A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-11 / 32. szám
Jelenet a Salemi boszorkány című filmből (a képen Simone Signorét és Yves Mont and) . EGRI VIKTOR Simone Signorét a Salemi boszorkány főszerepében. Yves Ciampi, a Tájfun Nagaszaki feleit re ndezöje és felesége, Kerko Kishi japán színésznő, a közös francia-japán produkció női főszereplője Díjnyertes francia filmek Az idei jubileumi fesztiválon először osztották ki a csehszlovák filmkritikusok díját. Körülbelül húsz kritikus döntött a díj felett és egyöntetű volt a vélemény, hogy a kitüntetést a legjobban a francia Jules Dassin érdemli meg, akinek filmje, Az ember, akinek meg kellett halnia vitathatatlanul az utolsó észtendök legművészibb alkotásai közé sorolható. Dassin filmjét versenyen kívül pergették, mert idén a carmesi fesztiválon már bemutatták. Tavasszal olvashattuk, hogy az egész haladó francia közvélemény mélyen elítélte a cannesi zsűri döntését, amely nem tartotta érdemesnek ezt a mély humánumról tanúskodó művet kitüntetni. Karlovy Vary jóvátételt szolgáltatott a nagy francia rendezőnek. Mint érdekességet kell megemlítenem, hogy az oklevelet Dassin helyett éppen a cannesi nemzetközi filmfesztiválok igazgatója vette át, aki ezzel szinte jelképesen igazolta, hogy a franciák döntése helytelen , volt. A dokumentum-filmek egyetlen diját ugyancsak a franciák nyerték el Éj és köd című rendkívüli hatásos, mélyen szántó filmjükért, amely Mauthausen, Ravensbrück és Oswieczim borzalmait idézi mementóként a megrendült nézők elé. É dokumentum-film nagy erőssége, hogy nem csupán helyszíni felvételeket ad, hanem eredeti dokumentum-felvételeket iktat közbe és így sikerül drámaivá fokozni a hatást, s mélyen megrendítő képet adni a fasiszta haláltáborok embertelen pokláról. Amilyen igazságos volt a dokumentumfilmek esetében a zsűri döntése, ugyanolyan igazságosnak véljük, hogy a színészi alakítások első díját a Salemi boszorkányok színészkollektívája kapta, nevezetesen Yves Montand, Simone Signorét és Myléne Demongeot. Az aVnerikai Arthur Miller 1953-ban „The Crucible" (A tüzpróba) címmel darabot írt, amelyet később Európában Boszorkányüldözés címmel játszottak sokfelé. A német színpadokon már Salemi boszorkányok cím alatt futott a játék és a belőle készült film is ezt a cimet viseli. A dráma és a film története is a Massachusetts-állambeli Salem városkában játszódik 1692-ben, és igen könnvú az eszmei kapcsolatot megtalálni az. akkori boszorkányüldözésí per és McCarthy ismert módszerei, nemkülönben a Rosenberg h.ázaspár emlékezetes pere között. Miller drámáját filmre Jean Paul Sartre dolgozta át, ami a párbeszédek drámaiságában a mű javára vált, máskülönben azonban némi negatívumot is hozott, mert nem egy ielenetben Sartre vitatható életfilozófiája, az egzitencializmus túlságosan előtérbe jutott. A film nagy erőssége, hogy drámai erővel mutatja be, miként válik egy ingadozó jellemű és bátortalan ember igaz hőssé, hogyan vállalja önkéntesen a mártírságot, amikor megérzi, hogy az áldozat szükségszerűsége diadalra viszi az igazságot. Nagy és nemes gondolatokat sugároz ez a bonyolult lélektani dráma, amelyet első látásra az egzisztencialista behatások miatt nehezen ért meg az egyszerű néző. Simone Signorét és Yves Montand a főszerepekben felejthetetlen alakítást nyújtanak. A jelzők elkopnak, kezdenek fénytelenné vagy éppenséggel frázissá válni, de itt bátran alkalmazom őket, mert kivételesen nagy embgrábrázolökat illetek velük. Közös produkciók A Német Szövetségi Köztársaság fogadásán egy Igen érdekes vitára került a
