A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-20 / 3. szám
• - ! - : ; (Vasárnap. 7őeípáa Csivogó leányhadat csip el a fényképezőgép Helpai komaasszonyok: étel-ital a vendégeknek, testiholmi az újszülötteknek Menyecskék vasárnapi tereferéje Az autó kifut a Dobsina patak százkanyarú völgyéből, a tárulkozó táj öblében a Garam ezüst szalagja csillog, A hegyhátakat, amelyek kétfelöl a szemhatár elé púposodnak, az ősz sárga, röt és bársonybarna színek pompájába öltöztette. A természetnek micsoda örök ünnepi tobzódása .,.! Milyen lélegzetelállító gazdagság! Ekkor az öszszébbszorulö hegyek között egy kis falu széles főutcájába siklik bele az országút. Helpa... Mögöttünk a dobsinai márgabányák le rakodóin а к nagy, szürke vulkánkúpjaí, előttünk a napos káprázatban — Breznó körvonalai integetnek a távolból. A tiszta kis község előbb ódon faházakkal köszönt, aztán frissen emelt „komfortos" köépületek sorával mutatja meg lakosai útját — nemcsak térben, nem időben és fejlődésben Is. Kétezerkétszáz lélekről tud a statisztika és arról, hogy Helpa kétezerkétszáz lakosa jórészben Juhászember, és hogy a helpai finom, Ízes, zsíros, bőségi vedelmező. Egy fiatal párocska kart a karban mosolyog ha-S tudják mindazok, aki hírét hallották Helpának, sajt Izén, a Garam völg igézetén kívül még m. örömök iránt is fogékonyak sajtja és jölaha is a juhik tájle földi hogy az idevalósi nép mindmáig híven őrzi ősi, ékes viseletét... Vasárnap délelőtt micsoda szlnbüvölet, mennyi formaváltozat kavarog Helpa főutcáján! A helpai parasztok örömre vágyó képzelete versenyre kel a hivalkodő garamvölgyi tájjal. Patyolat ingvállak vakítanak, zöld, piros, kék hímzések gyűrűi, bogai, virágai kacagnak pruszlikokon, ingujjakon, kötényeken, legények mellényén selyemszálak cifrája szikrázik, fejkötökön gyöngyök tükröznek, gombrác, bojtok tetszelegnek, csikorgó csizmákon szironyos varrás virít, lányok, menyecskék derekán száz ráncra szedett hímes szoknya incselkedik — és mosolyognak az arcok... Egy ablak előtt csivogó leányhadat csíp el a fényképezőgép lencséje. Eppencsak elkattan a masina zárja — az aprócska zajtól rjadozó, de nagyon is huncut, nevetéssel rebbennek szét. Szégyellik magukat,.. ? Aligha hinném. Büszkék bájukra, fiatalságukra, büszkék és boldogok. Kacarászva lesnek vissza, kacagnak az ifjú menyecskék is, akiknek vasárnapi tereferéjét megörökíti a kandi fotolencse, nevet a fiatal párocska, amely kar-karban áll elénk, még a tornyosra kötött fejű asszonyok is elmosolyodnak, akik mindkét kezükben ajándékokkal keresztelőre Indulnak. KERESZTELŐ HELPÄN A helpai újszülött szemecskéje felhőfehérre és szivárványtarkára nyílik. Madefracsipkés takar ócskáját virágos rásakendőre terítve hozzák a komaasszonyok. Az ünnepi sütemény, a ropogós sült pecsenye habos patyolat-bugyorból küldi illatát, az Ínycsiklandó borocska hímes kancsóban ás csillogó korsóban kotyog és a művészi Izleléssel formált cukros dlsztorta akármelyik világvárosi cukrász remekére rátromfol... A kis hegyifaluban ezen a vasárnapon „civil" ruhát alig látni. Pedig nem vagyunk „hivatalos vendégek", nem készültek fogadtatásunkra. Idevetődtünk, nem várt senki, nem vártak senkit. Maguknak, a maguk kedvére díszelegnek a pihenőnap szép óráiban. A szépség, ékesség, báj eredendő áhltása teremti meg ezeket a csínnal kitervelt, magával ragadó mü-Izlésü ünneplőket, s nemhogy kopnának-fogynának, egyre több készül az ösi viseletből és hogy egy kis prózát is vigyünk lelkesedésünkbe — bizonyára nem is olcsón, nem apró pénzen, nem kevés munkával. Hogy ennyi lehessen belőle, hogy Ilyen ünnepi alkalmakkor szinte mindenki Íja-fia viselhesse, mind frissen, ropogósán, ragyogva, takarosan, nyalkán, szeplőtlen fehérekkel, íakulatlan tarkákkal. mind-mind: csivitelő leánykák, csillagszemű menyecskék, rátarti nénikék, hetyke sihederek, tempós férfiemberek, pipacsutorát szortyogtató öregek — ehhez valamiféle szilárdan, szélesen megalapozott jómód is kell. Tömeges jómód, nem kevesek kiváltsága. Annyi biztos: a helpai juhászoknak van mit a tejbe aprítani. —s— I