A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-11 / 32. szám

Óvj ár air Az ománi felkelés háttere Anglia letünedező gyarmati uralmát az utóbbi időben új megrázkódtatás érte. Felkelés tört ki az Arábiai-félszigeten fek­vő Omanban. Mielőtt rámutatnánk e népi megmozdu­lás jelentőségére, vessünk egy pillantást a közelmúltra. 1953-ban az Iraq Petroleum Company nevú angol naftatröszt gazdag kőolajfor­rásokra bukkant az Arábiai-félsziget dél­keleti részében. A felfedezéssel, egyidejű­leg — korántsem véletlenül — fegyveres viszály tört ki a Buraimi-oázis és Oman területén. A harc az angol védnökség alatt álló maszkati s/uitanátus győzelmével végződött. A maszkati szultán elfoglalta Buraimit, majd 1955-ben hatalmába kerí­tette az addig önálló ománi hercegséget, ahonnan kiűzte Haleb ben Ali imámot. Győzelme betetőzéseként létrehozta az egységes maszkati és ománi angol protek­torátust. Oman népe azonban mindvégig szembehelyezkedett Anglia vazallusával, Szaid ben Tajmur szultánnal. A lakosság olenállása rr.ár ez év má­jusában és júniusában angolellenes akci­ókba • csúcsosodott ki s végre odafejlő­dött. hogy az ománi törzsek megegyeztek a maszkut img az ománi nemzeti-felsza­badító mozgalmak egyesítésében. Anglia megtorlásképpen katonai és agzdasági blokái alá helyezte a hercegségeket és repülőrajokkal terrorizálta a hazafias erőket. A megtorló intézkedések csak még jobban élesztettek a népi elleháilást. Az ománi megmozdulás nagy lendülete gyors é, jelentős katonai sikerekhez veze­tett. Szaia ben Tajmur csapatai ellentá­madással próbálkoztak, de eredménytele­nül. Ezért a szultán az angol kormány se­gítségét kérte, amit meg is kapott. Hiszen Oman földje féltett kincset — naftát rejt, amelyre a ARAMCO néven ismert amerikai naftamonopólium már régen gonoszul sandít ... Az USA hatalmas kőolajtársaságai — és elsősorban az ARAMCO — már most ellenőrzik a Közép-Kelet naftatermelésé­nek mintegy 60%-át, azaz 100 millió ton­na kitermelését, s így Anglia kénytelen a második hellyel beérni. Az angol nagyburzsoázia lapjai mint pl. a Sunday Express sőt a Daily Mail is, nyílt célzást tesznek, hogy az ománi felkelők az amerikai szolgálatban álló Szaud ki­rálytól kapnak fegyvereket s rosszalásu­kat fejezik ki Washington önző, cinikus magatartása felett. Véleményük szerint az amerikai naftamonopóliumok „meg akar­ják szerezni" a Közép-Kelet összes naf­taforrásait. Vitán felül áll, hogy az Egye­sült Államok egyelőre jószemmel nézi az ománi felkelést, melynek leverésére Ang­lia sietve mozgosított 2 sorhajót. Ezen­kívül készenlétbe helyezte a bahreini szi­geteken, és az Adenben, Kenyában meg a Ciprus-szigeten állomásozó katonai egy­ségeket, sőt már hozzálátott a bombázás­hoz is. Washington minden eszközt jónak tart, hogy magához ragadja a Közép-Kelet olajforrásáit — még a nemzeti felszaba­dító harc erőinek felhasználását is. Ámde előbb-utóbb pórul jár cudar játékával. Az ománi felkelők ugyanis — Egyiptom és Sziria példáján felbuzdulva — egyaránt folytatják küzdelmüket minden gyarmati uralom ellen, hogy kivívják szabadságu­kat és függetlenségüket. SZIRT ÖTFÉLE ARCKRÉM sampon, kölnivíz és parfüm. Próbálja meg Dulles: „Majd meglátjuk, ki bírja tovább, a fal-e vagy én!" (The St. Louis Dispatch — USA) Severoletkc luko*« „vöd,, n