A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-25 / 34. szám

„Pipi-piros a muskátli köriü csipkés a levele, miért is nincsen minden lánynak' igaz szívű szeretője..." A tallősi kastély öreg falai ma a fiatalok énekétől hangosak. Itt készül az Ifjú Szívek magyar népművészeti együttese tíznapos gömöri útjára. Ahogy beléptem a bolthajtásos nagy kapun, mindjárt egy kedves palóc népdal vérpezsdítő ritmusa ütötte meg a fülemet. A százados fák alatt illatozó rózsabokrok sütkéreztek a délutáni nap arany fényében. A kastély homályos termeiben szorgalmasan gyakoroltak az együttes tagjai. Az öblös folyosón végighaladva találomra benyitottam az egyik ajtón. A zenekar próbált a nagyteremben Ágh Tibor vezetésével, aki egyben aa. együttes igazgatója is. A szünetben barátságosan elbeszélgettünk az együttes munkájáról, terveiről. — Minden percet ki kell használnunk — mondja Agh elvtárs. — Két hétiq tart az összpontosítás. Sokat szeretnénk még csiszolni a műsoron, most van rá a legjobb alkalom, ugyanis az együttes tagjai részben a pedagógiai gimnázium hallgatói, a többiek pediq főiskolások. Szeptemberben kezdődik az új tanév, aztán már; kevesebb idő jut a próbákra. Ezért is terveztük augusztus végére a gömöri utat, ezeken a fellépéseken szeretnénk meglátni szorgalmas munkánk eredményét. — Hol lép fel az együttes? — Rimaszombatban. Csíz-fürdön, Losoncon, Füleken, Tornaiján, Rozsnyón, Szepsiben és még eigy pár kisebb faluban is. — Miiven a műsor összeállítás? — A műsor elég tarka. Jórészben az itteni népművészeti hagyományokon alapul. Ének, tánc, szóló és zenekari számokból tevődik össze. Az énekkar számaiból A medvesaljai népdalcsokor, Tréfás házasító, Az abonyi vásártéren, János bácsi hegedűje és a Két katonadal emelkedik ki. Tánccsoportunk is kitesz magáért, hat táncot tanultak már be. Az emeleten az énekkar tagjai tartanak összpróbát. Száll az ének a nyitott ablakon. Fiatal lányok, legények kipirult arccal figyelik a karmester mozdulatait. Janda Iván, az énekkar karmestere meg van eléaedve alz eddigi eredményekkel. Lelkesedésből, szorgalomból kitűnő osztályzatot érdemelnek a tagok. Miközben elmerülve hallgatjuk az énekkar rzámait, a foíyósóról éles csengettyűszó száll a terembe. A vacsoraidőt jelzi. A folyósó megtelik fiatalokkal. Iparkodnak az ebédlő felé. Étvágyban nincs hiány. Különösen a táncosoknál, kiket Takács elvtárs komoly munkára fogott. Bizony nem könynyű doloq naponta öt-hat órát ugrálni, peregni-forogni, háromszor néqyszer is elismételni ugyanazt a figurát. Megizzad bele az ember. — Mióta itt vagyunk, már talán három kilót is fogytam — panaszkodik mosolyogva az egyik táncos kislány. Ogy láttam, nem ártott meg neki a kis fogyókúra, sokkal fürgébb és szebb mint volt A kis étterembe nem férnek be egyszerre, hisz az együttesnek több mint száz tagja van. Két „váltásban" zajlik le az étkezés, ma a táncosoké és a zenekaré az elsőség, holnap az énekesek következnek. Körülülik az aisztalokat, s olyan meghitt, barátságos a hangulat, mintha egy nagynagy család vacsorázna, Élcelődés, csipkelődés. apró tréfák fűszerezik az amúgyis finolman elkészített ételt. Vacsora után szabad Idő van egész kilenc óráK utána tíz óráig magántanulás. Ezeket a számokat egy fekete tábláról olvastam le a folyósón, melyen az együttest érdeklő hírek és a pontos napirend van kifüggesztve, — amolyan ideiglenes házi faliújság. A napirend betartásáért a napos felelős, aki hatalmas csengettyűvel jár fel-alá a folyósón. Szabad idejükben a fiatalok kisebb-nagyobb csoportokra oszlanak. Van aki könyvet olvas, mások sakkoznak, ping-pongoznak vagy sétálnak a parkban. A park érdekessége: két szelíd őzike, a fiatalok kedves játszótársai. Egészséges jókedvtől hangos a virágos nagy udvar. A zenekar tagjai szép zenés estet rendeznek az egyik teremben saját mulatságukra. Ahogy alkonyodik, a hallgatóság is úgy szaporodik, mind többen szállingóznak be a tereimbe. Lányok, legények együtt dúdolják az ismerős nóták szövegét. A zenészek pedig egymást múlják felül a nagy vetélkedésben, meg is tehetik, hisz KSrom prímása is van a zenekarnak. Lakatos a népi zenét, Karvai Béla inkább a klasszikus számokat kedveli, de Sipos se marad le a versenyben. Mede Istvánnal, az együttes örökmozgó és mindenttudó titkárával beszélgetünk méo az irodában. — Vaion meghozza-e a gyümölcsét ez a két hét, melyet itt töltenek a kastélyban? — kérdezem. — Már most mutatkozik az eredménye, — mondia Mede István. — Sokkal családibb, őszintébb, barátságosabb a kapcsolat a taook között, mióta itt vagyunk. Jobban megismerik eaymást az emberek, összeforr az együttes. Pozsonyban a tanév alatt hetente csak kétszer jöhettünk össze próbákra, most hoav félprofesszionista lett az együttes, szükségesnek tartottuk az összpontosítást, egyrészt, hogy a lelkesedéshez még több szakmai tudást biztosítsunk, illetve szerezzünk, másrészt a fellépések sikere érdekében. — fejezi be mondanivalóiát Mede elvtárs. Tíz óra felé már elcsendesedik a kastély, kell a pihenés, Holnap, kezdődik újra э munka. Ozsváld Árpád Az „Ifjú szívek" magyar főiskolai népművészeti együttes énekkara Foto: Koncz Béla Jt 8 A tallósi kastély egyijc szárnya' Kálmán Olga, az együttes egyik táncosnője pihenés közben őzike a parkban A HÉT, a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális, művészeti és irodalmi hetilapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Egri Viktor főszerkesztő. Megjelenik minden vasárnap. Kiadja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, Bratislava. Mierové nám. 3—4. Jtelefon 22059. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 7. telefon 261-04. Postafiók C-181. Kéziratot nem adunk vissza. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Nyomja a Pravda nyamdavállalat, Bratislava Jesenského 12. Egyes szám ára 1.50 K6s, előfizetési díj tél évre 39.— K6s egész évre 78.— Kis A-73286 t