A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-20 / 3. szám

érrlbérséges életkörülmények kÖít élnek. Fáradságos dolog lenne a háború előtti életlehetőségekről és lakásviszonyokról statisztikát összeállítani, de ehelyett nagyon meggyőzően, hangzik az az általánosan hangoztatott megokolás az idősebbek szájából, miszerint annyira szűkös volt az élet a faluban, hogy a legtöbb férfi csak harminc-harminchetedik életévében mert családalapításra gondolni. Akkor Is a jobb sorsra jutás kilátásai nélkül, azzal a kelletlen belenyugvással, hogy a 60—80 esztendős öreg házakban, a szülőkkel, sokszor nagyszülőkkel és testvérekkel összeszorultan, legtöbbször a békétlenség és összeférhetetlenség légkörében kell majd a kéretlenül is világrajövő utódokat felnevelniök. Ma a fiatal házasok majdnem mindegyike új lakásba költözik, vagy a házásság első négy-öt esztendejében már házépítésbe fog, mert megszűnt számukra a létbizonytalanság, s bizonyosságát érzik annak, hogy csak két erős kar és egészség kell a jobb möd megteremtéséhez. A község adattárából kiszemelve hadd bizonyítson néhány szám amellett, hogy a felszabadulás utáni években szinte feltűnő mődon megváltozott a szociális színkép, s hogy ez az élet összes jelenségeiben érezteti hatásét. Mindkét szemelvény a község anyakönyveiből van kimásolva. Az első a három községet (Vtzkelet, Hegy, Kosút) egyesített körjegyzőség anyakönyveiből, s az első világháborút követő, talán a község legoptimálisabb helyzetét tükröző évekből való, a második már tisztán Vízkelet adatait tartalmazza: Születés O) I X 1 2 я X I. 1923 118 15 51 1924 112 20 53 1925 105 11 73 1926 97 8 70 1927 103 11 54 II, 1950 41 34 14 1951 48 14 12 1952 47 20 15 1953 44 21 13 1954 09 22 18 • * Jó, humuszos határa van a falunak. Zsíros, fekete föld, felette, az egész síkság felett varjak ijesztgetik a maradék jó időt, mert az útszéli tócsákban már bőrződik a víz. Ez a határ, amit szemmel álig íudok felmérni, valamikor íöld-Kozmér Gyula, állattenyésztési vezetó: — A kapitalista világban, ha kávét ittunk, már azt mondták: Kozméréknál lagzi van birtokosok és bérlők tulajdonában volt. Vastag a termőrétege. Kitűnő búza- és cukorrépatermelő vidék. Van ennek a vidéknek egy nevezetessége, amellett, hogy ellátja a diószegi cukorgyárat cukorrépával. Itt terem a diószegi óriásbúza, amit a századfordulón Kuffner Károly, a diószegi cukorgyár egyik tulajdonosa honosított meg akklimatizált doni búzából. Jóformán csak ezt az idegenből hozott búzafajtát tűri meg ez a föld, mert próbálkoztak itt már a gyakori aszály miatt egyiptomi, s még ki tudja hányféle importált búzafajtával, de állítólag azokat is kipusztította a nyári szárazság, mert majdnem mindegyik fajta későnéró. Telekkönyv nem állt rendelkezésemre, de több egybehangzó elbeszélés alapján megtudtam, hogy több mint kétezer holdat kitevő uradalmak és bérletek voltak a község határában. Évszázadok óta két magyar főnemesi család, a Forgách és Eszterházy család birtokában volt az egész falu határa. Az 1867-es kiegyezés után felosztották az Eszterházyak vízkeleti birtokát és utána nemsokára bérletbe adták a Forgáchok is uradalmukat, majd végleg kikerült a kezükből. A századforduló után ezekből a blrtokföldekből a Hadik-Barkőczy féle 350 holdas birtokot, az Alliance nevű bécsi egyesület 1000 holdas bérletét (amely a szegénysorsú zsidók felsegélyezésére alakult, de erről úgy beszéltek a falusiak, hogy ők csak a gazdag bérlőket, Glaser és Diamant nagyszombati malátagyárosokat látták az egész nemes vállalkozásban), a 240 holdas Kiss-féle birtokot és az Eszterházyak 350 holdas maradékbirtokát, (amelyet később dr. Kollárik ügyvéd vett meg) tartották nyilván. Ez a földbirtokosztódás a magyar földbirtokviszonyok válságaként már a múlt században megindult és Itt ebben a faluban már a kisebb parasztbiítökokat is kikezdte. Érdekes és figyelemreméltó jelenség ez. AZ 1867-ben felosztott Eszterházy-birtokből 10 egésztelkes jobbágy kapott egyenként 64 holdat, 13 féltelkes jobbágy egyenként 32 holdat, 4 negyedtelkes jobbágy 16-16 holdat és kilencen kaptak ugyanilyen mődon 900 négyszögölet telekkönyvi áttáblázással, örök használatra. A nagyobb földbirtokok széthasadoznak, bérlők kezére jutnak, a jórészt osztott földekből származott paraszti birtokokon pedig megindul az egyfelől pauperizélódó jellegű, másfelől pedig a kulákosodó folyamat. Az első világháború után az 50—60 parasztcsaládból 5—6 gazdag paraszt emelkedik ki, 200 családnak alig van egy hold földecskéje, sokuknak, a nyomor -gáshoz is kevés félholdacskája van csak. Ezek a zselléremberek jobb esetben a diószegi cukorgyárban találtak munkát, Az egyház is adóztatta a falut, de temploma csak az első világháború táján épült fel vagy a gazdag paraszt földjén cselédeskedtek, de legtöbbjük az uradalmak igájába került. Kozmér Gyula volt zsellérember, most a szövetkezet állattenyésztési vezetője elmondta, milyen volt az élet akkortájt a parasztbirtckokon. Végh Nyugdíjas a lencse előtt Istvánnál cselédeskedett, aki évi 1700 csehszlovák koronával, (1000 csehszlovák koronáért is lehetett kapni szolgát) 2 mázsa búzával, napi kosztolással fizetett a látástól vakulásig tartő inszaggató munkáért. Ennek az embernek, aki 7 gyermek közül került és az apja is uradalmi cseléd volt, mára nagyot változott az élete. A szövetkezetben az elszámolásnál' 38,62 mázsa búzát, 8,62 mázsa árpát, 7,40 mázsa kukoricát, naponta 1 liter tejet, és éwégi elszámolásként 17 730 koronát kapott. Félhektároe háztáji gazdaságában 5 sertés, 45 tyúk, 17 liba hízott. A földbirtokokon napi 8 korona volt a járandóság és az emberek mégsem a saját nyomorúságukra emlékeznek vissza, hanem olyasmikre, hogy például a MUller-féle bérleten (egykori Eszterházy-birtok!) az intéző tojással dobálta meg a csinytevő kutyát is. Embertsértő állapotok uralkodtak itt és az emberek tehetetlenül szemlélték sokáig, hogy gróf Eszterházy Mihálynak csak Pozsony megyében több mint 20 000 katasztrális baiAoyi vadászterülete volt. Folytatása következik Ajándékok csomagolása Magyarország részére