A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-23 / 25. szám

helye barátoknak és pa­xknak, katonáknak és nak. tatárjárás után a monostor Ibertnek, a prépostság fő­ának közreműködésével új­elépül. A barátok még jő­;án fel sem ocsúdtak a tá­rás rémületéből, amidén az nemzetségben Izsák Xegy­sl tör rájuk. Jászét f eldűl-i szerzeteseket és magát a Dstot is rabságba hurcolja, radhatatlan Albert prépost ban a barátok ezen babi­fogsága után sem csügged. :etlen akaraterővel újra 'ezi és építi a monostort. szerzetesek minden bi­yal nagy érdemeket sze­k mind a telepítés terén, a bányaipar fejlesztésé­mert a Városi települése­s az ipart pártoló Anjou­magyar király, Róbert Ká­a rozgonyi csata után erő­épít a monostorral szem­fekvő sziklára. így akarja ti a barátok hongyarapítő enységét. A prépost azon­üégedetlen a királyi párt­sal. Mert erődöt ugyan itett a király, hogy marta -tői ővja őket, de ugyan-Szomolnoknak, az újon­alakult bányászközségnek nértföldnyi területet aján­!. S ezt a két mértföldet ály a prépostság testéből >tta ki. »Hol itt a királyi ..." írja a főpap a király­gabiztos, öntudatos és ke­'akaratú emberek voltak a barátok. Midőn 1350-ben Lajos király az osztrák tű idegen papot, II. Mik­nevezi ki .jászói prépost­barátok tiltakoznak a ki­határozat ellen. Az éve­artó huzavona után sem be derekukat a fehérba­, és 1364-ben a rend elő!­ellenprépostot választa-Ezt azonban a király kar­>mmal elűzi, és И. Miklós is elfoqlalhatja hivatalát, lond király 1436-ban fa-1 veteti körül Jászőt és a ätort azóta Jászóvárnak ja a krónika (Castrum , a prépostot meg Jászó-Jpapjának. yugtalan kor hullámverései ílérik a monostort, amely óra esküszik fel. Jiszkra sgostromolja és beveszi a Virágszedés várat. A falakat lerombolja, a prépostság vagyonát elkobozza és a rendtagokat világgá űzi. S a monostor szénája csupán Korvin Mátyás uralkodása alatt jön rendbe. Majd Széchy György, Beth­len Gábor egyik vezére ront Jászóvárra. Á panokat részben megöli, részben tömlöcbe hur­colja. Ezek után már csupán admi­nisztratív papírviharok érik a monostort. A rendet az egyik császár és király feloszlatja, a másik meg visszaállítja. A rend jelehlegi házát húsz évig épí­tették Sanberger prépost veze­tése alatt és a barokk templom aránylag ízléses belseje Kra­cker János Lukács fetőt, Grass Antal szobrászt és Salzjéber Antalt dicséri. Amint belépek a monostor hatalmas könyvtárszobájába, Sztrahov jut eszembe, az ottani , rend és tisztaság. Mert itt ren­detlenség uralkodik és a tisz­taság sem példás. Igaz, hogy az egész könyvtárszemélyzet egy emberből, a Slo­venská Matica könyvtárosából áll, aki >itt a mindenes szerepét tölti be. Könyvtáros, szolga, adminisztrátor, asz­talos, mázoló, szó­val ezermester, aki mindenen tud pe­glteni, csak saját magán nem. Mert lakása nincs. A messzi Eperjesről jár ide munkába. Nézem a porlep­te, hatalmas foli­ánsokat, rézcsattos öt-hatkilós kéz­iratokat, a festett iniciálékat, az ős­nyomtatványokat, a latin, német, ma­gyar és szlovák, cseh, valamint francia és angol szerzők műveit, misekönyveket. Megtalálom itt azonban Strasser Ottó „Stürmer"-jé -nek Szálasi-féle magyar változatát és Szabó Dezső „nagy szerlmének", Tormay Cecilnek ,,Napkelet"-jét is. A nagy földgömböt a könyvtárterem közepén a tudás szimbólumának vé­lem. A tudásénak, amellyel olyan] sok­szor éltek vissza, amely a tudatlan­ság legyőzésére a legerősebb fegy­ver. Igen, a tudás szimbóluma, azé a tudásé, amelyről a régi egyházatyák kitalálták a tudás fájáról és az ere­dendő bűnről szóló legendát, a tudat­lanság apoteózisát. Szinte magam előtt látom a bölcs pap-tanárokat, Falurésziet Részlet a parkból; háttér­ben a monostor két tornya akik itt ültek vagy a parkban járkálva olvasták Plátőt, Sene­cát, Morus Tamást és Kantot, de sajnos Prohászkát és Bang­ha pátert is. Innen széledtek el országszerte, hogy neveljék és műveljék a nemzet sarjadó re­ménységét, nemesítsék az if­jakat és lányokat, hogy vadóc­ba rózsát oltsanak. Vajon milyen küldetést vé­gezhettek, ha „egy olyan világ ismeretére és szeretetére ta­nítottak", amelyikről a nemesi házból elszakadt író így ír oly világ tiszteletére neveltek, amely csak rossz ponyvaregé­nyekben, mesekönyvekben és f-'lléres mozifilmekben létezett." Természetes, akadtak köztük U tudomány- és népszerető. tisztánlátó humanisták. A fejlődés vastörvényei azonban kérlelhetetle­nek. Elsüllyedtek a történelem sül­lyesztőjében, azzal a társadalommal egyetemben, amelynek oszlopos tá­maszai voltak. A mai látogató meglepetve nézi a monostor jelenlegi lakóit, a három­száztizenöt apácát, akik itt élnek és a társadalom valamint önmaguk szá­mára is hasmos munkát végeznek. Gazdálkodnak. Zöldség- és gyümölcs­kertészete van ennek az ,/asszony­várnak", baromfifarmja, halgazdasá­ga és méhészete. Egy megbukott tár­sadalom erkölcsi hadseregének egyen­ruháját viselik. Egyenruhájuk azon­ban gyakran embert takar. Vannak itt öregek és fiatalok, csúnyák és szé­pek, akikről lekívánkozik az eltorzí­tó öltözék. Akadnak köztük, akik még nem tudtak megbarátkozni az új rend­del. És ezt nem is nagyon titkolják. Vi­szont vannak sokan, akik. ha különvá­lasztanák őket a közösségtől, sutba dob­nák apácaruhájukat és férjhez menné­nek Hogy szeressenek és gyereket szül­jenek, részt vegyenek az új társadal­mi rend építésében. Munkájukkal azonban itt, otthonukban is haszno­sak. Jásző, a 'régi humanizmus egyik fellegvára felett a győzedelmes mun­kásosztály magasabb rendű huma­nizmusa győzedelmeskedik. És én, gályarab kálvinista elődök hitetlen utódja, melegséggel a szívemben hagyom el Jászóvárt ezen a mjá­jusvégi , napon, amelyen a naptár fagyos szentjeinek utóhada tekintet nélkül a buzgó apáca hadra és a régi monostorra, faggyal perzselte meg a gyümölcsös kerteket és hósipkát bo­rított a távoli hegyek sandán ideku­kucskáló csúcsaira. BARSI IMRE Apácák a parkban

Next

/
Thumbnails
Contents