A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-27 / 4. szám

folyón túl Argentína várt rájuk, délamerikai útjuk első állomása. De vajon kitárt karokkal várt-e rájuk, és csak a folyót kellett hozzá vezető útjukon átlépni? Sók-sok komoly problémát kellett megoldaniok, mig földjére léphettek. Mert Hanzelka és Zikmund nem a luxusutazók csoportjába tartoznak. Szándékosan keresik a nehezebb, kevésbé kitaposott utakat, mert tudják, hogy csak úgy jutnak el a helyes megismeréshez. Bejárják Argentínát, megvívják harcukat a hivatali bürokrácia mesterséges és az idegen föld természetes akadályaival. Ezért lesz mondanivalójuk hiteles mindenki számára, még annak is, aki esetleg keserű pllulaként nyeli le a kiáltó ellentétek leleplezett okait. A gyarmati sorba süllyesztett óriási országok: Argentína, Brazília, Paraguay és a dél-amerikai Svájcnak nevezett Uruguay mint új, frissen felvágott könyvek tárulnak fel előttünk, amelyeknek oldalain megtaláljuk a sokrétű, de egyértelmű igazságokat. Az írók egy szemernyit sem vesznek el a látott szép szépségéből, söt mint például az Iguazú vízesések leírásánál, ß lírai rajongás hangján, költőnek is irigylésre méltóan szólnak. Ugyanígy nem sajnálják az elismerést a szebbnél szebb dél-amerikai metropoliszok: Buenos Aires, ' Rio de Janeiro, Sao Paolo, Montevideo rohanó életének, látványos, gyönyörű építkezéseinek és a korszerű technika érvényesítésének ecsetelésénél. De ugyanakkor a két világutazó józan világszemlélete alapján meglátja és szóban, valamint képekben rögzíti azt is, ami már nem dicséri, hanem elmarasztalja az újvilág déli országainak urait. Mert a világvárosok fénytől szikrázó üzletházai, sugárútjai és -felhőkarcolói mellett szemünk elé tárják a szégyenteljes és szomorú nyomortanyákat, az úttalan utak mentén a pampák, mocsarak, őserdők és sivatagok könyörtelen világával küzdő emberek életét. Megismerjük őket, áz argentin és brazil, a fehér- és szlnesbőrü bennszülöttek mellett a kivándorolt „kincskeresőket" is, akik között oly sok Oppen a cseh és a szlovák. Nagyrészük a régi köztársaság bűnéből vette magára a kivándorlók keresztjét, a teljes kiszolgáltatottságot az idegen földnek, idegen szokásoknak és a nekik ugyancsak idegen, de a hazaival rokon tókés kízsákmányolóknak. Hanzelka és Zikmund könyve mindvégig lebilincselő. Az ismeretlen földrészt ismerősünkké teszi — varázscsizmában rohanunk velük, hogy le ne maradjunk, mi is részesei legyünk a számtalan nagyszerű, vakmerő kalandnak. A két derülátó csehszlovák polgár ott ül a csehszlov ák Tatra autóban ... Büszkén utaznak benne, az 'ő hazájuk, az ö honfitársaik adták nekik, hogy minden földrészen, minden országban hűségesen és kitartóan vigye óket kitűzött céljuk felé. A könyvet, amely egyszerre jelent meg cseh, magyar és német nyelven, magyarra Fendt Pál fordította gondosan, élvezetesen és fordulatosán. Gály Olga A modern építészet remekei a fényben fürdő felhőkarcolók ... Mindenkiben van kalandvágy, csak nem mindenki engedi felszínre jutni, még kevésbé esik rabjául. Azok, akikben ez a kalandvágy szerencsésen párosul a megismerés vágyával és ráadásul még megfelelő rátermettséggel — azok a kivételek voltak minden korok felfedezői, világjárói és sarkutazöl, akiknek nem keveset köszönhet az emberi társadalom. Két fiatal cseh mérnök, Jifí Hanzelka és Miroslav Zikmund Is elindultak világkörüli útjukra. Nem új földrészeket felfedezni, hanem a meglevőket megismerni és megismertetni mindenkivel, úgy ahogy azt ők látják: idegen országokat, népeket és viszonyokat a maguk kendőzetlen valóságában, nagyító és kicsinyítő, főleg pedig kirakatüveg nélkül. Az autóval bejárt Afrika után ezúttal Dél-Amerikába vezetett a két bátor cseh fiatalember útja. „A folyón túl van Argentína", ezt a címet adták (tekintélyes oldalszámú, gyönyörű eredeti felvételekkel illusztrált könyvüknek. Milyen egyszerű is lenne ez: a ... és ami Rio de Janlero felhőkarcolólnak árnyékában rejtőzik... Az Iguazú vízesés, a „Nagy Víz" egyik részlete Egy foglalkozás, ami nálunk Ismeretlen! Ezer csésze kávét kóstol naponta a brazillal kávékóstolő A könyv szerzői