A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-11 / 32. szám
Óvj ár air Az ománi felkelés háttere Anglia letünedező gyarmati uralmát az utóbbi időben új megrázkódtatás érte. Felkelés tört ki az Arábiai-félszigeten fekvő Omanban. Mielőtt rámutatnánk e népi megmozdulás jelentőségére, vessünk egy pillantást a közelmúltra. 1953-ban az Iraq Petroleum Company nevú angol naftatröszt gazdag kőolajforrásokra bukkant az Arábiai-félsziget délkeleti részében. A felfedezéssel, egyidejűleg — korántsem véletlenül — fegyveres viszály tört ki a Buraimi-oázis és Oman területén. A harc az angol védnökség alatt álló maszkati s/uitanátus győzelmével végződött. A maszkati szultán elfoglalta Buraimit, majd 1955-ben hatalmába kerítette az addig önálló ománi hercegséget, ahonnan kiűzte Haleb ben Ali imámot. Győzelme betetőzéseként létrehozta az egységes maszkati és ománi angol protektorátust. Oman népe azonban mindvégig szembehelyezkedett Anglia vazallusával, Szaid ben Tajmur szultánnal. A lakosság olenállása rr.ár ez év májusában és júniusában angolellenes akciókba • csúcsosodott ki s végre odafejlődött. hogy az ománi törzsek megegyeztek a maszkut img az ománi nemzeti-felszabadító mozgalmak egyesítésében. Anglia megtorlásképpen katonai és agzdasági blokái alá helyezte a hercegségeket és repülőrajokkal terrorizálta a hazafias erőket. A megtorló intézkedések csak még jobban élesztettek a népi elleháilást. Az ománi megmozdulás nagy lendülete gyors é, jelentős katonai sikerekhez vezetett. Szaia ben Tajmur csapatai ellentámadással próbálkoztak, de eredménytelenül. Ezért a szultán az angol kormány segítségét kérte, amit meg is kapott. Hiszen Oman földje féltett kincset — naftát rejt, amelyre a ARAMCO néven ismert amerikai naftamonopólium már régen gonoszul sandít ... Az USA hatalmas kőolajtársaságai — és elsősorban az ARAMCO — már most ellenőrzik a Közép-Kelet naftatermelésének mintegy 60%-át, azaz 100 millió tonna kitermelését, s így Anglia kénytelen a második hellyel beérni. Az angol nagyburzsoázia lapjai mint pl. a Sunday Express sőt a Daily Mail is, nyílt célzást tesznek, hogy az ománi felkelők az amerikai szolgálatban álló Szaud királytól kapnak fegyvereket s rosszalásukat fejezik ki Washington önző, cinikus magatartása felett. Véleményük szerint az amerikai naftamonopóliumok „meg akarják szerezni" a Közép-Kelet összes naftaforrásait. Vitán felül áll, hogy az Egyesült Államok egyelőre jószemmel nézi az ománi felkelést, melynek leverésére Anglia sietve mozgosított 2 sorhajót. Ezenkívül készenlétbe helyezte a bahreini szigeteken, és az Adenben, Kenyában meg a Ciprus-szigeten állomásozó katonai egységeket, sőt már hozzálátott a bombázáshoz is. Washington minden eszközt jónak tart, hogy magához ragadja a Közép-Kelet olajforrásáit — még a nemzeti felszabadító harc erőinek felhasználását is. Ámde előbb-utóbb pórul jár cudar játékával. Az ománi felkelők ugyanis — Egyiptom és Sziria példáján felbuzdulva — egyaránt folytatják küzdelmüket minden gyarmati uralom ellen, hogy kivívják szabadságukat és függetlenségüket. SZIRT ÖTFÉLE ARCKRÉM sampon, kölnivíz és parfüm. Próbálja meg Dulles: „Majd meglátjuk, ki bírja tovább, a fal-e vagy én!" (The St. Louis Dispatch — USA) Severoletkc