A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-16 / 24. szám

Még csak 1945. augusztusa volt, á világ nagynevű tudósainak tiltakozása ellenére Japán földjére ledobták az első atombombákat. A hivatalos amerikai jelentés szerint egyedül Hirosimában 78—80 ezer ember halt meg és ugyanannyi súlyosan megsebesült. A város 90 ezer épületéből 65 ezer lakhatatlanná vált. Hirosima és Nagaszaki városában az atombombák következtében 120 ezer ember pusztult el. Az atomveszély lassan átfogja az egész világot. A taktikai atomfegyvereket rövidesen már Nyugat-Németország, Dánia!, Görögország területén is tárolják. A kísérleti bombarobbantások megmérgezik a levegőt. Halált hoz a tavaszi szél, a májusi eső, a harmatos fű — a lassú pusztulás aztán az emberbe hatol. Kínhalált okoz, csontrákot, halálos fehérvérüséget, ismeretlen irtózatos betegségek sorát. Linus Pauling amerikai Nobel-díjas tudós szerint a tervezett angol hidrogénbomba robbantási kísérlet, amelyet azóta már végre is hajtottak, ezerrel szaporítja a halálos fehérvérűségek esetét: ha pedig folytatják a kísérleteket, 200 ezerrel több gyengeelméjű gyerek születik a következő nemzedékben. Egyre több követelés hangzik el az atombomba robbantási kísérletek megszüntetése, valamint arra, hogy a kormányfők üljenek össze és tiltsanak be minden atomfegyver kísérletet. A mi közgyűlésünkön is hangzottak el hasonló indítványok, valamint tiltakozások is az atomfegyverkísérletek ellen. Ezért fontos lesz, hogy a közgyűlésen megválasztott javasló bizottság foglalkozzon az ilyenértelmű felszólalásokkal is. Ez nagyon komoly kérdés, s emellett eltörpülnek azok a sokszor kicsinyes kérdések, amelyek arra irányulnak — örömmel látjuk, hogy sikertelenül —, hogy dolgozóink egységét megbontsák, hogy súrlódásokat váltsanak ki hazánk nemzetei, nemzetiségei között. Közgyűlésünk fényes bizonyítéka volt annak, hogy ezek reménytelen kísérletek, dolgozó népünk egységes. Újra örömmel állapíthatjuk meg, hogy hazánk cseh, szlovák, magyar és más nemzetiségű dolgozói megbonthatatlan, szilárd egységben állnak pártunk s a Nemzeti Front kormánya mellett. Hruscsov elvtárs a napokban beszédet tartott a mezőgazdasági dolgozók értekezletén. A nemzetközi helyzetről azt mondotta: „A Szovjetunió nemzetközi helyzete jó. A szovjet kormány külföldi államfőkhöz intézett legutóbbi leveleiben őszintén kifejtette nézetét a legfontosabb nemzetközi kérdésekről, elsősorban a világbéke megőrzését és megszilárdítását tartva szem előtt. A szovjet állam békeszerető politikáját támogatja az egész haladó emberiség. — Mindenki tudja — mondotta Hruscsov elvtárs, — hogy békét akarunk és békéért harcolunk. Nem azért, mintha országunk gyenge volna — az imperialista tábor vezetői és az összes háborús uszítók ismerik és érzik erőnket, hatalmunkat. Ha továbbra is kitartunk békeszerető politikánk mellett, akkor a különféle kalandokat kedvelő politikusok jól emlékezetükbe vésik, hol kezdődnek határaink s nemcsak határaink, de érdekeink is. Mi szükséges ehhez? Elsősorban az, hogy iparunk továbbra is sikeresen fejlődjék és mezőgazdaságunk rendszeresen növekedjék. Szükséges, hogy a párt egységes és tömör legyen, szoros kapcsolatban álljon a néppel, és hogy a nép jövőben is ugyanilyen lelkesedéssel támogassa a pártot. Szükséges továbbá, hogy megszilárduljon a szocialista országok kölcsönös barátsága." Nekünk ezen kell dolgozni továbbra is. Megszilárdítani barátságunkat a szocialista országokkal, de különösen a béketábor első harcosával, a Szovjetunióval. Ugyanúgy szükséges nálunk is, hogy iparunk, mezőgazdaságunk továbbra is sikeresen fejlődjék, hogy erősek legyünk. Az 1948—56-os évek alatt ipari termelésünk háromszorosára emelkedett, 195 új üzemet építettünk. A lakosság pénzjövedelme az utolsó 3 évben 22.3 százalékkal emelkedett. Visszatérve az emberhez, az atombomba robbantási kísérletek ellen tiltakozunk az emberért és örülünk annak, hogy Szlovákiában 1948 óta 370 ezerrel több lakos van, hogy míg 1937-ben 1000 újszülöttből több, mint 149 halt meg, addig 1956-ban ezt sikerült 40-re csökkenteni. Az 1929—32-es évhez hasonlítva 1956-ban az átlag korhatár a férfiaknál 16, a nőknél 19 évvel hosszabbodott meg. Ez az emberről való gondoskodás kézzelfogható