A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-18 / 33. szám

óh) beszel -kelő szerepet játszott. Koronás fők találkoztak a várban. Itt kötöttek szerződést a cseh, lengyel és magyar királyok. A vár még biztonságosabbá épül ki és megszépül. Sajnos, a Garák és Cílleiek lesznek a várurak, Zsigmond király rokonai, sok országos baj felidézői, akik mindenkor és mindenütt magyar érdekek ellen intrikáltak. Garáék és a Cilleiek okozták Hunyadi László halélát és bizony sok cselszövésnek volt szemtanúja a trencsiéni vár. Ciliéi Ulrich játszotta végül is Jiszkra úr kezére a várat, ahol a huszita vezér összegyűjthette Korvin Mátyás ellen harcoló csapatait. Am Mátyás király nem hiába volt korának tipikus gyermeke, igazi reneszánsz férfi, aki erőszakkal és csellel, ahogy azt a szükség hozta, kíméletlenül tört célkitűzései felé. Trencsént is megszerezte, de nem birtokolta sokáig. Jelentőségét csökkentve a várat elzálogosította. Ezekben az időkben a magyar-osztrák és cseh-morva határvidék ellenőrzésiében és védelmében már a pozsonyi vár játssza a főszerepet. Pozsony kedvenc helye a királynak és védelmi rendszerében is Pozsonyra támaszkodik. így Trencsén vára a háttérbe szorul. A trencséni vár urai váltakoznak és végül is 1477-ben a vár a Szapolyai család tulajdonába megy át. Szapolyai hű embere volt Mátyás királynak, önmagának azonban még nagyobb híve. Mátyás halála után nem támogatja Korvin János trónigénylését, hanem átáll Ulászló oldalára. Az árulásért a tizenhárom szepességi város a jutalom (és Kromefiz két nemzedékre szálló örökzáloga). A hatalmas Szapolyai család kedvenc lakóhelye lesz Trencsén, melyet újból megerősítenek. így aztán a Szapolyaiak ellenőrzik és uralják a magyar-cseh-morva határvonal minden hágóját és szorosát, természetesen útjait is. És elvitathatatlan tény, hoqy Trencsén várát főleg a Szapolyaiak építették ki úgy, hogy az impozáns nagyságával és szépségével túlszárnyalt majd minden felvidéki várat. A Dózsa-féle lázadás véres és kegyetlen eltiprójának, a mohácsi vész tudatos előidézőjének, a hihetetlenül önző és nagyravágyó Szapolyai Jánosnak az apja, Szapolyai István szépítette meg a trencséni yárat. Az ő életében keletkezett a nagy szerelem legendája, amely a vár sziklába vájt mély kútjának elkészítésével függ össze. Költők verseket, írók regényt és drámát írtak Omár és Fatime halhatatlan szereiméréi. Mindannyian a néphagyományt dolgozták fel, amely kegyesebb mint a Városrészlet a Vággal A nagy távolságra látható várrom egy érdeklődést alig felkeltő vasúti állomást jelentett a közömbös átutazónak — Trencsént. Gazdag város, üzemek, modern lakónegyedek és egy kellemetlen történelemórai emlék, Trencséni Csák Máté — meg egy szekunda. Ugyanis nem voltam tanárommal egy véleményen Csák Máté nemzetiségét illetően. Pedig igazán nem volt fontos (és jelenleg sem tartom fontosnak), vajon a hatalmas kényúr szlovák származású volt-e, vagy magyar . . . Trencsént valahogy úgy vettem tudomásul gyakori átutazásaimkor, mint az ember a hétköznapokat, a keddet, vagy a szerdát ... A Vág völgyét és magát a Trencsénhez vezető utat védő előretolt Beckó és Csejte vára inkább vonzottak. Csupán az idén, Kassát és Selmecbányát járva lett előttem Trencsén a saját módján ellenszenv ves. Mégpedig a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc trencséni csatavesztésével kapcsolatban. Mindkét város krónikája, és a többi felvidéki bányavárosoké, is arról beszél, hogy a szerencsétlen trencséni ütközet után a leggazdagabb városok szász polgársága nyíltan színt vallott és átállott a császáriakhoz. S labancokká váltak Józsa Mihály, Ocskay brigadéros, Révay Gáspár és sokan mások . . . Ezzel az újkeletű ellenszenvvel szálltam ki a trencséni állomáson egy hideg, szeles augusztusi vasárnap reggel a gyorsból, hogy nagy morfondírozások közepette megismerkedjem a város és a vár múltjával, valamint holnapba nyíló jelenével. Am a színes múlt, a lüktető jelen és nem utolsó sorban az impozáns, hatalmas várromról nyíló elragadó kilátás a tájra néhány óra alatt feledtették velem elfogultságomat, melynek jogosultságáról lehetne vitatkozni. Trencsént a szükségszerűség szülte. Mint római őrhely, Laugaritium, vigyázta a Vág völgyében húzódó kereskedelmi utakat, melyek Délkelet-Európa országait kötötték assze а Balti tengerrel. Marcus Aurelius légionáriusai védték itt a limes romanust a barbár germán kvádok ellen. Névjegyüket ttthagyták az utókornak. A vár alatti egyik sziklafalon ma is olvasható az aquincumi II. légió néhány száz harcosának győzelmét hirdető kőbe vésett felirat. Mint végvár igen fontos szerepet játszott az Arpádházi királyok országvédelmi rendszerében. Mégpedig sikeresen. Batu kán hordái sem tudták bevenni, pedig akkoriban még csak földsánccal körülkerített faerőd volt. És amidőn IV. Béla király levonta a tatárjárás tanulságait, Trencsént, Árva, Sáros, Pozsony és Szepesvárral egyetemben kővárrá építik át. Am a hatalmas kővárak, amelyek a királyi hatalmat voltak hivatva megszilárdítani, az utolsó Árpádok idejében erőszakos kényurak farkasoduivá váltak. így az Erdélyből ideszármazott Csák nemzetség fészke, Trencsén vára is. A család leghíresebb tagja Máté lett, akit Trencséni Csák Máté néven isomer a történelem. A trencséni vár ura, a régi Magyarország egyik leghatalmasabb főura nem engedelmeskedett a királynak sem és fittyet hányt egyházi átoknak, pápai exkommunikálásnak. Életnek és halálnak volt korlátlan ura a mai Szlovákia nagy részében. Kegyetlen, embertelen főúr, akivel a király, Róbert Károly sem mert ujjat húzni. Csak a rozgonyi csata után tudta visszaszerezni Csák Mátétól Komáromot és Visegrádot. Trencsén várát Máté úr életében megtámadni nem merte. És Trencsén csupán Csák Máté halála után került ismét királyi kézre. Nagy Lajos király idejében Trencsén elő-