luko*« „vöd,, n p . U\ti L Nyugat-Németország újra választ Nyugat-Németországban szeptember 15-én képviselőválasztások lesznek. A nép széles rétegeinek tehát újra alkalma nyílik, hogy szavazatival ítéletet mondjon az Adenauer-kormány politikájáról s újra kinyilatkoztassa, kiio-e kívánja bízni az ország ügyeinek intézését. Ez a lehetőség azonban korlátolt. Ugyanis a kommunista párt, melynek működését a karlsruhei alkotmánybíróság jogellenesen betiltotta, nem vehet részt a Választásokon. Ez idő szerint nagyban folyik a választási harc. Mintahogy az általában a burzsoávilágban szokásos, a pártok hangzatos jelszavakkal szédítik a tömegeket és nyakra-főre ígérgetnek. Adenauer pártja, a Keresztény-Demokkrata Unió unos-untalan „békéről, szabadságról meg igazságról" szónokol. Valóban nincs reá semmi ok, hogy e programot valamennyire is komolyan lehetne venni. Hiszen az eddigi tapasztalatok mindennél ékesebben bizonyítják, hogy a Keresztény-Demokrata Unió a fegyverkezés és a háborús Atlanti-tömb legszilárdabb támasza és a nehézipar meg a banktőke oszlopa. Vagy talán az szól Adenauerék demokratizmusa mellett, hogy az államapparátusban , mind jelentősebb funkciókat töltenek be hírhedt fasiszták és háborús bűnösök, akik bőszen élesztik a revansizmus szellemét, melynek leghangosabb szószólója az Áttelepültek Pártja. Adenauer pártjának legszámottevőbb ellenfele a Német Szociáldemokrata Párt. Választási programja több tekintetben ébreszthet rokonszenvet. Ugyanis a nemzetközi feszültség enyhítését követeli, valamint a béke és a leszerelés jelszavával indul harcba. Ugvanakkor ígéri, hogy küzdeni fog az általános hadkötelezettség megszüntetéséért s harcol az ellen, hogy a nyugat-német hadsereget atomfegyverekkel lássák el. Programra tűzte a dolgozók életfeltételeinek megjavítását is. Minthogy mélyreható társadalmi átalakulásra nem gondol, mérsékelt célkitűzései nem avatják a szocializmus hirdetőjévé ... A Német Szociáldemokrata Párt eddigi következetlen politikája után joggal tehető fel a kérdés, lesz-e a pártvezetöségben elég egység és elszántság, hogy érvényre juttassa legalább e mérsékelt programot. — Mi történt vele? — Amerikai segélyt kapott... (Neuer Weg — Románia) -<o> Az illegalitásba szorított kommunista párt mindenképpen hozzá akar járulni a munkásosztály egységének kovácsolásához s a tömegek mozgósításával elő akarja segíteni a dolgozók érdekeinek hathatós védelmét. Ezért felszólította tagjait, és többi híveit, adják le szavazatukat a szociáldemokrata pártra. A választási hadjáratban számos kis párt is részt vesz; lesznek közöttük kifejezetten fasiszta irányzatúak is. Viszonylag jelentős a Szabad Demokrata Párt, amely ugyan számszerűleg nem képvisel, nagy erőt, de könnyen játszhatja a mérleg nyelvének szerepét. Sokáig nem volt teljesen tisztázott, milyen úton akar járni, de vezére, Reinhold Mayer az utóbbi időben színt vallott. Elárulta, hogy Adenauerék szekerét tolja ... Nehéz megjósolni az egyes pártok esélyeit, de az a körülmény, hogy Adenauer tábora a tartományi választásokon érzékenyen lemorzsolódott, s hogy a nyugatnémet nép mindenekelőtt békére vágyik, arra enged következtetni, hogy a szociáldemokrata párt erőgyarapodással számolhat. SZIRT ?