A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-01 / 35. szám

ikákra, itt a legkisebb dolog is kísérleti célokat szolgál. Persze, azéjrt mindig meglepődtek a termelési eredményeinken is. Ez csak természetes — teszi hozzá. Mind a két gazdaságot megmutatja, közben megismertet az intézet ökonómiai berendezkedésével és tudományos feladataival. Amerre megyünk, mindenütt mintaszerű renddel, tisztasággal, találkozunk, kívülbelül olyanképpen festenek a gazdasági épületek és istállók, mintha lakóházakban járnánk. Vagy legalábbis tantermekben, ahol mintha minden, villától kezdve a villamos takarmányvágó készülékig, a szemléltetést szolgálná csak. Modern termelési mechanizmussal folynak itt a munkák: géppel szedik a burgonya- és répaféléket, gépek kaszálják a takarmánynak valót, gépek végzik az eleség feldolgozását, az ellátás is gépesített a leqmaximálisabb lehetőségekig, mert síneken szalad az eleség az etetőkig, s önitatós betonjászlak vannak az istállókban, amelyeknek tisztára sikált beton és tégiapadlójára minden kéthárom méterről villanyégő szórja a fényt, míg fehérköpenyes gondozók, fejőnők sürgölődnek az almozással, eleségkészitéssei, elfoglalva a mezőről, legelőkről és szabad kifutókból hazatérő barmok között. Közben mindent mérnek és vegyelemeznek mikronikus pontossággal. Tudományos elvek és nem gazdasági szükségszerűség irányítanak itt minden munkát, még a legapróbbakat is és a munkavégzés szinte másodpercekre ki van szabva. Gyönyörű állatokat mutogatnak, kísérőmhöz mindenütt csatlakozik két-három ember, s így már együttesen magyarázzák, hogy miféle munka folyik itt. 150 darab tehéntől naponta 4000 liter tejet fejnek, nem egy fejős tehén napi 27—28 liter, átlagosan 3,7%-os zsírtartalmú tejet ad, s minden hektárnyi földterület terményéből 491 kg élősúlynyi állatot tartanak el, illetve hizlalnak fajta szerint, minden tyúktól évente átlagosan 150—152 darab tojást számlálnak. Mindezek láttán olyan érzés fog el, mintha valami gondosan rendszerezett iskolai szertárban lennék, de kísérőm eltérít a gondolattól, hogy itt a gazdaságban megláthatom a tudományos munka értékét, amit az intézet végez. Pillanatok alatt autóba ültet és több kilométerekre visszaröpít vele az intézet laboratóriumaiba. — Nézze, a mi munkánk az állati hasznosság növelésének feltételeit kikutatni — mondja bent a laboratóriumban a rengeteg kémcső, lombik, vegyszeres üvegecskék s különféle, megszámlálhatatlan fajtájú vegyészeti kísérleti eszköz csillogó sokasága közepette. — Nevezetesen á tejtermelés és hústermelés fokozásának érdekében. Ennek a fő munkálatai itt folynak a laboratóriumban. Itt minden terményfajtát megvizsgálunk vegyileg a száraz anyagtartalom, a nitrogén, a zsír, a fehérje, a kivonatos anyagok, a vitaminok, ásványi anyagok, egyszóval mindenfajta növényalkotó és képző kimutatása kedvéért. Ezeknek a kimutatott adatoknak az alapján számítjuk ki a növény, illetőleg termény tápanyagtartalmát és eszerint adagoljuk az etetésnél. Kint a telepeken csak annyi a munkája az agronómusoknak, gazdasági laboránsoknak és az állatorvosoknak, hogy pontos vizsgálatok és mérések alapján megállapítsák az állatok egészségi állapotát, napi eleségfogyasztását és súlygyarapodását, a tejeíést, s hogy ezekről pontos kimutatásokat készítsenek számunkra. — S milyen eredményekre jutottak már eddig? — kérdezem, mert nagyon érdekel, hogy néhány év alatt, amióta az intézet fennáll, mit lehetett elvégeznie a tudományos munkában négy vegyésznek. — Főleg az állati takarmányozás terén végzünk kísérleteket — mondja. — Annak a lehetőségét vizsgáljuk leginkább, hogy száraztakarmány helyett milyen eredményekre vezet a silóeleségekkel történő táplálás. Nyilvánvaló, hogy ezek tárolása könnyebb, a tápértéke sem veszik el annyira, mint a száraztakarmányé. Mi most már ott tartunk, hogy különféle speciális silófélék etetésével és antibiotikumok alkalmazásával az eddigi elképzelésektől eltérően, hihetetlen módon megnöveltük a fehérje kihasználásának a