A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-23 / 25. szám

EGY KÖNYV NYOMABAN Ha van izgató kérdés kulturális .életünkben, akkor az rodalmi közvélemény keresése az. Mit és mennyit olvasnajk az emberek - érdemes volna erről egy hozá vetőleges statisztikát készíteni nnak, aki nem ismeri a fáradsáot, hogy lássuk: hol állunk a önyvolvasó nemzetek sorában, gaz ugyan, ha vannak ezen a té -en eredményeink, akkor ebben az múlt tiz év kulturális forradalíáé az érdem, amely .tízezreket óditott meg a könyv számára, de ííntha még mindig visszaérződnék iy kissé, hogy a könyvszeretet, az azi irodalomélvezet a szellemi >glalkozásokhoz fűződik — ,teríészetesen nem mindenben és fög nem számarányban. Inkább csak műveltségbeli tájékozottságot és hagyományokat tekintve. Mint már több könyvtárban, a ozsonyi magyar könyvtárban is zt látom, hogy a klasszikus iroalomnak van |a legnépesebb táэга könyvekben is, olvasókben te. an Móricz, Mikszáth és Jókaiultusz, néhány nagy külföldi tán való rajongás, s a. többi önyv a néhány ezerből a kéletinség hullámain sodródik olvasóil olvasóig. A könyvek állapota : útmutató. Az állványokon szfeteket képeznek az agyonkoptatott s újrakötött könyvek, s mögötk ötven-száz olvasó Integet imán, a Ikeresgélőt hívogatva. Az asztalonj ahol a keresettebb inyvek hevernek, tajáltam meg lés Béla Kárpáti Rapszódia clű regényét is, amelyből több Hdány van a könyvtárban, s ez : itt talált is: .újrakötve. Van II-s Bélának más könyve is a inyvállványokon, a Szkipetárok, Honfoglalás, az Ég | Tisza, a •gyvert s vitézt éneklek is több izött, engem mégis az érdekelt, 1 a véleménye az olvasónak er-I a könyvről, s erről az íróról, :mek a művészete olyain megtt, mint a Vándorlás közben beipott falat kenyér ize. S főleg hogy mennyire szeretik a rnyvet. A továbbiakban már elazított a könyv olvasói jegyzéke, ím vártam semmi különöset et-1 a keresgéléstől, csak egy kis agnyugtatást, hogy — azért olaz emberek. az első percekben látom, olyan jó. családias légkör uralkodik szavakban és mozdulatokban ebben a házban. És jóbarát a könyv, mindhárman olvasnak. A férfi 55 éves, s tízéves korától szerelmese a könyveknek. Amikor megkérdeztem, hogy mi a véleménye a Kárpáti rapszódiáról, azt mondta: — Nekem ez a könyv nagyon tetszett. Olvastam Illéstől a Honfoglalást, és ismerem a háborús novelláit is. de ez a könyve tetszett leginkább. Talán azért is, mert a regény cselekményének színhelyét, jól ismerem, hiszen majdnem azon a vidéken nőttem, fel, Nagyszöllömind. A magyarban Jókai, a külföldiekben az orosz геаЛзфк és a franciák a kedvencei. A maiak közül Erenburgot szereti. Meg ls mondja, miért. — Erenburg talán ma az egyetlen szovjet regényíró, aki a legjobban ismeri a világhelyzetet, a nyugati diplomáciát, meg a fasizmust. Olvastam tőle a Vihart, Európa bukásét, a Kilencedik hullámot és még nem ls tudom mit, mit nem. Ez úgy van — vjált egyet a beszéden —, hogy mi munkások, már amelyikünk szeret olvasni, a klasszikusokhoz ragaszkodunk. Inkább a külföldiek fejezik kl a munkásgondolkozást, Gorkij, Zola, Hugo, ezért is láthatja leginkább egy olvasgató munkás kezében ezeket. Mit mondhatnék még? Könyv nélkül ,egy este se tudok lefeküdni. Sokszor csak azért teszem le a könyvet, mert miár azt veszem észre, hogy hajnalodik. Amásik olvasó egy háziaszszony, a Moszkva utcában. Vidékről felkerült munkásasszony ez a negyvenhatéves Demeter Gézáné, akinek a háztartás és egy szánt az eke. Ilyeneket Írjanak magyarul is! Ügy várom már a folytatását ennek a regénynek ... Tehát mégis volt valami mondanivalója az Irodalomról, bárhogy is szabódott ez az értelmes, könyvszerető, egyszerű háziasszony. Diákokkal beszélgettem, de legtöbbje nem ismerte úgy az irodalmat, ahogy vártam tőlük. Többnyire megmaradnak a kötelező olvasmányoknál, s jóformán lámpással kell keresni köztük olyant, akit szenvedélyesen érdekelne az Irodalom. A valamikori városháza mellett az orsolyák egykori zárdájában elhelyezett zeneiskolában találtam rá egy diáklányra, aki az átlag felett