száma jóval 100-on felül van. Életre kelt a hírhedt Ludendorf-szervezet; a fasiszta „balszárnyat" képviselő Dr. Otto Strasser vezetésével szárnyait bontogatja a „Német megújhodási szövetség"; zavartalanul működik a „Der Stahlhelm" nevű frontharcos-szövetség; feléledt a szélsőségesen reakciós „Kyffhauserbund"; szövetségbe tömörültek a háborút követő igazoltatások során „kárt vallott" fasiszták; gombamódra elszaporodtak a hitleri szellemű „bajtársi" egyesületek és ifjúsági csoportok. A nyugatnémet imperializmus lápvirágjainak „csokrában" megtalálhatók a szakszervezetek ellen küzdő egyesületek és természetesen a nacionalista és militarista hagyományokat ápoló tömörülések is. A neofasiszták, persze, nemcsak szervezeteik útján terjesztik a sovinizmust, a „nagynémet" gondolatot, a fajelméletet, az embergyűlöletet. Könyv- és sajtóirodalmuk termékeivel — ahol csak lehet — eláraszt-A képzelet szárnyán... Furcsa álma volt a kapitalistának. A munkások többé nem sztrájkolnak. Nem követelnek béremelést, jobb létfeltételeket. Jámborak, elégedettek, annyit dolgoznak, amennyit tőlük megkívánnak. Nem azonos elveket vallók, főként pedig kommunisták, nincsenek. Micsoda remek állappt... Felocsúdva álmából, a kapitalista elgondolkodik: Ha ez az álom valóra válna! Meg kellene parancsolni a tudósoknak, találjanak fel valamilyen szerkezetet, hogy gombnyomásra egyszeriben minden működésbe jönne ... Ügy látszik, az alábbi esetben is ilyen „szociális megrendelés" készült. „Az agyvelőben elhelyezett rádió robotokká változtathatja az embereket" — e fantasztikus címmel cikk jelent meg nemrégen a Science digest című amerikai folyóiratban. A cikk „tudományos" fejtegetés. „Mint a nemrégen Chicagóban tartott, elektronizmussal foglalkozó értekezleten kiderült, az emberi agyban elhelyezett dióhéj nagyságú rádiók értelmüktől megfosztott rabokká tehetik az embereket" áll a folyóiratban. „Bioellenőrzésnek nevezik ezt a jelenséget, mely lehetővé teszi egész nemzetek rabszolgasorsba taszítását, mert az emberek nem lesznek képesek önállóan gondolkodni." Nagy kutatómunka folyik a „bioetlenőrzés" terén. Elegendő elektromos jelzéseket leadni az ember központi idegrendszerébe és ez lehetővé teszi, hogy irányíthassuk mozdulatait, gondolatmenetét és érzelmi megnyilatkozásait. Természetesen, ez a mód még elméleti kérdés. A gyakorlatban a kísérletek foiyamán csupán félelemérzetet sikerült kelteni patkányokban. Természetesen a patkányoknál ez az érzésfolyamat nem egyeztethető össze a jövőtől való félelemmel, amely magukat a kapitalistákat is hatalmába keríti és különféle vad képzeletszüleményekre ad tápot. Jellemző tény, hogy a „bioellenőrzés" ellenére megfékezhetetlen képzeleti kicsapongásaikban minden reményüket a háborúba helyezik és arra számítanak, hogy találmányukkal a meghódított népeket néma emberi csordává alázhatják. A lap ezt így magyarázza: „A győzedelmes nemzet sebészeinek közreműködésével néhány hónappal a születése után minden gyermeknek dugóaljzatot szerelhetnek be koponyájának bőre alá. A dugóaljzatból elektródok ágaznak ki az agyvelő meghatározott részei felé. Néhány év múlva a miniatűr rádiókészülék konnektorát bekapcsolhatják és ettől kezdve bioelektrikus jelzésekkel irányíthatják a gyermeket." Ezek a kannibáli tervek felérnek azokkal a bűnös