bizonyítéka az életszínvonal állandó emelkedésének, eredménye a szociális betegség elleni harcnak. Örömmel dicsekszünk el azzal, hogy 195 új nagyüzemet tudtunk építeni, hogy tudunk kórházakat, lakásokat, világviszonylatban jő hírnévnek örvendő gépeket készíteni, hogy míg Picasso galambja a béke szimbóluma lett, addig a ml lökhajtásos repülőgépeink többek lettek a szimbólumnál, a béke valóságai, a béke védői, biztosítékai lettek, mégis ez csak az érem egyik oldala, a könnyebb oldala. Üzemépítésnél nehezebb az új, a szocialista ember megteremtése, nevelése. Nagyon helyesen mondotta Híres Vince elvtársunk felszólalásában, hogy öreg szoborból nehezebb új szobrot formálni, mint kőből teljesen új szobrot. Képletesen fejezte ki magát s a régi emberből az új ember formálására gondolt, a népművelési munkára, a kultúrmunkára, a Csemadok munkájára. Az új, szocialista ember formálása, ez célunk, elkövetkezendő munkánk lényege és ez nem kevés. Ez a munka nagy felelősséggel, rendkívüli körültekintéssel, sok akadállyal, nem egyszer balszerencsével is jár, de a nehézségek, az akadályok leküzdése az, amiért érdemes élni, harcolni és meggyőződésem az, hogy eddigi munkánk eredményei jogos reményekkel töltenek el bennünket, a győzelem reményével, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozókból jó szocialistákat, hazafiakat, békeharcosokat tudunk nevelni szeretett pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártjának irányítása, vezetése mellett. Ehhez a munkához kívánok sok sikert az újonnan megválasztott központi bizottság nevében és egyben köszönöm az új központi bizottság nevében a közgyűlés által belénk helyezett bizalmat. {JHTHJC&ÓZÁCRC ÜZESNJUTFC-^ES^^ M. J. KASSA: Sajnáljuk, hogy újra el kell szomorítanunk, de nem válaszolhatunk egyebet: a versírást nem lehet sem a kisujjből kiszopni, sem erőltetni. Ezúttal beküldött verse valóban tömegekhez szol, de amit Ön szem előtt tartott, az ismét „csak egy" szempont. A többi követelményről ismét megfeledkezett. Ilyen zsánerű „rímes mondókát" legföljebb egy sportlap közölhet, nem pedig egy kulturális folyóirat. K. GY. VAGK1RALYFA: „Áprilisnak bolondja" c. írásának a stílusa kiforrott, a mondanivalója azonban kissé erőltetett. Bolonddal bolondot járatni, ez nem éppen nehéz dolog. Igy bármilyen humoros is az írás — veszít értékéből. Minden esetre írjon tovább és jelentkezzék újra. „A FÜZESEK ÁRNYÉKÁBAN": Elbeszélésének tárgyát már oly sokszor megírták, hogy igen nehéz róla valami újat mondani. Barna Gáspár sorsa sok-sok nincstelen paraszt sorsával volt azonos a régi rendszerben. Ezt egyszerűen így elmondani, nem írásművészet. Jellemet formálni, vagy embereknek, esetleg egy embernek a belső alakulását az olvasó elé vetíteni — ez vár az íróra. Barna Gáspár sorsából nem látni kiutat, csak reménytelenséget, pedig ö tapasztált ember volt. — A stílusa ügyes, próbálkozzék tovább, de tegye írásait dinamikusabbá, mozgékonyabbá. T. E. TORNÁLJA: Versei bizony még nem ütik meg a közölhetőség mértékét. Érzélgösek, formátlanok, se ritmusuk. se rímjük — de még gondolatuk is alig. És mindenek előtt — a helyesírás ismerete nélkül szabad-e tollat venni kezünkbe? ... a szellő friss szagot lehelnek, erre-, arra-, és szerte széjjel, víg kacajokkal s víg fcedéjjel, csőkodra te hazug csapodár." — írja Tavasz c. versében. Talán ha így nyomtatásban látja saját sorait, önmaga is elismeri meddő igyekezetét a versírás terén. „KEZDŐ", KOMÁROM: Két verset küldött szerkesztőségünkbe „mert egy lányhoz szeretne hiúságból A Héten keresztül" szólni. Nekünk ez ellen nem is lenne kifogásunk, a versek ellen azonban van. Valószínűnek tartjuk, hogy Ön is — mint sokan mások — az A Hétben, vagy másutt közölt verseket olvasva azt gondolja: hiszen ilyet én is tudok! És leül, hogy a szívében dúló érzéseket rímes sorokba erőltesse. Eszébe sem jut talán, hogy a költői alkotáshoz némi elhivatottság, veleszületett tehetség is kell. E tulajdonságok nélkül soha senki nem vergődik többre a „fűzfapoéta" sekélyes színvona'ánál. Erre tipikusak az Ön kísérletei is: „Én szerettelek s te viszont szerettél De valami másnak, valahogy rab lettél.. De sajnállak s látom a végén mi lesz ebből... Minden emléket, mindent elfeledtél?" 11