A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-25 / 34. szám

Ctttöro/c kölötfc Holland gyerekek a lencse előtt felszedett néhány angol és francia szóval s a „d'akujem"-mel meg a „dobry den"-nyet nem boldogulnak. Nem kis dolgot okoz a tábor vezetőségének a különböző nemzetiségű gyerekek „egységes" koszton tartása. A szíriaiak minden európai ételt megesznek, sőt mindenből repetét is kérnek, a bulgárok sem kényesek, de már a hollandusok úgy látszik más konyhához vannak szokva. Tanúi voltunk például, hogy egyik este, amikor amolyan jő magyarosan elkészített lecsó volt vacsorára rizzsel, a holland csemeték elborzadva küldték vissza a számukra ördögi eledelt s helyette — vajat és cukrot kértek a rizsre. Az ellátás különben kitűnő, a koszt változatos és bőséges, olyan porciókat adnak — mégpedig ötször napjában, hogy még felnőtt gyomornak is becsületére válik az elfogyasztásuk. Igaz. a gyerekek olyanok mint a higany, egy perc nyugtuk sincs, s így aztán hamar leszaladgálják a mégoly bőséges ebédet, vacsorát is. A tábor vezetője, Galambos Károly, tanfelüovelő több kiváló pedagógussal gondoskodik a qyermekek jó ellátásáról, hasznos szórakoztatásáról. Már bőséges tapasztalatokkal rendelkezik; noha még fiatal ember, már tizenkilenc tábort vezetett itthon és külföldön. Nagy elismeréssel nyilatkozik a mostani „állományról", véleménye szerint még ilyen kedves, jó gyerekekkel sohasem volt dolga. Este tábortűz van műsoron. Ez az első nagyobbszabásű ismerkedési est is egyúttal. Ének- és táncszámok váltják egymást rögtönzött jelenetekkel és a tábor életéből vett rigmusokkal. Mindegyik nemzet tagjai valami eredetit, jellegzetesei igyekeznek nyújtani. Vannak dalok, amiket már enyütt fújnak a gyerekek. Már megtanultak néhányat egymás dalaiból, különösen a tapssal kísért holland daloknak nagy a sikere. S vannak dalok, amiket ha más-más nyelven is, de egy szívvel, egy lélekkel énekelnek csehek, hollandok, szírek és bulgárok: „Z národu, af jsme ruznl.!..." csenq a fülemben még most is a béke s a barátság hitvallása. Igen. békét akar s barátságot a nemzetek között a göndörhajú fekete kis Faiz Iszmail Fanzí Damaszkuszból, a szőke, kékszelmű Irene Anna-Maria Vanhulst Maastriehtből, Václav Havlícek Olomoucból, Vlagyimir Petroff Sztara Zaoorából s velük együtt minden fiatal széles e világon. Nehéz szívvel veszek búcsút ezektől a vidám, meoeléqedett fiataloktól — s velük eqyütt talán kicsit a saját fiatalságomtól is, mely nem lehetett a háborúra készülő Európában olyan boldoa és bizakodó, mint ezeké a qyerekeké. Utolsó istenhozzádot intek nekik a távolodó autóbusz ablakából s méq utánam cseng a sok gvermekszájból: Na shledanou! — Tot weder zien! — Do szvidarivia! — Ilá-lliká! — S én már csak aondolatban tehetem hozzá: A viszontlátásra! TARJÄNI ANDOR V/ •adregényes tájon, zúgó fenyvesek köpött a festői Bacsófalvi-tő partján áll az egykori Kállay-üdülő, az utóbbi években nemzetközi úttörőtábor. Ha azonban valaki a tábort szó szerint értelmében veszi s valami sátortáborra gondol, csalódik, mert bizony ez egy gyönyörű, modern hegyi szálló, mely minden kényelmet biztosít lakóinak. S lakói nem akárkik ám. Űttörők, mégpedik a világ minden részéből. Üdültek itt már különféle nemzetiségű gyermekei a hatalmas Szovjetuniónak csakúgy, mint magyar úttörők vagy svédek és norvégok. Most is, augusztus folyamán vagy száznegyven tíz és tizennégy év közötti gyerek tölt itt egy hónapot nyári szünidejéből. Vannak itt csehek, hollandok, bulgárok, sőt még szíriaiak is — nagy egyetértésben. Érdekes, hogy milyen gyorsan összeszoknak a gyerekek. Tanulják egymás nyelvét, dalait, táncait. Ahol a nyelv nem segít, megteszi a mutogatás is. Nagy csencselések is folynak, különösen a jelvényekre vadásznak a fiúk, a lányok inkább kendőket csereberélnek. Minden csoportnak saját vezetője és tolmácsa van. A holland fiúkat és lányokat az amsterdami Homenko—Mewe Maria vezeti. Egv selmecbánvai kiránduláson feltűnt, hogy a múzeumigazgató magyarázatát a holland csoportnak egy tolmács először oroszra fordította s a vezető aztán hollandul tájékoztatta a gyerekeket. Érdekesnek találtuk a dolgot s érdeklődtünk, minő nemzetiségű a csoportvezető. Kiderült, hogy orosz nő, aki a háború alatt német koncentrációs táborban ismerkedett meg későbbi férjével, s így klerült Hollandiába. Persze, már szlovákul is tud valamit, s amikor megkérjük, hogy vétesse fel csoportjának tagjaival a jellegzetes holland fapapucsokat, nem kell elővennünk gyenge orosz nyelvtudásunkat, némi magyarázkodás után szlovákul is megérti a dolgot. Éjjeli szálásra egy szobába kerülünk, ahol — mint előre értesültünk — Haszan lakik, a szíriaiak tolmácsa, örülünk, hogy ilyen egzotikus ismeretségre teszünk szert mindjárt az első este, s a szobából kiszűrődő torokhangú arab beszéd is ezt a gyanúnkat táplálja, de aztán nagy meglepetéssel kell tapasztalnunk, hogy a szíriai tolmács bizony tőrülmetszett szlovák, Ján Harman a becsületes neve, s csak itt hívják Haszannak, sőt Haszankőnak. Egyetemi hallgató, és arab nyelvet tanul. Jó sok dolga akad, eqyenesen nélkülözhetetlen, mert a szíriai csoport vezetője, aki kitűnően beszél franciául és angolul, rögtön ideérkezése után megbetegedett s azóta is kórházban fekszik. így aztán Harman barátunk nyakáról egy pillanatra sem mennek le a szíriai gyerekek — tíz fiú mindössze, de az egész tábor tele van az élénk, bővérű fiúkkal és mély, torokhangú gajdolásukkal — minden ügyes-bajos dolgukban hozzá fordulnak, mert az iskolában Tórészlet Áll a tánc ... A tábor főépülete