A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-18 / 33. szám

j4„ ibw/ta/'ifte "пе/'ебпме* A Főpályaudvaron talán még a szokottnál társak azonban mesélik, hogy ilyesmi is is nagyobb a sürgés-forgás. Zsúfolásig tele megtörtént a háború alatt, amikor sokszor az állomás hatalmas csarnoka, valamennyi 50—60 óráig sem kerültek le a gépről. Nem váróterem, a peronok. Táskák, hátizsákok mondom, a júliusi nagy hőség idején nem tömkelege mindenütt. Mintha egyszerre föl- v

o

lt könnyű kibírni a gvakran 20—24 órát kerekedett volna az egész város, hogy — ki- is kitevő szolgálatot, de azért mindig sikehasználva az újra visszatért jőidőt — el- rült leküzdenem az álmosságot, utazzék várva várt szabadságára valahová — a mostani mozdonyok még nyitottak, a hegyekbe, vagy külföldre, a Balaton, a ten- ugye ? ger mellé... A legtöbben a prága—budapest — Igen, de hát ezt már megszoktuk, —bukaresti gyorsot várják, melynek pár a meleg nem is volna olyan nagy baj, mert perc múlva kell befutnia Brünn felől. Való- hiszen — akármennyire is fokozza а „kony-f ban föl is hangzik a hangszóróban a jelzés: hából" kisugárzó meleg a hőséget — a hua nemzetközi gyors az első vágányra érke- za

t elegendőképpen hűsít. Rosszabbak a zik. A lárma egyszerre felfokozódik, a kezek harminc fok körüli hidegek. Két év előtt megragadják a csomagokat, poggyászkocsik ebből is derekasan kivettük a részünket, tülkölnek, s a beállt nyüzsgés közepette — És nem próbáltak még zárt fülkés géméltóságteljesen bedübörög a hatalmas pekert szerkeszteni? mozdony s mögötte Pullmann-kocsik sora. — Dehogynem. A legutolsó típusú, 498-1 Otthagyjuk a tülekedő tömeget s el in- jelzésű mozdony, amely külföldön is nagy dulunk a mozdony felé, hogy kissé elbe- érdeklődést keltett, már zárt fülkés, szélgessünk vezetőjével. Véletlenül jó idő-> — Hány kocsival közlekednek mostaná1

pontot választottunk, éppen most fejezi be ban a vonatok? Ogy tudom a nagy teherszolgálatát, így hát meginvitál a gépre, bírású pályák megépültével a terhelés is hogy majd kivisz a fűtőházba s ott aztán jelentősen fokozódott. elbeszélgethetünk. — A személyforgalomban általában nem. Kissé húzódozva teszünk eleget a szokat- erre nemzetközi norma van, ez pedig 48—52 lan meghívásnak, gyanús tekinteteket ve- tengely, vagyis 12 kocsi. Igaz, a nyári üdütünk az olajtól csöpögő alkalmatosságra, de lések idején, amikor a forgalom ugrásszeamikor látjuk, hogy a mozdonyvezető is rűen emelkedik, 72 tengellyel is járunk, milyen — szerintünk szokatlanul — tiszta, — S ez nem megy a biztonság rovására ? végül is felkapaszkodunk melléje. — Ma már olyan tökéletesek a jelzőbe-J A rövid, alig kékilométeres út.on a fűtő- rendezések, hogy — ha amellett még mi is ház felé, éppen csak annyi időnk van, hogy vigyázunk — hát nem. Különben, ami a balmegkérdezzük a nevét. Vrábel Mihálynak eset nélküli utazást illeti, ebben és a tüzehívják, még fiatal ember, mindössze har- lővel való takarékosságban versenyben álminckét éves és — ezt már utólag tudjuk lünk. Én például januárban kötelezettséget meg — egyike a pozsonyi fűtőház legjobb vállaltam, hogy a vasutasnapig 50 000 kilomozdonyvezetőinek. métert utazom baleset nélkül és megtaka-Vidékről került a vasúthoz, Szárazpatak- г'tok 80 tonna szenet. Ezt a vállalásomat ról, ahol kisebb szólője van a családnak, mär becsülettel teljesítettem is. Eredetileg ipariskolába készült, de aztán — 'gen szép eredmény. És nem került 1942-ben, a háború kellős közepén, meghalt veszélybe ez a vállalás ? a családfő s neki — nem lévén anyagi fe- ~ Egyszer bizony igen. A morvaországi dezete a tanuláshoz — szakmát kellett várj Rakovice előtt három kisgyerek játszott lasztania. Géplakatosnak tanult ki és 1947- a pályatesten, amikor 95 kilométeres sebesben lépett a vasút szolgálatába. Sokáig séggel közeledtem. Persze, rögtön fékez-Nagyszombatban lakott, onnan járt be tem, de aligha kerülhettem volna el a sze-i munkába — a vasutasok jó része vidéki la- rencsétlenséget, ha az utolsó pillanatban, kos -, míg aztán tavaly' nyáron szép, то,- mintegy 50 méterrel a mozdony előtt a gyedem háromszobás lakást kapott Pozsony- rekek félre nem ugranak. t,an