p . U\ti L Nyugat-Németország újra választ Nyugat-Németországban szeptember 15-én képviselőválasztások lesznek. A nép széles rétegeinek tehát újra alkalma nyí­lik, hogy szavazatival ítéletet mondjon az Adenauer-kormány politikájáról s újra ki­nyilatkoztassa, kiio-e kívánja bízni az or­szág ügyeinek intézését. Ez a lehetőség azonban korlátolt. Ugyanis a kommunista párt, melynek működését a karlsruhei al­kotmánybíróság jogellenesen betiltotta, nem vehet részt a Választásokon. Ez idő szerint nagyban folyik a választási harc. Mintahogy az általában a burzsoá­világban szokásos, a pártok hangzatos jelszavakkal szédítik a tömegeket és nyak­ra-főre ígérgetnek. Adenauer pártja, a Keresztény-Demok­krata Unió unos-untalan „békéről, sza­badságról meg igazságról" szónokol. Való­ban nincs reá semmi ok, hogy e progra­mot valamennyire is komolyan lehetne venni. Hiszen az eddigi tapasztalatok mindennél ékesebben bizonyítják, hogy a Keresztény-Demokrata Unió a fegyverke­zés és a háborús Atlanti-tömb legszilár­dabb támasza és a nehézipar meg a bank­tőke oszlopa. Vagy talán az szól Adenau­erék demokratizmusa mellett, hogy az ál­lamapparátusban , mind jelentősebb funk­ciókat töltenek be hírhedt fasiszták és háborús bűnösök, akik bőszen élesztik a revansizmus szellemét, melynek leghango­sabb szószólója az Áttelepültek Pártja. Adenauer pártjának legszámottevőbb el­lenfele a Német Szociáldemokrata Párt. Választási programja több tekintetben ébreszthet rokonszenvet. Ugyanis a nem­zetközi feszültség enyhítését követeli, va­lamint a béke és a leszerelés jelszavával indul harcba. Ugvanakkor ígéri, hogy küz­deni fog az általános hadkötelezettség megszüntetéséért s harcol az ellen, hogy a nyugat-német hadsereget atomfegyve­rekkel lássák el. Programra tűzte a dol­gozók életfeltételeinek megjavítását is. Minthogy mélyreható társadalmi átalaku­lásra nem gondol, mérsékelt célkitűzései nem avatják a szocializmus hirdetőjévé ... A Német Szociáldemokrata Párt eddigi következetlen politikája után joggal tehe­tő fel a kérdés, lesz-e a pártvezetöségben elég egység és elszántság, hogy érvényre juttassa legalább e mérsékelt programot. — Mi történt vele? — Amerikai segélyt kapott... (Neuer Weg — Románia) -<o> Az illegalitásba szorított kommunista párt mindenképpen hozzá akar járulni a munkásosztály egységének kovácsolásához s a tömegek mozgósításával elő akarja se­gíteni a dolgozók érdekeinek hathatós vé­delmét. Ezért felszólította tagjait, és többi híveit, adják le szavazatukat a szociálde­mokrata pártra. A választási hadjáratban számos kis párt is részt vesz; lesznek közöttük kife­jezetten fasiszta irányzatúak is. Viszonylag jelentős a Szabad Demokrata Párt, amely ugyan számszerűleg nem kép­visel, nagy erőt, de könnyen játszhatja a mérleg nyelvének szerepét. Sokáig nem volt teljesen tisztázott, milyen úton akar járni, de vezére, Reinhold Mayer az utóbbi időben színt vallott. Elárulta, hogy Aden­auerék szekerét tolja ... Nehéz megjósolni az egyes pártok esé­lyeit, de az a körülmény, hogy Adenau­er tábora a tartományi választásokon ér­zékenyen lemorzsolódott, s hogy a nyu­gatnémet nép mindenekelőtt békére vá­gyik, arra enged következtetni, hogy a szociáldemokrata párt erőgyarapodással számolhat. SZIRT ?

Next

/
Thumbnails
Contents