A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-25 / 34. szám

A zsúfolásig telt autóbusz nagy kerülővel halad kitűzött célja, Somorja felé. Lele tér az elsöosztályú műútról a hepehupás dülö-utakra, az utazók nagy boszszúságára. Miért kell az autóbusznak a jó út mellett, a rossz, kövezetlen, poros mellékutakon járnia? — bosszankodik az utas. — De ha más oldalról nézzük a dolgot — a szövetkezeti tagok szempontjából — akkor nekik van igazuk, mert hát a hirtelen learatott gabonafélét valahol csak meg kell szárítani, ki kell tisztítani. Korszerű gépekkel könnyen megy az ilyesmi, de hát ki győzné azt a sok gépet most hirtelen ide teremteni! fgy a legmegfelelőbb és legjobban kéznél levő dolgot, a beton műutat használják ki erre a célra — és okosan. Az igaz, nem mindennapi dolog ez. Lehet, hogy talán éppen azon a helyen, ahol ma búzatenger fekszik, az úttesten, ott történt a minap az a motorkerékpár-szerencsétlenség, mely két fiatal életet követelt magának Somorjáról. De az élet erös, legyőzi még a halált is. Ma szorgos kezek forgatják, tisztítják a Duna áradása elől megmentett gabonát a városka tisztára sepert útján. A cséplés is halad. Kiveszi belőle a részét minden épkézláb ember. A hangszóró éppen most dicséri meg a tegnap éjjeli brigádosokat, akik a cséplőgépnél dolgoztak. A nóta után ítélve élénk lehetett az esti munka, mert olyan ropogós csárdással jutalmazták őket, hogy a főutcára befutott autóbuszból kiszálló utasoknak egycsapásra felderül az arcuk. (És ez nem kis dolog. Legjobban azok tudják, akik autóbuszon utazgatnak.) Üzemi szervezetek, cégek, kul túrcsoportok tagjai keresik fel az egységes földművesszövetkezeteket, hogy munkájukkal, segítségükkel hozzájáruljanak a termények mielőbbi betakarításához. A Jednota, népi fogyasztási szövetkezet dolgozói Uszoron voltak a múlt éjjel és reggelig csépeltek. És a nyolcórai üzletnyitáskor már mind a munkahelyén volt; kicsit álmosan, de mosolygós arccal és figyelmesen, hogy jól szolgálják ki a vásárlókat. Kik is ezek az emberek? Legtöbbje régi zsellércsaládból származik, mind valamennyi őslakosa ? városkának, ahol egynéhány évtizeddel ezelőtt még a papi nagybirtokokon és „grófi szérűn" dolgoztak napestig — mondja a Fogyasztási Szövetkezet elnöke, Janák Miklós. Az elárusítók egy része éppen most teszi le az úgynevezett kvalifikációs vizs- * gát a szomszéd szobában. — Ez már inkább csak elméleti része á ÁLLANDÓAN TISZTA LESZ A KEZE UTAZÁSNÁL IS, HA AZ EXPRES KÉZMOSÓSZERT HASZNÁL Víz, szappan is törülköző nélkül tisztítja a kezetl vizsgának — mondja Júnák elvtárs — a gyakorlatban kivétel nélkül mind kiválóan megállja a helyét. Erről tanúskodik a sok dicsérő oklevél, vándorzászló, amit "eddig nyertek, de koronában is kifejezhető ez az eredmény. Az 1954-es évet hetvenmillió koronával zárták, míg 1956-ban százmillió Kcs volt az elért összeg. Az ez évi, addig elért eredmények is biztatók. Első negyedévi tervüket 104,37%-ra, a második negyedévit pdig 114,54%-ra teljesítették. A sok üzem és üzlet közül, ami a Jednota igazgatása alá tartozik, látogassunk meg egynéhányat hogy a hivatali papíreredményeket a valóságban szemlélhessük. * * * Szövetkezeti áruház — ékeskedik a felírat a Jednota-vaskereskedés üzlethelyisége felett. És bizony, nemcsak a tábla, de az üzlet is dicséri az alkalmazottak munkáját, jóízlését, tisztaságát. Modern, magas, szellős, erkélyes belül az üzlethelyiség. A fal melletti polcokon példás rendben sorakoznak egymás mellett a villanyíözök, kis és nagy lábasok, különféle és különböző nagyságú kanalak; enyszóval a háziasszonyok öröme. A másik oldalon mezőgazdasági szerszámok, szivattyúk, elektromos motorok láthatók. No és ami még inkább figyelemreméltó: televizorok és motorkerékpárok. Hogy az igazat bevalljam, a motorkerékpároknak már csak a faburkolata van