A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-04 / 31. szám

Kétféle segélynyújtás A moszkvai „Pravda" nemrégiben igen érdekes adatanyagot tárt olvasói elé a szocialista tábor országainak gazdasági együttműködéséről. Ez az együttműködés a legmélyebb érdekközösségen alapszik. Hiszen minden új, üzembe helyezett gyár, bánya vagy vállalat — legyen az a Szovjetunióban, a népi Kínában, Lengyelországban, hazánkban vagy más népi demokratikus államban — a szocialista tábor szilárdítását szolgálja. Az árucseré növekvő fejlődésének köszönhető, hogy a háború előtti állapothoz képest Lengyelország áruforgalma 2.2-szeresére, Romániáé 2.6-szeresére, Csehszlovákiáé 3,2-szeresére emelkedett. Énnél is nagyobb volt a gyarapodás mérve Magyarországon és Bulgáriában. Örvendetes jelenség, hogy külkereskedelmünknek csaknem egyharmada a Szovjetunióval bonyolódik le, amely rendkívül jelentősen mozdítja elő a főleg iparilag még elmaradottabb népi demokráciák gazdaságát. Ismeretes pl., hogy a Szovjetunió a népi Kínának 211, Lengyelországnak 72, Romániának pedig 56 nagyüzem számára szállít ipari berendezéseket. Ami hazánkat illeti, nem érdektelen megjegyezni, hogy 1956-ban üzemeink vasérc-szükségletük 74 százalékát, a rézszükséglet 70-°/oát, a nikkel 90%-át fedezték a Szovjetunió szállításaiból. Ugyanakkor a Szovjetunió lényeges piac ipar-cikkeink és egyéb termékeink szempontjából, melyek lehetővé teszik, hogy sok egyéb máson kívül gabonát, naftát, vegyi cikkeket hozhassunk be onnan. A Szovjetunió a második világháború után 2® milliárd rubel hitelt nyújtott a népi demokráciáknak éspedig rendkívül kedvező kamatláb és törlesztési lehetőség mellett. A baráti segítség felemelő példája megmutatkozott a magyarországi októberi ellenforradalom által okozott károk helyrehozatalánál, amelyben a Szovjetunió és a népi demokráciák jelentősen vették ki részüket. A szocialista országok közti tudományos és technikai kapcsolatok ugyancsak erősítik a baráti együttműködést. Csehszlovákia pl. lényegesen közreműködik, hogy Lengyelország a leghatékonyabban szervezhesse meg acél- és hengerelt vas termelését. Segítséget nyújtunk az új lengyel kohóipari berendezés üzembehelyezésénél stb. Lengyelország viszont a bányaipar bizonyos ágazataiban nyert tapasztalataival gazdagítja dolgozóinkat. Bányaiparunk, kohóműveink, golyóscsapágy üzemünk termelését lényegesen mozdítja elő a Szovjetunió által nyújtott műszaki dokumentáció. Természetesen mindez az együttműködés a kölcsönösség jegyében folyik. A szocialista tábor országainak gazdaságát a Kölcsönös gazdasági megsegítés tanácsa hangolja össze, amely legutóbb június 18—22 között ülésezett Varsóban. A tanács tagjai egyértelműen elhatározták a tervek összehangolását és feladatul tűzték ki, hogy a nemzetgazdaság alapvető ágazataira 10—15 évre távlati tervet dolgoznak ki. Mennyire másképpen fest az Egyesült Államok „segélynyújtása." Az amerikai imperialistákat vajmi kevéssé izgatja a gazdasági segítségre szoruló népek élete. Az általuk nyújtott 8.5 milliárd dollárnyi „segítségből" Dél-Korea, Japán, és a Fülöp-szigetek kapták az oroszlánrészt, továbbá Csang Kaj-sekék és a bagdadi paktum meg a délkelet-ázsiai katonai blokk többi tagállama. Mondanunk sem kell, hogy e hitel és segítség főleg fegyverkezési célokat szolgál. Jellemző, hogy a hatalmas India csak 291 millió dollár kölcsönhöz jutott és a többi békebarát ország úgyszólván morzsákat kapott. Mert az igazi gazdasági segítség semmiképpen sem szívügye a yankeeknek. így hát nem véletlen, hogy a gazdaságilag gyenge államok — amennyiben valóban a békés együttműködés hívei — mindjobban húzódoznak az Egyesült Államok segítségétől s mindjobban értékelik a szocialista tábor