áll. Csak 18 éves, de úgy ismeri a külföld irodalmát, hogy ez ritkaságszámba megy ilyen korban. Amikor a nevét megtudtam, azt hittem, a költő valamelyik leszármazottja, Czuczor Terézia, de aztán lehűlt bennem a különlegesség utáni érdeklődés, sokkal többet mond az, hogy egy érsekújvári háborús özvegy lánya, életrevalóságából annyira futja, hogy jóformán magántanításbői keresi a tanuíáshoz szükségeseket az állami ösztöndíj mellé. Különös, szépvonású diáklány, akiről alig hinné az ember, ha nem hallaná töle, hogy ismer a gyermekkori olvasmányok Grimmjén, Akönyv elsőre egy munkás házába vitt el, Frenkel lő villanyszerelőhöz, a Szuvorov :a 4. alá. Müveit városi muns ez az ember, a lakás szolid, zta, a feleség halkszavú, finom sony, a tíz-tizenkétéves-forma erek élénk, de szófogadó jó erek. Kedves emberek mindjárt, sön. Tudja, nagyon megkapóan Ír, kevés olyan érthető és egyenes Irő van, mint 6. Mit mondjak? A regény felidézte bennem ifjúságom emlékeit, olyan élethűen Irta meg a kárpátaljai szegények sorsát. Szinte újra megelevenedtek előttem a koldusok — annyi koldust soha, azóta és sehol nem láttam, mint ott —, a favágók, a szegényemberek hadát, akik gyerekkoromban folyton vándoroltak felénk Kárpátaljáról. Tudtam, hogy az átlagolvasó nem esztéta, de ez a kritikai készség meglepett, sokat olvasó embert sejtettem benne az első szavak után ls. így hát nem tudok kérdezősődnl, hanem Inkább beszélgetünk, s ahogy az óramutató forog, ügy válik egyre érthetőbbé ez a munkásember. Arról esik legtöbb sző, hogy milyen az irodalmi ízlés most, s б mit olvas. Fizikai munkás vagyok, csak azt nézem, hogy mit vérhatok a könyvtől. Mostanában például a második világháború irodalmát olvasgatom, mert nagy .n érdekel. Most is van nálam két ilyen könyv, az egyik Szlmonov regénye, a Nappalok és éjszakák, a másik meg Ptáőníktól a Huszonegyedik korosztály. A javarészén ezeknek a könyveknek már túl vflfiyok, s mondhatom, hogy sok mindent mondtak nekem a .háborúról. Beszélgetünk, beszélgetünk, s lassan felvonulnak ebben a beszélgetésben az irodalom jelesei gyümölcsöskert gondozgatása közben sok ideje jut olvasásra. ázívesen fogad, de váltig erősítgeti hogy ő aligha mondhatna az irodalomról valamit. Olvasni olvas, mentegetőzik nevetve, sok könyve van odahaza is, mert a könyv az egyetlen szórakozása, s erre nem sajnálja a pénzt, könyvet szeret vásárolni, dehát zavarban van, ha erről beszélni kell. — Elolvasok ón három-négy könyvet ls egy héten, ha úgy jön. Azt is tudom, hogy kit érdemes olvasni. Nézze meg, hogy nekem csak jó könyvek vannak a házamban, Mikszáth, Jókai, Krúdy, Gárdonyi. Petőfi, Ady, Móricz, Karinthy, meg Kosztolányi könyvet. Vannak külföldi Íróktól ls, de én inkább csak a magyarokat szeretem ... Dehát én nem tudok úgy beszélni, mint aki az irodalommal foglalkozik. A ma Irodalmáról mégis megvan a véleménye, amely úgy érzem, a legőszintébb és nagyon fontos lehet az Irők tájékoztatáséra: — Ez ez, ami a legjobban hiányzik. A mostani életről szóló regények. Magyar Írók alig írnak a mostani életről, kevés a külföldi könyv is, meg ha találtam, akkor inkább а szovjet Írók könyvei között. Nagyon tetszett nekem a Csendes Don meg az Üj barázdát bickensén, May Károlyján, Vernéjén kívül Shakespeare, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Dumas, Rolland, Zola, Rabelais, Goethe, Schiller, Thomas Mann. Sinclair Lewis és Upton Sinclair, N1x6 sót Cronln, Prosper Mérimée és mlég ki tudja hány külföldi író könyveit. Azt kérdezem tőle, hogy kinek a könyve tetszett neki legjobban. — Rolland Meghódított lélek-je, ez valahogy arra késztet, nyeket, ez valahogy ara készítet, hogy figyeljem magam. Anette, a regény hősnője olyan hanyolult lélek, hogy minden nőből van benne valami Amolyan örök nő. Majdnem mindenkivel meg^ történhetne, ami vele )és körülötte megesett. Nehéz ehhez valamit szólni, zenepedagógus lesz, egy kicsit müvészlélek is. Mindenesetre, az életet s az azt magyarázó könyveket éberen figyeli Bárcsak ezt tenné minden fiatal. MI К U.S SÁNDOR I