A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-25 / 34. szám

л кск tó s/AfVASa ELBESZÉLÉS IRTA: G. KALINOVSZKU A forró tűzhely közelében hólyagosodni kezd a hegymászó cipő áporodott szagú bőre, párolognak a rúdra akasztott teveszőr lábszárvédők. Már az ötödik csésze forró, erőere főzött teát űritettük ki. Itt az alkalom, hogy megkérjük Taspulatot, mondjon egy mesét. Csodálatos meséket tud Taspulat! Minden életre kél bennük: igazi élő emberek és gonosz szellemek, emberi nyelven beszélő állatok és а XX. század pompás technikája. Megkérdeztem egyszer, miért fűszerezi igaz történeteit kitalált mesék egész garmadájával ? .— Minden orosz szót értek, de azt, hogy „kitalált" nem értem! — villant meg bosszúságot lövelő félszeme sötét, őszbevegyűlő szemöldöke mögül. — Valő igazat, színtiszta igazságot beszélek. Amint Taspulat látta, úgy is véste be emlékezetébe. Ki merne Taspulattal vitatkozni a hegyekben? No, erre felelj! Nem tudtam mit válaszolni. Taspulat nélkül el s4m tudom képzelni ezeket a kietlen sziklás hegységeket, ahol expedíciónk működik. Taspulat jól ismeri a hegyeket és a hegyek is ismerik őt. Magas termetével, a fején fehér vászonból és nyersbőrsapkából készült furcsa fejfedőben, kétcsövű puskájára támaszkodva egykedvűen tudomásul vette következő útirányunkat és magabiztosan kijelentette: — Ellutunk oda. Kétnapi út. Soha sem téved el, s ha valaki megkérdi, miféle jelek szerint igyekszik térkép nélkül eljutni a megjelölt pontra, az öreg büszkén végigsimítja gyér szakállát és döngeti a mellét: — Itt vannak a hegyek. Ez a legbiztosabb térkép ... Ma egész nap együtt döcögtünk kiizzadt aprő termetű lovakon a szakadék felett vezető úton, majd a hirtelen támadt vihar bekergetett a völgybe, a juhpásztorok téli szállására. Süvítő szél tépázta a jurtát és én ki nem fogytam a szitkozódásból, átkoztam a rossz időjárást, amely akadályozott bennünket expedíciónk támaszpontjának elérésében. Taspulat válaszul mit sem segítő szitkozódásahnra fitymálóan mutatott a jurta nemezfalára: — Gyönge szelecske szeszélyeskedése ez csak! Akkortájt bíz' hatalmas szél dühöngött, a szelek legnagyobbika. Az „akkortájt" a mesében volt, de mielőtt útikalauzunk belekezdett volna meséjébe, sokáig ügyetlenül bibelódött a „kecskelábbal". Csak rendkívüli esetekben dohányzott, most is az elkerülhetetlen veszteglés miatt. • Füstfelleget eregetve térdére fektette bőrtarisznyáját és elővett belőle egy kis gumi szarvasfigurát, „,Bambi" gyermekjátékot. A szarvas fájdalmasan sípolt tenyerében és Taspulat negédesen csitítgatta: — Ne félj, senki sem bánt! — Felém nyújtotta a játékot. — Ez a szarvas a Kék-tó mellől jött. A szarvas formátlan volt. Még a gyárban selejtnek készült, helyenként lepergett róla az Ízléstelen sárga festék és csak a „Gumitröszt" feliratú ovális pecsét feketéllett rajta. — Megöregedett. Egy kicsit megkopaszodott — bizonygatta Taspulat. — Én még ismertem őt fiatalkorában, amikor szép volt. ö szorította itt mindig a keblére! A szarvas pofácskája mindig kikandikált a balzsebéből.... Elfojtotta csavart cigarettáját és tovább folytatta: — A nyár közepén bukkant fel. Alacsony volt, alig ihosszabb puskámnál. A szeme nem sok élettaoasztalatot árult el. Nem tudta lesütni a szemét, — látszott, senkinek sem tett rosszat az életben, senkit sem csalt meg; szeme egyszer sem volt szomorú, — látszott, soha senki sein bántotta meg. Nálunk a hegyekben kevés a játékszer és a jurtákban, ahol útközben az időjárásvizsgáló állomásra megszálltunk, a gyermekek kezecskéiket nyújtogatták a szarvas felé. Mélyebbre dugta zsebébe a szarvast és bünterhelten tekintett rám: — Nem adhatom oda. Ne nevessen, kérem, de attól kaptam ajándékba, aki őt nagyon szerette. Nem nevettem. Az én koromban úgy idézi fel az ember emlékezetében a szerelmet mint hajnalhasadást a sötét éjszakában, Kinevethetjük-e a nap első sugarait? iHárdm napig botorkáltunk az A|lsóvölgy-i időjárásvizsgáló állomásig. Megfigyelhettem, törékeny alakját, szőke haját és eddig a három napig minduntalan aggasztó gondolatok gvötörtek. Két fiatalember dolgozott az Alsó-völgyben és a lánykának ott kellett köztük átvészelnie az egész telet. Én már öreg vagyck, sok mindent láttam, már régóta nem félek szembenézni az igazsággal — miért kertelnék? — nem jó, ha egy lány két