A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-07 / 27. szám

köpcös ember, kezében táskát lóbál, fején városias kalap. Mögötte lépked a betyár, de most már vállán a puska. Betérnek az udvarba, belépnek a házba. Márta rájuk pillant. — Az orvos, — mondja a betyár kurtán. Az orvos körülnéz, leteszi kalapját, táskáját a székre. Az ágy mellé lép. — A gyertyákat, — fordul hátra Julis anyó felé. Az öregasszony fogja a két gyertyát s odaáll az orvos mellé. Az orvos felkattintja a táskát. A fekete legény szétvetett lábbal a ládára telepszik, puskája a két térde közt. Jobb karjával a cső nyílésára támaszkodik. Nyílik az ajtó. Pető lép bé, malaclopó köpenyegben. Az orvos hátra se néz. Rózsi az ágy végében alszik. Pető a tűzhely mellé lép, melegíti a kezét, orrát szívogatja. * * * Pirkad. A konyhát sűrű szürkeséggel önti tele a hajnal. Márta és a gyerek mélyen alszanak. Az ánv végében, rongyaiba burkolózva Rózsi lélegzik. Pető a ládán kuporog, lábát egy székre vetette. Julis anyó a karos lócán fekszik, arca se látszik ki a kendő alól. Pető kinyitja a szemét. Ásít. Felül, megmozgatja lábujjait. Feláll, az ablakhoz lép. Havas és szürke a világ. Óvatosan kinyitja az ajtót, kimegy az udvarra. A vén eperfán egy koránkelő, elszánt cinke pityeg. Pető a düledező fészerhez ballag. Benéz az ajtón. A két sovány ló békésen áll a kevés kóró közt. Pető megkerüli a fészert, körüljárja az ekhós szekeret. A színész-lomok a szekér mellett hevernek a havon. Felemeli a ponyvát. A szekér telerakva jó száraz fával. Nyújtózkodik, aztán visszamegy a konyhába. Visszaül a ládára, kinyújtja a lábát, szemét lehúnyja. Zörren az ajtó. Pető felnéz. gasban. Lassan emlékezni kezd. Gyerekére pillant. A kisfiú nyugodtan alszik. S ebben a pillanatban Márta észrevesz valamit a rojtosszélű, napszítta takarón. Valami fényeset. Kis tárgy, pirosan villog rajta a napsugár. Mi ez? kerül be a konyhába. Bajsza alatt mormogva leteszi tarisznyáját az asztalra. Pufók sajtokat rak kl belőle. Leül a lócára. Rózsi is felébredt, felül, derekát fájlalja. Az öreg előszedi a makrapipát, Julis anyó parazsat tesz rá a tűzről. A vén Magas árnyék lopakszik be a konyhába, az ágyhoz lép, fölébe hajol. De csak egy szemhúnyásig. Aztán zajtalanul kisurran a konyhából. Pető álmos, lekókad a feje. Nem tudja, valóság volt-e, amit látott, vagy csak a képzelete játszott vele. A reggeli nap piros fénynyalábot nyújt be az ablakon. Julis anyó a tüzet rakja, a többiek még nem ébredtek fel. Márta felnyitja a szemét. Idegen gerendákat lát a ma-Márta utána nyúl, felemell. — Aranytrombita — rebegi s nézi, forgatja a kis rézjátékszert. Nézi csodálkozva, hitetlenül, forgatja, szeméhez emeli, tapogatja. — Az aranytrombita — rebegi újra. Ki hozta? Ki tette ide?... Az angyalok? Azok. Ki más? Csak azok lehettek! Azok, akikről a mese szólott. Amit ő mesélt a gyereknek. Márta arcén két meleg gyöno"szem gurul Végig. Julis anyó a lábasokkal szöszmötöl. Köhög, görnyedten, szemére húzott süvegben az öreg juhász juhász kék füstpamacsokat pöffent a levegőbe. — A szomszéd faluba, — kezdi s közben pincehangon köhög et — leégett az éccaka a Kúthy úr istállója... Míg égett, a legények körülpillantottak a kastélyba .,. Nézegeti, tömködi a pipáját. Márta néei, nézi könnyein keresztül az öreget. 'A könny kristályosan csillog, az öreg elvész a nagy ragyogásban. S az anya óvatosan alvó fiacskája kezébe teszi az ékes-fényes, csillogó-villogó kis réztrombitát. НШйВйЁаЁавЛ modellje után н Hammen mór-fUrdőház mintájára építtetett