A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-18 / 33. szám

1hmnorjií vmcmzm A nagy folyó lassú méltósággal hömpölyög a rónán. A csallóközi füzesek lágyan susognak, sóhajtoznak. Vad kurjantások verik 'fel hirtelen a csendet. Lovak nyihognak, lánc csörög, nagyokat csobban a folyó. A több mint száz pár ló erőlködve vontatja a testes uszályt, a bürkös hajót, amely Ausztriába szállítja a szerb meg magyar gabonát. Vajkü alatt révbe vontatják a nagy tákolmányt s a lovakat kicsapják a gyepre. A hajcsárok, gabonakereskedők bemennek a faluba, ahol már nagy az izgalom, szaladgálás. Gyerekek sipítják, férfiak rikoltják: — Itt vannak a bürkösök! Megjöttek a hajósok! Az árusok sátra körül mozog a legtöbb ember. Nagy a hangorkán, hiszen az árusok fennhangon kínálják portékájukat. Szűcsök, vargák, ötvösök, szíjártók és más céhbeliek sátoroznak szerte. De a legtöbb mégiscsak a csizmazia. Nekik áll most az aratás, mivel náluk vásárolják a bürkösök lábbelijüket, a híres somorjai vízicsizmát. Nagy a tolakodás a csizmaziák sátra körül. A hajósnép válogat, s előbb szemét hizlalja a somorjai mesterek műremekein. Majd kezdetét veszi az alkudozás, a szószaporító huzavona, esküdözés, cifrázott káromkodás, amely végül parolázással, kézcsapkodással fejeződik be... A régi feljegyzések a dunai hajósoknak tulajdonítják a messze földön híres-neves somorjai csizmadia ipar kifejlődését. Annyi bizonyos, hogy egy-egy bürkös hajó népe 100—200 pár csizmát is vásárolt. A vízicsizma más volt, mint a közönséges. Hasonlított a halász-saruhoz, amelynek le lehetett tűrni a szárát, s ha úgy hozta a szükség, térden felül lehetett húzni. Természetesen vízálló volt, hiszen a gabonaszállító hajókhoz tartozó hajcsároknak gyakran kellett a folyóban gázolniuk. Latkóczy Imre somorjai levéltáros szerint már több mint félezer éves a somorjai csizmadia mesterség. „Somorján nagy tradíciója van a csizmadia mesterségnek. A többi céhek mellett, — mint az ötvösök, szűcsök, szíjártók, a csizmadia céh is nagy szerepet töltött be. Több mint valószínű, hogy már 1405-ben, Zsigmond király uralkodásának idején is voltak csizmadiák Somorjáff. De az 1672-i összeírás már megemlíti a csizmadia céhet a harmincegy más céh mellett, amely Somorján működött." Az idők folyamán a csizmadia mesterség nagyon elterjedt, úgyannyira, hogy majdnem minden harmadik házban volt egy mester. Árujukat legtöbbnyire a vásáron adták el s bejárták vele az akkori Magyarország területét. A dunai hajósok is sok csizmát vásároltak a somorjai mesterektől, akik a hajósoknak külön magasszárú, vízhatlan csizmát készítettek. Még a század elején is sok csizmadia mester működött Somorján, de ma már teljesen kihalt ez az iparág. A csizmadiák napja lehanyatlott. Már csak a somorjai „múzeum" ad hírt a hajdani híres csizmadiákról. Céh jelvényeik, a miniatűr csizmák remekei ott láthatók a múzeum üvegszekrényében és csendesen regélnek a mai fiataloknak. Piros szalagon egy név vonja magára a figyelmet: „Gasparics János, 1874: Az aranyozott betűk felelevenítik a múltat: „50 éves jubileuma alkalmából megemlékezésül. A somorjai csizmadia ifjúság." Hajdani híres mestert ünnepeltek. Vajon mennyi nyugszik az árnyas somorjai temetőben? Már a csizmás ember is olyan ritka Somorján, mint a fehér holló. A kor kinőtte a csizmát. De azért még élnek öreg mesterek, habár évek óta nem folytatják iparukat. Felkerestük az egyiket, a 75 éves Barát János bácsit. Kékszemű, szikár öregember. Ha