férfi között él. Bolsoj Petyát, a főnöküket kivezettem a lépcsőfeljáróig és azt mondtam neki: — Ha valamiképp megsértitek Gálját, Taspulat feléje sem néz többé küszöbötöknek. Bolsoj Petya csodálkozva rámnézett és elnevette magát: — Bolond vagy te, öreg! Hisz a Kéktónál élő Valentyin menyasszonya. Érted: a barátunk menyasszonya. Megértettem és elhittem neki, de a Kéktó a ihegyhát innenső oldalán fekszik, a Sajtan-hágó "edig csak három hónapig járható egy évben, ha meg vonattal utazik az ember, meg kell kerülnie a hegyeket, maid el kell csípnie egy arramenő teherautót ; ez pedig eltart öt álló napig... Télen néhányszor elmentem az időjárásvizsgáló állomásra. Bolsoj Petya és segédje teával vendégeltek meg, én pedig megtanítottam őket, hcgyan vadásszanak kiéhezett farkasokra és elbeszélgettem Galjával. A hegyek illemtana szerint kérdezősködtem egészsége felől, sikereiről és б mindenre mosolyogva válaszolt, szemét csakúgy nem tudta lesütni mint azelőtt, balzsebéből csakúgy kikandikált a gumiszarvas pofácskája mint azelőtt. nálam. A szarvas a helyén volt, szivem megnyugodott. De az asszony és a meglepetés ikertestvérek és Allah tudja, mi üthet belé egy percen belül. — Taspulat, a Kék-tóhoz akarok menni — jelentette ki egyszeriben Galja és udvariatlanul félbeszakította beszélgetésemet Bolsoj Petyával. — JÓ, — egyeztem bele. — Szedd össze magad, elkísérlek az állomásra. — Nem, vonattal nem érek oda idejében. Egyenes irányban megyünk a Sajtanihágón keresztül. A!

rossz vicc olyan, mint az odaégett piláf* — mondottam. — A vendéglátó szégyenkezik, a vendégeknek meg elmegy az étvágyuk. Galja elsápadt és bosszúsan megrázta a fejét: — Nem tréfálok! Megígértem, hogy huszadikán Valentyinnál leszek. Akkor van a születésnapja. Felálltam és az ablakhoz vezettem ót. így szóltam: — Látod, milyen most a hó? Napsugarak táncolnak rajta, fehérségétől még a búskomor ember lelke is felderül. A SajtJanhágón ekkortájt nem tudod, milyeh a hó színe. A széltől ki sem nyithatod a szemedet. megvakulsz, könnyek fojtogatnak és megislmered a félelmet, ott pedig, ahol a könny és a félelem megjelenik, — ott gyengeség lakozik!... — De mi szeretjük egymást — válaszolta Galja. — Tekints a hegyekre — folytattam. Innen a völgyből csendeseknek tűnnek. Pedia а Sajtan-hágón most kétszer akkora köveit zuhannak alá, mint a ti házikótok itt. Jég borítja az utat. S ha megcsúszik a ló patája, senki nem leli meg testeidet. — De mi szeretjük egymást — ismételte Galja és nem tisztelve ősz fejemet, szemtelenül megijegyezte: — Valld be, te nem is próbálkoztál még talán átkelni a Sajtanhágón? Elhalloattam. Nem mentegetődzhettem ez előtt a gyermekszámba menő lány előtt, nem mondhattam el neki, hogy akkor, amikor a szülei még csak nem is ismerték egymást, a Sajtan-hágón keresztül vezettem lovascsapatainkat a baszamacsok** nyomába. Vezettem őket hóviharban, fagyban, amikor az ember lélegzete dérként csapódott vissza vállaira. Nem mondtam el, hogya(n pattogott a gépfegyversorozat a sziklákon és hogyan vesztettem el félszememet egy szilánktól. Csak annyit mondtam neki magyarázatképpen: — Akkor háború volt. — Most pedig szerelem van — felelte Galja. Bolsoj Petva és a segédje szintén lebeszélték Gálját, igyekeztek őt meggyőzni, hoav Valentyin nem fog szomorkodni születésnapján, hisz mellette fekszik a kutatótelep. De meg lehet-e győzni olyan embert. aki se nem lát, se nem hall? Másn»" kora reggel útnak indultunk a Sajtan-hágó felé ... Taspulat felvette a szarvast a nemezszőnvegről. közelebb vitte a tüzhelvhez és finoman végigsimította a tenyerével. A játékszer megint sipító, vékony hiangot hallatott. Az öreg felsóhajtott: — Megsértődött és hallgat. De Taspulat hallotta, hcgyan beszélgetett Galjával a heoyekben töltött első éjszakán A na о nyugodtan telt el — sdha sem ért jobb időjárás a Sajtan-hágón. Enyhe íuvallat kavargatta a porhót, lovainknak sem kellett ködben botorkálniuk és a hideg nem okozott légzési nehézségeket. A Kara Tacs hegyi ösvénven megálitottuk a lovakat, kibontottuk a hálózsákokat és Galja az éj közepén valakinek azt mondta: *) piláf: mohamedán eledel, rizses ürühús — ford. megj. **) bas^macsok: közép-ázsiai rablók: itt a buharai emlr ellenforradalmi bandáiról van szó — ford. megj. ***) Aul — kaukázusi hegyi t^nya — ford. megj. 17