valóban baráti segítségét. J. S. Már két hete, hogy a francia nemzetgyűlés lezárta ülésszakát. Hacsak rendkívüli események nem kavarják fel Franciaország életét — vakációzhatik a parlament. Bourgés-Maunourynak sikerült megúsznia a már-már fenyegető kormányválságot. Amikor ugyanis az algériai felkelőmozgalom elfojtására irányuló rendkívüli felhatalmazással kapcsolatban felvetette a bizalmi kérdést, szavazattöbbséget kapott. A.zzal a csalóka érzéssel hagyhatta tehát el a parlament tribünjét, hogy jól végezte dolgát. „Győzelmét" nyilvánvalóan a szocialista, a jobboldali radikális, meg a népirepublikánus szavazatoknak s természetesen az úgynevezett függetleneknek köszönhette. A gaullisták úgy vélték, még nem érkezett el az ideje a Bourgés-Maunoury kormány megbuktatásának s ezért egyelőre egérutat biztosítottak a kormánvnak. Elvégre , ezúttal rászolgált kegyeikre. Hiszen olyan szerepre vállalkozott, amely csak a demokrácia legmegátalkodottabb ellenségeinek ^álhatik becsületére. A kormány immár elfogadott törvényjavaslata a felkelés felmorzsolását célozza és nemcsak az egvre népszerűtlenebbé váló, gyűlöletes algériai gyarmatosító háború folytatását biztosítja, hanem a rendőrség kényének-kedvének szolgáltatja ki a Franciaországban élő mintegy 300.000 algériait is. A rendőrség bármikor — éjjel-nappal — átkutathat la, feldúlhatja otthonaikat: a törvényes garanciák tiszteletben tartása nélkül, heteken át fogva tarthatja a letartóztatott algériaiakat, akik most valósággal üldözött vadak módjára, élnek az „anyaországban" . .. E terrorisztikus intézkedések azért váltak „szükségessé" — mondotta Bourgés Maunoury —, mert az algériai felkelő-mozgalom tagjai állítólag fegyveres támadásokat hajtanak végre Franciaország területén. Ez az érv, persze, csak a jóhiszemű francia nép félrevezetésére irányul. A valóság egészen más. A francia gyarmatosítók reménytelen harcukban minden eszközt latba vetnek, hogy letörjék a hősiesen harcoló algériai nép felkelését. Semmi szín alatt sem akarnak beletörődni kiváltságaik elvesztésébe. Algéria termőföldjének legjobb területei hatalmas tőkés-csoportok kezén vannak. így pl. a Compagnie Algérienne nevű társaság 66 000 hektár szántóföldet vall magáénak. A bányaipar a „L'Union Parisienne" nevű nagybank ellenőrzése alatt áll. A Rotschild-csoport ugyancsak jelentősen érdekelt a vas- és horganybányák kiaknázásában. Az ouenzai vasbányák csupán 1954-ben 9 milliárd frankkal gyarapították a bankfejedelmek busás nyereségeit. Ezzel szemben az algériai nép leírhatatlan nyomorban él. A 9 Vi milliónyi lakosságból mintegy másfél millió szánalmas segélyeken tengődik. A dolgozók milliói nyomorúságos vityillókban senyvednek. A mezőgazdasági munkások és törpebirtokosok életfeltételei a lehető legrosszabbak. Nem egy országrészben egyetlen orvos jut átlagosan 30 000 emberre. Nem Jiat-e maró gúnyként, mikor a francia "yarmatosítók aféle „civilizációs küldetésről" szónokolnak Algériában, ahol csak a gyermekek egyötöde látogatja az iskolát. Nem kevesebb mint 183 képviselő tagadta meg a bizalmat a Baurgés-Maunoury, kormánynak. Soraikban elsősorban a francia kommunista párt képviselői szálltak síkra az algériai pép függetlenségéért, a gyalázatos gyarmati uralofn felszámolásáért. A kormánnyal szembe fordult a radikálisok balszárnya is. Algéria problémáját nem oldhatja meg a gyarmatosítók féktelen terrorja. A kibontakozás csakis az algériai nemzet szabadságának és függetlenségének biztosításával érhető el. A felkelő-mozgalom nehéz feltételek között küzd, ámde nem elszigetelten. Algéria ügyét ma már az afrikai és ázsiai népek egész sora karolja fel, nem szólván a béketábor nemzeteiről s a nemzetközi forradalmi munkásosztályról. SZIRT 12