mértékét. Amióta antibiotikumokat fecskendezünk az állatok vérébe, pontosan hat hónap alatt 20—25%-osan csökkent a takarmányfogyasztás, vele együtt a költségek, és 10%-osan növekedett az állatok súlygyarapodása. De ezzel együtt csökkent a hizlalás ideje is, s jóval egészségesebbek s a különféle betegségekkel szemben védettebbek az állatok, mint előbb. Mi több munkát készítettünk a mezőgazdasági minisztérium számára Többek között kidolgoztuk a lecsökkentett idejű hizlalások tervét is, kimutattuk, hogy ivarképesebb egy fiatal apaállat, ha csak 500 kg-os súlyig hizlalják, illetőleg nevelik. A tehenészetben a szlovák szimmentáli fajta tejelési lehetőségeit kutattuk ki. Eddig nem álltak rendelkezésre adatok arról, hogy milyen a tejelőképessége. Most már, a mi takarmányozási rendszerünk mellett évi 8170 literes rekord-teljesítményt értünk el nála. Vagy egy más esetben kísérleteket folytattunk a hazai Valaska- és a külföldi Texe-fajta juhok keresztezésével s ez a kísérletünk is eredménnyel járt, mert a keresztezett fajta jóval több gyapjút ad, mint az elődök egyedei. Szószerint jegyzem, amit mond, olyan iskolás a magyarázata. Mintha a brünni mezőgazdasági főiskola katedrájáról magyarázna a fiatal tanársegéd. S mosolyog hozzá. Egymásra mosolygunk s bennem valami jő érzés melegszik meg a nevető fiatalember láttán. Hogy íme, emberek is vannak itt, ebben az intézetben, nemcsak tudományos elvek. Több emberrel beszéltem a gazdaságokat nézegetve; többek között láttam elégedetten nevetni a Nagybánhegységböl ideszármazott embert, Hibbi Mihály segédállatorvost is, amikor telmondta, hogy jobban sem üthetett volna ki számára a dolog, minthogy idekerült, ebbe az intézetbe, ahol 1700 koronás havi jövedelme van — de én mégis másik két ember nevét jegyzem figyelmeztetésül noteszembe, ezét a mosolygó fiatal gazdászét' és egy törődött öregember nevét, a 73 éves Gonda Józsefét. Az öreggel az egyik tehénistálló előtt' hozott össze a véletlen, de mindjárt fel-, tűnt, mivel bizalma jeléül ravaszkásan hu-l nyorgott rám, amikor pedig meghallotta, hogy magyarul beszélek, még rá is kezdett egy régi magyar bakanótára. — Nagybecskereken szolgáltam én — ver rá büszkén a kis öreg a mellére, de a magyar csendőrökről nincs valami jó véleménye, mert hogy a tábornok Kis Miklós és Herczeg Frirárich földbirtokosok idejéből, akiknél felváltva tíz éves korától cselédeskedett itt az uradalomban, kelle-; metlen emlékei vannak róluk. — Hajtottak munkára, cigányoknak hívtak bennünket, aztán mindig csak a puskatus. a puskatus! — dörmögi még most is méltatlankodva, mintha csak tegnap estek volna a gorombaságok. Lám, milyen sokáig nem felejti az ember a méltánytalanságokat! Valamikor egy forint húsz krajcár volt a bére egy hétre. Később a viszonyok változásával 75 korona, 16 q gabona, meg 12 méter fa volt a deputátuma egy évre.. Félórás vidámító beszélgetés után barátságos kézfogással váltunk el, s az eleven kalendáriumnak számító kis öreg ilyen szóval búcsúzott: — Tudja, valamikor bakancsot is gond volt venni, most mindenem megvan, ami ilyen öreg embernek kellhet, kilencszáz koronát kapok egy hónapra. öreg bútor a gazdaságban, éppen csak annyi a dolga, hogy takarmány bekészítésénél, ellésnél segít s naphosszat sütkérezik az áldott napon. Aztán itt van ez a fiatal gazdász, Kocsi István. Jóformán csak annyit tudok róla, hogy egyszerű zselízi emberek gyermeke, törekvő, eszes fiatalember, aki előtt ilyen fiatalon biztos páiya, sokatígérő egzisztencia nyílott. És ezek itt lent, a csend világában, jóillatú fenyvesek és bükkerdők tövében, egy fedél alá húzódva, egyfajta feladatokért verekedve élnek. Öreg és fiatal. Az egyik, a szlovák, magyar nótákat fújt azokban a vérzivataros években, a másik, a magyar a Szlovák Tudományos Akadémia fiatal szakembere. M1KUS SÁNDOR NERA BÚZA Mérgezett búza,mezei pocok, hörcsög és más rágcsálók irtásáro. Minóen drogériában kapható. Nagybani árusítás: Remeselnicke potreby n. v„ Kosiee Gyártja: SPOLANA n.v., Neratovice 9