A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-27 / 4. szám

ISMÉT LOSONCRÓL A Csemadok népművészeti csoportjai országos bemutatójának az volt a küldetése, hogy a kulturális intézmények és szervek szakemberei és munkatársai megállapíthassák a Csemadok eddigi munkájának e téren elért eredményét, toyábbá, hogy az egyes szakcsoportok, amelyek saját kerületükön kívül még nem szerepeltek, kölcsönösen összeismerkedhessenek. Ez szép cél, ezt elérni megnyugtató eredmény, de vajon nem lett volna hasznosabb, ha ezt a minden eddigihez viszonyítva rendkívül sikerült bemutatót magláthatta volna vagy kétezer főnyi közönség, nem szakemberek és nem szereplők, egyszerű rajongói és kedvelői a szépnek. Ez mindenki számára természetes, nem is azért vetem fel, csupán abból a célból, hogy ezzel számítani kell majd a jövö évi bemutatóknál és annak megfelelően kell majd megrendezni a nyári időszakban szabadtéren. Ehhez persze szükséges a körzeti és a kerületi bemutatókat idejében befejezni. Tavaly a kerületi szemlék után az országos bemutató megszervezésére nagyon kevés volt az idő, Így aztán elmaradt a kerületi szemlék részvevői teljesítményének részletes értékelése, a szakemberek eltérő, különböző véleményeinek összeegyeztetése. Ez a részletes megítélés, mérlegelés pedig minden csoport számára mind szakmai, mind erkölcsi szempontból rendkívül fontos, és bizonyára hasznos is lett volna. Népművészeti csoportjaink munkájában sok az ösztönösség, a puszta szerepelnivágyás, márpedig a célunk az, hogy népművészeti hagyományainkat tudatosan fejlesszük. Éppen ezt a célt tartotta szem előtt a Csemadok központi vezetősége, amikor elhatározta, hogy tiszteletdíjat ad azoknak a szakembereknek, akik egy-egy csoportnál a tagok látókörének szélesbltése végett, munkájuk tudatosítása érdekében tartanak előadást. Ezzel a lehetőséggel aránylag kevesen éltek. Nem használták fel az adott alkalmat, s ha mégis, inkább a szakmai segítségnyújtásra szorítkoztak. Ebben az évben szükséges, hogy ezt a munkát tovább folytassuk a kerületi népművészeti tanácsadó szakembereinek vezetésével. E szakemberek segítségének a Csemadok szakcsoportjai eddig alig vették hasznát, részben azért, mert nincs meg a kellő kapcsolat a Csemadok és a kerületi népművészeti tanácsadó munkatársai között, másrészt pedig ilyen szakemberek magyar vonalon egyáltalán nincsenek. A nyitrai kerület szolgáljon példájául annak, hogy ez az együttműködés komolyabb sikereket biztosít. Éppen azért, mert az országos szemle előkészítésére kevés idő maradt, voltaképpen a négy kerület kiválasztottjai szerepeltek együtt. A műsor egészében ugyan megvolt a kívánatos és szükséges minőségi emelkedés, de ezt még fokozni lehetett volna a műsornak olyan összeállításával, amelynél nem egy-egy kerület átlagos, hanem egy-egy csoport minőségét vettük volna figyelembe. így tarkább, színesebb lehetett volna a műsor, megoldódott volna a szólóénekesek kérdése is. akik különösen a kassai kerületből aránytalanul nagy számban szerepeltek. Különben a műsor eléggé változatos és érdekes volt. A kerületi szemlékkel szemben az országos szemlén a műsorszámok nagyon jól peregtek egymásután. Ha figyelembe vesszük, hogy a csoportok fel- és levonulása vagy tizenöt méter hosszú, szúk folyosón keresztül történt, elismeréssel kell beszélnünk a rendezőkről. Ha a művészeti ágakat vetjük össze, a koszorút a tánccsoportok vitték el. Részben azért, mert valóban kiérdemelték, másrészt a ritmikus mozgás mindenki számára közvetlenebb, hozzáférhetőbb és megérthetőbb. A vizuális benyomás sokkal közelebb áll az emberhez, mint például egy akkord, vagy teszem azt, néhány énekkari szólam. Ezenfelül a tánc szabadabb, térben terjedőbb, kifejezőmódja egyszerűbb. A somorjai, bodrogszerdahelyi, negyedi, fülekpüspöki csoport tánca, a gondos .begyakorlás, a szívvel-lélekkel való előadás ellenére sem ért el olyan sikert, mint más cselekményes táncok. A közönség tárgyilagos, mindenben határozott tartalmat kíván felfedezni, ezeknek a csoportoknak a táncában azonban nem talált ilyesmit. Általában a népi szokások keretéből már kiszakadt vagy kiszakított táncok (gyertyatánc, párnatánc) elveszítik eredeti mondanivalójukat, tartalmuk csaknem teljesen elvész. Ennek következtében az átélésről szó sem lehet, nagyobb teret kap az elővigyázatosság. Ez különösen a somorjai és a bodrogszerdahelyi csoport táncaira vonatkozik, amelyek inkább népieskedők mint népiek. Velük szemben győztek a cselekményes táncok, még a garamszentgyörgyi, tardoskeddi és a szinnai csoporté is, habár még sok a simítani, az összehangolni való bennük. A szinnai leánycsoport egyébként kedves táncának benyomását zavarta a hullámzó erősségű ének, a szép énekek hatását viszont a tánc csökkentette. Mind a csoport számára, mind a bemutató miatt a leánytánc szép eredeti népdalait inkább karban énekelhették volna. Éneklésmődjuk, a népies, nyílt hangképzés új szint adott volna az egész bemutatónak, de ezenfelül követendő példaként szolgálna más csoportoknak is. Énekkaraink kérdésével külön kellene foglalkozni. Itt csak annyit: örömmel állapíthatjuk meg, hogy a nagymegyerl és az egerszegi énekkarban sok a fiatal, aki lelkesen dolgozik. Kell, hogy a kerületi népművészeti tanácsadók gondosan kísérjék fejlődésüket. A szemlének egyik nagy hibája, hogy nem léptette fel az egerszegí vegyeskart. » Az országos szemlén még inkább megerősödött bennem a meggyőződés, hogy szavalni nem tudunk. Czibulka Gabriella, Kopasz Csilla és Szakáll István meggyőző, jól intonált szavalataival szemben a „Megértik egymást már a népek" és „Az őrült" szavalója lelkületének megfelelő verset választott; kevéssé árnyalt hanggal, csak közepesen szavalt. Ezen a téren hiányzik Nem kell sok magyarázat: с/ csárdás! Érzéssel húzzák, érzéssel éneklik a szép magyar notakat a poz.sonypüspokick Játékos népi leanytáné a hozzáértők segítsége, a tanítók tanácsa. Sajnos, tanítóink közül is csak kevesen értenek ehhez, ъ ha mégis értenek, nem foglalkoznak vele. Ez a néhány megállapítás nem akarja csökkenteni a bemutató nagy pozitívumát. Szolgálja csupán közös törekvésünket, hogy a jövöben még nagyobb sikereket érjünk el, még hasznosabban munkálkodjunk kultúránk gyarapításán. PETRIK JÖZSEF