A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-27 / 4. szám

TUDÓSÍTÓINK JELENTIK RIMASZOMBAT A rimaszombati községi üzem énekkara komoly eredményes munkára tekinthet vissza. Az énekkar szervezése 1951-ben kezdődött Lakner igazgató ve­zetésével. Mai formájában 1953 áprilisában alakúit meg mintegy 30 állandó taggal. Karnagyuk Gabonás Tibor, a zeneiskola igazgatója, akinek irányításával az énekkar egyre magasabb szín­vonalra emelkedett. Önálló műsorral első ízben 1954 május elsejének előestéjén léptek városuk közönsége elé és osztatlan sikert arattak. Ez az év aztán fokozatosan megerősí­tette a jó munka eredményeit. Az énekkar részt vett Zólyom­ban a kerületi népművészeti al­kotóversenyen, ahol a második helyen végzett. 1955-ben a rimaszombati da­lárda már egyike volt a legjob­baknak a besztercebányai kerü­letben. Felfigyeltek rájuk a múlt év novemberében Losoncon meg­tartott kerületi Csemadok­szemlén is. Viczay Pál élvtárs, a Kulturális Ügyek Megbízotti Hi­vatala zenei osztályának vezető­je meghívta a rimaszombatiakat az 1951-ben Komáromban meg­rendezendő országos énekkari 'fesztiválra. Érdekes és jellemző, hogy Ri­maszombatban is eleinte több­nyire idősebbek jelentkeztek a dalárdába. Ma már ez a helyzet fokozatosan javul. Gabonás Tibor karnagy így nyilatkozik err ól: — Énekkarunknak ma már 70 lelkes, szorgalmas tagja van. Ennek köszönhetjük jó eredmé­nyeinket. Kisebb városokon kí­vül 1956-ban Prágában is fel­léptünk az augusztusi dalünnep­ségeken mint egyedüli magyar énekkar és ott is megálltuk a helyünket. Gabonás Tibor karnagy oda­adó munkája mellett nagyrészt Pekarcsik Andrásnak, a rima­szombati kisipari üzemek dolgo­zójának érdeme az énekkar jó szervezése és sikeres munkája. Az énekkar az eddigiek alap­ján a legszebb reményekre jogo­sítja fel a rimaszombatiakat. A komoly kórusműveken kívül a népdalokat ma már négy szó­lamban gyakorbtják. Műsorukon Kodály, Bartók, Szervanszky, Bárdos mellett Kaposov, Tulilcov, llnyickij szovjet, valamint Su­chen, Schneider-Trriavsky, Moy­zes és más szlovák és cseh ze­neszerzők művei szerepelnek. A komoly tudást igénylő mü­veket egyre tökéletesebben tol­mácsoló énekkar a legjobb úton van ahhoz, hogy nemcsak Ri­maszombatnak, hanem az egész hazai magyar kultúrtársadalom­nak dicsőségére váljék. Sólyom László levele nyomán FÜLEK A Csemadok helyi szervezete mel­lett a Kovosmalt és a „Béke" vállalat üzemi klubjai is értékes kultúrmun­kát végeznek. A közelmúltban egy kis megtorpanás történt. A Csemadok he­lyi szervezete a nagy sikerrel bemu­tatott Luxemburg grófja című operett előadásai után már hónapok óta sem­mit sem hallat magáról. Mintha a két üzemi klub műkedvelőinek engedné át a teret. A Kovosmalt üzemi klubjá­nak magyar osztálya „Nevess velünk" címen jól sikerült szilveszteri műsort adott, melyen az üzem legjobb mű­kedvelői léptek fel. Az üzemi klub magyar osztálya a múltban már jelentős kultúrmunkát fejtett ki. A múlt évben nagy sike­rük volt a Nagymama, a Pettyes szín­darabok és Jónás Záborsky: Jánosík vacsorája című életképé­nek bemutatójával. Az utóbbinak az volt az érdekessége, hogy az előadást a szlovák osztállyal karöltve rendezték. A darabban bemutatott szlovák népi táncokat a szlovák tánc­csoport tagjai adták elő nagy sikerrel. Az üzemben teljes az egyetértés a szlovák és a magyar kultúrmunkások között. Jó az együttműködés a Csemadokkal is. Meg kell