A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-06-30 / 26. szám
Ezerkilencszázharminchárom, Hitler uralomra jutásának esztendeje, Wagner Richárdot a modem zenedráma megalapítóját a zavaros mítoszokkal teli német nacionalista érzés hósi képviselőjévé avatta. Zenedrámáinak iavában valóban megelevenednek a germán mondavilág ködös mitoszai és jórészben ennek tulajdonítható, hogy színházaink még a felszabadulás után is soká elzárkóztak nemcsak a Niebelung-tetralógia, hanem más zenedrámája és romantikus operája újbóli bemutatásától is. Ma Wagner operái a fasiszta hordaléktól megtisztítva mind a Szovjetunió, mind a népi demokráciák országainak operaszínpadjain helyet kapnak, főleg azok a zenedrámái, amelyekben nem érvényesül a schoppenhaueri filozófia pesszimizmusa, de amelyeknek komponálását a népköltészet ihlette meg, A Bolygó hollandiban is. amelyet a napokban mutatott be igen naav sikerrel Nemzeti Színházunk, ezek a népkölté, szeti elemek vannak előtérben, ugyanakkor azonban már hatásosan megmutatkozik benne a zeneköltő forradalmi elve, hogy a muzsika közvetlenül és szükségszerűen a szövegből fakadjon. Wagnert a szövegkönyv Az opera két főhőse: Senta (Margita Cesanyiová) és a Hollandi (Emil Schütz) megírására Heinrich Heinének, a nagy-nagy lírikusnak a párizsi „Salon"-ban megjelent novellája ösztönözte; a szimbólumokat szerető zeneköltő képzeletét megragadta a kísérteties hajójával tengeren bolygó hollandi, akinek átkos életét csak egy nő odaadó szerelme válthatja meg. Wagner nyugalmat nem lelő hősének lelke hasonlatos a bolygó Ahasveruséhoz vagy az ógörög Odiszszeuszého, ő is keresi a nyugalmat és az öröik pihenőt az élet örök viharai között. Senta -zamélyében megtalálni véli a nőt, aki az évszázados átoktól megszabadítja, ám amikor azt hiszi, hogy hűtlenül megcsalja, kénytelen újra hajóra szállni. És Senta, hogy az átkot feloldja, önfeláldozóan a tengerbe veti magát. A halál, mint az örök hűség szimbóluma, meghozza a megváltást: A Bolygó hollandi hajója sok évszázados bolyongás után elsüllved és utasaival együtt eltűnik a habokban. A Nemzeti Színház Wagner-bemutatója az Idei zenei évad legjelentősebb eseményének bizonyult A siker elsősorban a Sentát éneklő Margita Cesanyiová érdeme, akinek szárnyaló szopránja ebben az igényes szerepben kivételes fénynyel ragyogott és olyan alakítást nyújtott, amely bármely nagy európai operaszínpadnak díszére válna. Ugyancsak meglepett Erik vadász szerepében Karol Sekera, aki-nek tenorja a magasságokban még nem kiforrott, de a középfekvésekben meglepően erőteljes és igazi Wagner-énekest, ifjú Siegriedet sejtet. De jó volt Emil Schlitz Hollandija is, ugyanígy a Dalandot éneklő Václav Nouzovsky, Dlta Gabajová és Alexander Baránek a Kormányos szere pében. A jelek azt mutatják, hogy Nem- játsszák és ez az egyszerűsítési tözeti Színházunknak hasznára vált a rekvés megmutatkozott Elten munzágrábi opera májusi vendégjátéka kájában is. Daland hajójának teljes Megmutatkozott ez elsősorban abban, eltüntetése a leegyszerűsített színhogy a kar kitűnően oldotta meg fel- padról azonban zavart. Kényszeradatát; eddig még nem hallottuk megoldások keresésére indította az ilyen tiszta és erőteljes csengéssel, opera tehetséges rendezőjét, Miroslav a dallam vonalait megőrizve énekelni Fisért. Nem érthetünk például egyet és játszani. A zenekart lendületesen azzal, hogy a Hollandi nem hozatja vezette a fiatal Gerhard Auer kar- ki kincsesládáját, amivel felébreszti mesteri pálcája. Ha a nyitányban Daland kincséhségét, és nem tartjuk még akadt kivetni való pontatlanság, szerencsésnek, hogy a kormányos a dalmű egészében a gondos betanu- nem a hajón, hanem kint a parton lás munkáját dicséri; különösen a őrködik, valamint azt sem, hogy a második felvonásnak vannak színes, Hollandi képe helyett Daland otthofelejthetetlen részei, melynél szeb- rában egy faszobor van olyan mabet operaszlnpadunk idén még nem gasságban elhelyezve, hogy az éne-Daland tengerészei a Hollandi kísértethajóját nézik produkált. kesnő csak görcsösen hátravetett A díszleteket német vendég, a lip- fejjel bámulhatná, ha pontosan elecsei Max Elten festette és ugyan- get tenne az opera előírásának. Az csak ő tervezte a jelmezeket. A hát- újat mindig örömmel üdvözöljük, de terek megoldása, az égre a ten- célját veszti, ha öncélúvá és az eregerre vetített kísértethajó festőien aetinek keresése helyett csak eredehatásosan és pompásan érezteti a tieskedövé válik, dalmű balladás hangulatát. Wagner összegezve elmondhatjuk, hogy a zenedrámáit ma a Német Demohrati- Bolygó hollandi sikeres bemutatásákus Köztársaságban, de a Német val Nemzeti Színházunk olyan mun-Szövetségi Köztársaságban is erősen kát végzett, amellyel már régen leegyszerűsített, minden naturalista adósunk volt. elemtől megfosztott díszletek között Egri Viktor Jelenet az első felvonásból