itt, amiben szállították — a motort már elvitték. — Nem győzünk eleget hozatni — mondja Onarejkovics János, osztályvezető. Alig hogy megérkezik egy-egy szállítmány, már nincs is. úgy szétkapkodják. Az idén már 60 darab CZ Java "épet adtunk el. Volt közöttük 175 cma-es, 250-es, sőt 500-as is. A Pionír gébekből 56 darab fogyott el, de egyszerannyit is eladnánk, ha volna. — És hogy kelnek a televizorok? — Azt hiszem, ebben a kerület minden hasonló üzletével felvehetnénk a versenyt. Mostanáig, tehát az év első felében 60 darabot adtunk el. Sajnos, nem az itteni lakosoknak, hanem pozsonyiak és brünniek vásárolják. Itt, Somorján mindmostanáig csak az üzemek, hivatalok vettek televizort. Nagyon jó a megértés és a munkafegyelem az üzlet alkalmazottai között. Nincs semmi különbség az üzletvezető, Pammer Béla és a pénztárosnő Lőrlnczi Mária, illetve az elárusítók között. Fiatalok mindannyian. Horváth Mihály például, aki Nagyszarváról jár be az üzletbe, három éve nősült és már boldog apa. Két gyereke van. Megelégedett. Nincsenek különösebb megélhetési gondjai. Mikor mégházasodott, kapott a járási takarékpénztárból ötezer koronát. Most, hogy építkezik, újból kapott 10,000 Kcs hosszúlejáratú kölcsönt. És hogy így egyről-másról beszélgetünk azt mondja: — írja meg azt, hogy nemrégen vásárolt nálunk egy nyolcvan éves öreg ember Pionír motorkerékpárt. Tudom is a nevét: Tóth Sándornak hívják. Itt lakik, nem messze. Csölösztön. Csölösztő igazán nincs messze Somorjától. Mindössze két kilométerre. Az öreg Tóth Sándor bácsit sem nehéz megtalálni. Nem nagy a falu. Vagy ötven ház húzódik meg a Duna árvédelmi gátjának oldalában. Ez Csölösztő. Tóth bácsi jól megtermett, egyenesjárású ember. Özvegy. Valamikor sudár legény lehetett. Még ma is fiatalosan ragyog a szeme. Pedig éppen amiatt nem tudta használni a Pionír motorbiciklit. Mert hát annak Hrténete van — mondja. — Jártam rajta а тефге kapálni, meg" mindenhova. Igen jól ment. Dehát á csendőrök nem akartak engedélyt adni á használatára, mert már öreg vagyok és nem látok jól. így hát eladtam. És úgy elszomorodik a képe, mint mikor egy szép jószágától válik meg az ember, amelyet nagyon megkedvelt. *' * * A textil üzletben gyönge most a forgalom. Hiába, nyár van, dologidő. A kereskedelemben ilyenkor van az úgynevezett „uborka-szezon". Azonban legjobban a Papír és könyvkereskedés érzi meg a nyarat, ahol a fiatal Bugár Mária elárusítónő várja a vevőket. — Bizony — mondja — ilyenkor csak a szalvéta és csomagoló papír fogy. Könyveket alig adok el. — (Ügy látszik, a somorjaiak jobban szeretik a testi eledelt, mint a szellemit.) — De annál jobban felkészülünk az őszi szezonra az üzletvezetőnövel, Csernai Máriával, aki most Romániában van. Füzeteink már vannak, de még várunk egy csomó árut az iskolaév megnyitásáig, hogy bő választékkal szolgáljunk füzetből, könyvből egyaránt a somorjai betűszomjas kisdiákoknak. * * * így élnek a somorjai Jednota üzletek kereskedői. Olyanok mint a föld. Nyíltak, közvetlenek, egyenesek. Tudnak beszélni elért eredményeikről, de ugyanakkor nem szégyellik bevallani a hibákat sem. Örömmel mondja Junák elvtárs, hogy a tojásfelvásárlás egész évi tervét június 29-ig 100%-ra teleltették és kötelezettséget vállaltak, hogy ez év december 15-ig még hatszázezret vásárolnak fel. Ebből a mai napig már háromszázezret meg is vettek. De ugyanakkor meg meri mondani azt is, hogy a televizor készülékekből május óta nem adtak el egyet sem. A kisemberek életét élik ezek az emberek, akik napi munkájuk után hazaindulnak, egy kicsit kömüvesedni épülő házukon, szórakozni, moziba menni, egy-egy jó filmet megnézni. És nem utolsó sorban anyagi gondok nélkül élni. Nem nagy vágyak. Emberi vágyak, amelyek eljesülését a szocializmus biztosítja minden igaz dolgozónak. És ezt ők is tudják. * * * GYÜRE LAJOS 11