— Bizony felelősségteljes a mozdonyve-Kíváncsiak vagyunk, milyen is a moz- zető hivatása. S akad elég fiatal, akik ezt donyvezető-élet, hiszen az emberek mit sem a szép pályát választják? tudnak erről a felelősségteljes szolgálatról. ~ Jelentkező mindig van, bár nem mind Kalauzzal gyakran kapcsolatba kerülnek, a végzi el a munkaerőtartalékok iskoláját, pirossapkás forgalmi tisztet is látják az Talán úgy gondolják, hogy a javadalmazás állomásokon az elmaradhatatlan „palacsin- ne

m

äll arányban a végzett munkával, tasütővel", de a mozdonyvezető valajpi amely — ha fizikailag nem is nehéz — olyan távoli személy, akit csak itt-jott pil- minden esetre idegileg kimerítő, lantanak meg a robogó lokomotíva ablaké- ~ Van

lehetősége a továbbtanulásra, ban. Így hát föltesszük a kérdést Vrábel előbbrejutásra? elvtársnak: — Természetesen. Lehetnék például gép— Melyik vonalon jár? mester, aki a mozdonyok és a személyzet — A prága—budapest—bukaresti nemzet- szolgálati beosztásáról gondoskodik. Több közi vonal brünn -párkányi szakaszán, ez fiatalabb kartársam már meg is próbálkoitartozik a pozsonyi vasűtigazgatősághoz. zott vele, de eddig még mindegyiket visz— Szolgálati ideje? szahűzta a szíve a mozdonyához. Ez már — Tizennyolc óra, utána — beosztás sze- 'ЯУ van nálunk, mint a tengerészeknél, azok rint — harmincnyolc, vagy néha hetven sem bírják ki sokáig a tenger nélkül. Így óra szabadidő köyetkezik. így jön ki a heti aztán a gépmesteri beosztás megmarad az 46, illetve havi 204 óra munkaidő. Kétszer öregebb mozdonyvezetőknek, akiknek a sze-272 kilométeres út tesz ki egy turnust, me, idegei — vagy a gyomra nem bírja az amit vagy Brünnben, vagy itt, Pozsonyban utazást. Bár általában bírják, hiszen nem kezdek meg. ritka a 60—65 éves mozdonyvezető, akik — Nem terhes a szolgálat, főként éjjel? még ilyen idős korukban sem akarnak nyu— Terhesnek terhes, de hát szokni kell galomba vonulni! Mert hát a szakma, a hihozzá. Bizony, nagy éberségre van szükség, vat&s szeretete nálunk már egyenesen szenkülönösen éjjel. Velem még nem fordult vedély. Az őseink talán a lovat szerethetelő, hogy a mozdonyon elaludtam vagy csak ték ügy, mint mi a „vasparipát". el is bóbiskoltam volna. Az idősebb szak- TARJANI ANDOR A forditökorongon Hazafelé