említenünk még a Kovosmalt-üzem jól működő népi tánccsoportját, melynek tagjai komoly fejlődésről tesznek tanúságot. (sl) íytrama István a „Kati és Katica"-ban MAGYARBÉL Ebben a községben működik á szenei járás egyik legjobb helyi csoportja. A múlt évben komoly, értékes munkát végez­tek. Huszonhét alkalommal ad­tak kultúrműsort, felléptek Jő­kán, Súron, Szencen stb., meg­látogatták a pozsonyi Stollwerck gyárat, részt vettek a kerületi, majd mint vendégek a losonci országos bemutatón is. Arra voltam kíváncsi, kik azok az egyszerű kultúrmun­kások, akik fáradságot nem is­merve, szervezik, vezetik a cso­portot. Kik azok a tagok, akik feláldozzák szabadidejüket, hogy énekkel, tánccal, vidám jelene­tekkel szórakoztassák a falu dolgozóit. Svarda Lászlóval, a helyi cso­port titkárával és Szabó Fran­ciskával, a tánccsoport vezetőjé­vel beszélgettünk. Svarda Lász­ló csupa tűz, csupa lelkesedés. Épp az előbb jött meg — bri­gádban segített a kultúrház épí­tésénél. Tehát mindjárt arra terelődik a szó. Nagy eseménye ez a falunak: az új kultúrház 340 férőhelyes lesz. Önkéntes brigádmunkával járulnak hozzá, hogy a kultúr­ház mielőbb, de legkésőbb őszre felépüljön, hogy legyen végre hol próbálni, színdarabokat rendez­ni. Szóba jön a losonci országos bemutató is. — Nagy élmény volt a tagok számára — mondja Svarda Lász­ló. — Sokat tanultak a tánco­sok, az énekesek, de mi, vezetők is. Azóta a fiúkkal alig lehet bírni, szeretnének még szebb, értékesebb munkát végezni, mint eddig. Már most készülünk egy kétórás farsangi műsoros­est összeállítására. Szabó Franciska, a tánccsoport múlt évi munkájáról beszél. Két táncot adtak elő nagy sikerrel: a Ványai csárdást és a Verbun­kost. A csoport tagjai Marsovsz­ky Vali, Navarra Margit, Rigó Olga, Belovics József, Gotgeisel József, Nagy László és Szabó Zoltán. Nyáron a környékbeli falvakat járták kultúrbrigáddal. Meséli, hogy többször megtör­tént, gyalog, szakadó esőben jöttek hazafelé, mert a vendég­látó falu nem biztosított jár­müvet. A csoport lassan össze­kovácsolódik, megedződik. Most a Cigány-tánccal készülnek, de mindjárt hozzáteszi, nehogy azt gondoljam, a pozsonypüs­pökiek Cigánytáncát másolják le, mert náluk is vannak e táncnak hagyományai. Terveznek, dolgoznak a ma­gyarbéliek. Jó munkájukat az eredmények bizonyítják. Remél­jük, ha a kultúrház felépül, nép­nevelő előadások és színdarabok rendezésére is nagyobb gondot fordítanak. -vald-1 PÁRKÁNY Minden jóravaló gazda számot vet magában, milyen eredmény­nyel zárta az óévet. A Csema­dok párkányi helyi csoportjának vezetősége is számot adott tag­ságának az elmúlt évben vég­zett munkáról. Mint tevékeny­ségben szegény esztendőt köny­velheti el a párkányi Csemadok az 1956-os évet. Helyi csopor­tunk egyik alapvető hibája volt, hogy sokat „rágódtunk" egész lényegtelen problémákon. Azon tanakodtunk, hogy mit rendez­zünk és mikor — közben az idő elszállt felettünk. Így történhe­tett meg, hogy a nagyszerű ter­vekkel kezdett év gyenge ered­ménnyel zárult. Az 1957-es év nagyobb sike­rekkel kecsegtet, fanultunk a múlt hibáiból és munkánkat igyekszünk jobban végezni. A tervek szerint január végén egy egész estét betöltő esztrád-mü­sorral lepjük" meg a párkányi közönséget. Ezenkívül, ha sl­kerül elegendő megfelelő sze­replöt biztosítanunk, betanu­lunk két háromfelvonásos szín­darabot is. Vércse Miklós, Párkány

Next

/
Thumbnails
Contents