mesterségéről mesél, szeme teliszalad mosollyal. Elmondja, hogy régen különös, mondhatnánk furcsa rendszabályokat hoztak a somorjai csizmadiák. Például nem lehetett mester az a segéd, aki egyhuzamra el nem készítette a r emek et. A többiek ezalatt iszogattak az új mester dicsőségére és zsebére. A csizmadiák pálcával jártak az utcán. Ez kötelező volt. Aki pálca nélkül járt-kelt, azt beparancsolták a céhhez és megbüntették. A büntetés néhány liter bor volt, a vétség aránya szerint. Nem csoda tehát, hogy a csizmadiák részegesekké váltak. De a mesterség is bevált, sok pénzt •hozott a konyhára, jutott hát borra, pálinkára is. Legtöbbnyire módos polgárok lettek. Somorján ma már csak három csizmadia mester él: Barát János és testvére, Barát László meg Varga Imre. Mindannyian öreg emberek, akik már régen, nagyon régen ültek utoljára a háromlábú széken. A többiekről, akik a Szent Mihály lován vágtattak el, már csak az emlék regél. DÉNES GYÖRGY Közeledik az 1958-as terv összeállításának ideje. Ne felejtsék el bejelenteni igényüket szállítójuknál NEOKONVST nevű új, prokain-penicillinnel dúsított készítményünkre. Ez a vitamin- és antibiotikum tartalmú sűrített tápszer a legalkalmasabb eszköz malacok, csirkék és kispulykák -felnevelésére. Elősegíti a növekedést; átlagban 10 százalékkal, a fejlődésben visszamaradt állatoknál még többel, fokozza a súlygyarapodást. Gyorsítja a hizlalást, megvédi a növendékállatokat a vészes hasmenéstől, az emésztő- és egyéb szervek megfertőződésétől,jelentős mértékben csökkenti a növendékállatok elkorcsosodását és elhullását, megjavítja egészségi állapotukat. Csökkenti az istállózásban és a takarmányozásban előforduló egyes hiányosságok kellemetlen következményeit. Fokozza a táplálék, főként a fehérjék felhasználásának nuértékét. Az állathigiénia, a gondozás és a takarmányozás komolyabb hibái esetén azonban nem lehet hatásos. A tyúkoknál jobb tojáshozamot és kikelési arányt figyeltek meg.-1 kg-os csomagolásban kerül forgalomba. FARMAKON nemzeti vállalat О L О M О U С Kis történetek nagy emberekről Mark Twain párbaja Mark Twain szerkesztő korában vitát folytatott egy katonatiszttel. Az utóbbi végül megelégelte a humorista éles válaszait és lovagias útra terelte az ügyet. Elküldte Mark Twainhoz segédeit, akik közölték az íróval megbízójuk feltételeit, pisztolypárbaj, 4íz lépés távolság, háromszori golyóváltás. Mark Twain erre így válaszolt ellenfelének: „Igen Tisztelt Uram! Véleménykülönbségnek párviadallal való eldöntése, nézetem szerint, elhibázott dolog, és azonkívül veszedelmes is: ön eltalálhatna engem és én is önt. Mind a két eset kellemetlen volna. Ezért a következő indítványt teszem: Menjen Ön az erdőbe és válasszon ki egy fát, amelyiknek a vastagsága körülbelül megegyezik az én termetem vastagságával. Álljon fel ettől a fától 10 lépésnyire s lőjön rá háromszor. Ha eltalálja a fát, akkor önnek van igaza. Ha nem találja el, akkor nekem." Balzac betörője е9У éjjel tolvaj lopózott Balzac lakásába. Éppen azon fáradozott, hogy a hold halvány fényénél zajtalanul feltörje az íróasztalt, amikor háta mögött váratlanul jóízű nevetés harsant fel. A betörő riadtan fordult meg: a szoba ajtajában Balzac állt, kezében gyertyával és még mindig nevetett. . — Mit nevet? — kérdezte elképedve a tolvaj. — Azt, — felelte a nagy francia író, — hogy maga éjszaka, sötétben keres pénzt abban az íróasztalban, amelyikben én fényes napvilágnál se találtam még soha egy vasat sem. 12