kísérletekkel, amelyeket a hitleristák élő embereken végeztek. (LG) ják a piacot A „Wiking-Ruf' с. sajtótermék Steiner és Gille SS-tábornokok csoportjának „lapja". A „Der Stahlhelm" nevű újság nyíltan istápolja Hitler „szellemi" hagyományait. Adenauer demokráciája tehát tág teret nyit a fasiszta mozgalom kibontakozásának, amely most még viszonylag lapul és mindenféle mezben lép fel, de mint a nehézipar és a finánctöke végső tartaléka várja a „virradatot" ... Mint a „Tat" című lap írja, a nyugatberlini közigazgatási és rendőrségi apparátusban valósággal nyüzsögnek a német nemzeti szocialista munkáspárt, az SS és a Gestapo egykori tagjai. Bajorországban, Schleswing-Holsteinben. Hessenben, Hamburgban stb. ugyancsak számos állást töltenek be a fasiszták. Sőt nem egy helyen magas funkciókhoz jutották. így pl. Bajorországban Brunner — Goebbels egykori munkatársa — a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium egyik igazgatói rangban levő osztályvezetője; dr. Albert Groll, aki mint a Todt féle szervezet parancsnoka a háborús gonosztevők listájő-a került, a pénzügyminisztériumban tölt be fontos funkciót stb. Hitler javíthatatlan tanítványai és hívei ma még csak „segédcsapatok" szerepét játsszák de a gyors ütemben fejlődő remilitarizálás veszedelmesen megnövesztheti a fasiszta áramlatot. Ez a nagyon is reális lehetőség parancsoló szükségességé teszi, hogy a munkásosztály egységesen és harcosan lépjen fel ellene, s maga köré tömörítse a demokrácia, a béke és haladás összes többi erőit. Csuk így készülhet fel igazán a barna pestis, azaz a nácizmus gazdasági és politikai gyökereinek kipusztítására. J. S. CLdLaiX ÁLDOM AZT AZ UTAT Szerelmü к dátumait nézdegélve sokat tűnődőm s most sem érthetem, hogy egykor még nem ismertelek téged, s idegen voltál valaha nekem. Elmennék most is hét határon túlra érted, nem számolnám az éveket. S áldom azt az utat újra meg újra, amely minket egymáshoz vezetett. Fordította Kulcsár Tibor S látni rajta, hogy meghatódott a saját szavainak melegétől, legszívesebben magához ölelné Moszkvát, a fesztivált, az egész Szovjetuniót. Lám, ez a lány megértette, hol van, mi történik körülötte. Megértette, talán nem is annyira az eszével, mint inkább a szívével. S hány meg hány kérdést old meg nyelvi nehézségeken, félrevezetettségen, értetlenségen átnyúlva ez a furcsa jószág, a fiatalok szíve! Segít az értelemnek, hogy megtegye az első lépéseket... Ilyen képekben maradtak meg bennem a nyugati fiatalokról szerzett benyomásaim. A képek ellentmondásosak, mint ahogy ellentmondásos a Nyugat ifjúságának arca is. Haragudjunk rájuk, vagy szeressük, emeljük példaképpé, vagy pocskondiázzuk őket? Hibáikért elsősorban a társadalom felelős, amelyben élnek. Erényeik emberi érdemek. Irigyelni nincs mit rajtuk, meggyőzödtünk róla, hogy sok tekintetben ők irigyelnek bennünket. Inkább reménykedni kell bennük. A Nyugat országaiban övék a jövő, ők formálják majd, ha felnőnek, a föld egyik felének ábrázatát. Mi hiszünk abban, hogy azok a fiatalok lesznek az erősebbek, akik a béke és társadalmi haladás oldalán állnak. Csak ne feledjék el, hogy a nyugati fiatalságnak ez a része ránk támaszkodik, tőlünk nyer eröt és perspektívát. A kor, amelyben élünk, értük is felelőssé tesz bennünket, SZABÓ ISTVÁN (A Népszabadság nyomán) 13